Malleus neve jó eséllyel nem mond még semmit a hazai underground rajongóinak, de új, Golgota Fitness című konceptkislemeze intim hangvételével és helyenként kíméletlenül realista szövegeivel hamar eltalálhatja mindazoknak a szívét, akik nyitottak az irodalomcentrikus művekre, az éleslátásra és az adott témához harmonikusan illeszkedő zenei alapokra.

KERET: A dalok egy kimondottan nyomasztó világ kontúrjait töltik fel sápadt színekkel: halottaszsák, kórtermek, pelenkás öregek, nyirkos, neonfényes helyiségek elevenednek meg előttünk. Mi ihletett, miért írtál olyasmiről, amiről az emberek nagy része az utolsókig nem hajlandó tudomást venni?

Személyes élmények, illetve – némileg – az egészségügyben végzett munka. Egy furcsa projekciót vettem észre amire én is, és a legtöbb ember hajlamos. Akár egy penészes kórteremben, akár egy minden szempontból nagyszerűen felszerelt helyen búcsúzik el valaki az élettől, a halál beálltakor mindkét esetben mutogatni kezdenek az életben maradottak. Mutogatni az egészségügy állapotára, az országvezetésre, vagy a személyzetre, függetlenül attól, hogy azok valóban hibásak-e vagy sem. Valójában ilyenkor nem a konkrét körülményekre haragszanak, csak ezekre lehet rámutatni. Nem a húsz éves vaságy, a hangos légkondi vagy a dohos falak méltatlanok az emberhez, hanem maga a végesség.

Azért ez a lemez ennél a megfigyelésnél sokkal több. Körképet ad úgy az egészségügy, mint az ország állapotáról. A Fotelforradalom nekem például helyzetleíró.

Ez igaz, viszont nem állt szándékomban direkt politikai üzeneteket megfogalmazni, mert annak nem látom értelmét a művészetben.

Hogyan keletkeztek a szövegek?

A körülményeket tekintve többnyire éjszaka. Éjjeli műszakban vagy a tömegközlekedésen. Az indíttatás pedig leginkább az volt, hogy olyan szövegeket kreáljak, amelyek önmagukban is megállják a helyüket. Szokták mondani, hogy irodalmi, de talán helyesebb kifejezés, hogy irodalmilag frusztrált. Tulajdonképpen ez egy médiahekk, aminek egyszerűen az áll a hátterében, hogy sokkal könnyebb a Spotify lyricsben eljuttatni szövegeket emberekhez, mint például egy irodalmi folyóiratban. Na jó, ennél természetesen többről van szó, hiszen a közös alkotás öröme is sokszorosa, az íróasztal felett görnyedő versírásnak.

Rengeteg vallási képet használsz és az album címe is szakrális töltettel bír, legalábbis félig. Mi ennek az oka?

A Biblia a személyes mitológiám. A Golgota Fitness egy ironikus szóösszetétel, ami megkérdőjelezi a hegy megmászásának, az erőfeszítéseknek és az átélt szenvedéseknek az értelmét szakrális, társadalmi és egyéni értelemben is.

Egyedül alkotsz?

Van egy szerzőtársam, Koncz Balázs alias Lobotomiac. Ő a nyomasztó zenékért felelős szakspecialista. Amikor vettük fel ezeket a számokat, a magánéletében ő is nyakig érintett volt a témában. Ez meg is érződik az alapokon. A Golgota Fitness vokálja Deák-Bárdos György kórusművéből származik, amit Balázs még gyerekkorában énekelt egy kórusban.

Nagy László, Babits Mihály, József Attila, Pilinszky János, Cseh Tamás… A szövegidben számos parafrázis található. Miért tartottad fontosnak, hogy megidézd ezeket az embereket?

Szerettem volna nyitni az irodalmiság felé. Csupa olyan parafrázis van a számokban, ahol az eredeti szerző hasonló témákon gondolkozik. Így együtt gondolkozunk. Van abban valami szép, ahogy helytől és időtől függetlenül ugyanazon töpreng az ember korokon át. Mindig ugyanarról, és mindig más formában.

A szövegeidből átszüremlik az értelem és a tájékozódóképesség a kultúrában. Honnan szerezted a „biztos alapokat”?

A társaságom intenzíven fogyaszt kultúrát és egy nagyon produktív alkotói környezet is van körülöttem, akikkel szerettem volna együtt zenélni. A kortárs irodalomba már egészen korán belemerítettek a szüleim, gyakran hallgattunk Varró Dani és Laár András meséket, de a Kispál és a Borz, Cseh Tamás, az Európa Kiadó és a Balaton zenekar is végigkísérték a gyerekkoromat. Ez talán annyiban látszik is, hogy a magyar alter szövegvilágához állnak a legközelebb a számaim.

Honnan ered a neved?

A dalok hangvételéből. Szerintem ezek nem élőben előadható trackek, mert sok esetben intimek, személyesek. Inkább fülhallgatós zenék. Jobban örülök annak, ha belső terekben rezonálnak, semmint egy szarul hangosított pincehelyiségben. Ebből következik a malleus, ami egy egészen kicsi hallócsont a fülben.

A szöveg és a hangzás hangulati hasonlóságuk nyomán végig egymást erősítik, az eredmény pedig egy nyomasztó atmoszférájú lemez lett. Talán jogosan merül fel bennem a kérdés, jól érzed magad?

Valójában nem olyan ember vagyok, mint amit ez elmond rólam. Az utóbbi időben viszont sok olyan helyzetbe kerültem, amire nem voltam felkészülve. Sok fájdalommal és drámai pillanattal találkoztam, és sok megnyomorodott emberrel a munkám során. Amikor elkezdtem az egyetemet, pszichiáter szerettem volna lenni. Aztán ott vállaltam munkát, sok minden kiderült a pszichiátriáról is, meg rólam is. Rólam elsősorban az, hogy az a fajta érzékenység, ami a művészetben kifejezetten fontos tulajdonság, egy ilyen helyen nem feltétlenül válik előnyére az embernek. A jövőben viszont szeretném árnyalni azt a karaktert, ami az eddigi számaim alapján kialakulhatott rólam. Több könnyed, parodisztikus zenét fogok csinálni, mert leginkább ez jellemez.

Féltél valamitől a megjelenés kapcsán?

Bizonyos szempontból még nem vállaltam fel teljesen ezt a profilt, amit a zenében képviselek, szóval igen, tartottam tőle, hogy mit fog ez elmondani rólam. A hanganyagot mindenképpen meg akartam mutatni, így elhatároztam, hogy nem leszek gyáva, de nem is volt bennem az a drukk, hogy jöjjön már ki a lemez.

Az a benyomásom, hogy öniróniának nem vagy szűkében. Elszórakozol a kevés hallgatón, vagy a csekélyszámú feliratkozón, miközben ez egy exhibicionista szakma. Te nem szeretnél erővel betörni, inkább beérsz.

A szövegíráson, meg a zenéken való közös ötletelésen kívül nem sok minden érdekel. Fellépés, promózás, klip… ilyesmi csak akkor lesz, ha valamiért organikusan úgy alakul. Nem gyúrok a terjeszkedésre, egyrészt mert azzal nagyon könnyű nevetségessé válni, másrészt mert a műfaj, amit képviselek nem annyira erről szól. Nyilván hallatszódik is a zenén, hogy nem a tömegeket célozza, hanem a rokonlelkeket.

Mik a terveid az elkövetkező időszakra?

hogy mondtam, szeretnék zeneileg könnyedebb lenni kicsit. Ettől persze még fognak készülni – és jelenleg is készülnek – égbekiáltóan nagy sújtások, amelyekről ugyancsak a nyomasztó zenékért felelős szakspecialista Lobotomiac gondoskodik.

Fotó: Szerdahelyi Boldi