A pop műfaj manapság nem örvend túl nagy megbecsülésnek – legalábbis a más stílust kedvelők körében biztos nem. Mondhatni „ciki” manapság popot  hallgatni. Ám újabban a műfaj pozitívumait hivatott hangsúlyozni az elektro-pop, ami gyakorlatilag ugyanazokból az elemekből építkezik, mint a hagyományos pop, csak az elektronikusabb elemeket hangsúlyozva.

Ezen műfaj dán helytartója (igaz, manapság Brooklyn mellett él) Nanna Oland Fabricius, művésznevén Oh Land. Édesanyja operaénekes, édesapja pedig orgonista, ő maga pedig balett-táncosként kezdte pályáját, a dán és a svéd királyi balettiskolák növendéke volt, ám egy sérülés miatt nem folytathatta táncos karrierjét, ezért zenélésbe kezdett. Első albuma, a 2008-ban megjelent Fauna nem hozta meg a várt sikert. Erre a 2011-es második selt-titled lemezig kellett várni, amivel a Billboard 200-as listájára is feljutott. Még ebben az évben turnézni indult, hogy a közönséget szórakoztassa Sia és Katy Perry koncertjei előtt. Dániában színésznőként is ismerik.

Dalai közül a legismertebbek a gyorsabb tempójú, egyszerű hangzásvilággal rendelkező nagyon popos slágerei lettek (‘White nights’). Az igazi érdekességek azonban a már-már az indie alsó határát karcoló lassú, és borús dalai (‘Wolf and I’), ahol még jobban érvényesül az énekesnő különleges hangszíne. Hamarosan érkezik az úja album, amivel remélhetőleg nem veszít jelenlegi színvonalából, sőt talán még emelni is tud rajta, hogy ne csak Sia „előzenekaraként”, hanem akár duettpartnereként is hallhassunk róla.