Megjártuk a második Made in Pécs fesztivált

Cikk

január 11, 2017

Buzás Lelle

166

Budapestről tekintve Debrecen és Pécs az a két vidéki város, ami talán a legjobban verseng a közönség kegyeiért, előbbinek már jó ideje van saját zenei fesztiválja, utóbbi pedig a Made in Pécs vezérletével most bontogatja ki az egyébként végtelenül gazdag zenei szféráját. A fesztivál azt mondja magáról, hogy ez a pécsi zene ünnepe, így felléphetett tulajdonképpen bármilyen zenekar, akiknek van némi közük pécshez. Elképesztően sok, 109 előadót tízenpár órába sűrítettek be Pécs 6 koncerthelyszínére, mi pedig kíváncsian vártuk, hogy mi sül ki ebből.

Bár a fesztivál szombaton volt, péntek délután indult el egy kisebb fővárosi delegáció Pécsre, ahol első este bevettük Pécs szerintünk legmenőbb klubját, a Szobát egy KERET blogos DJ szettre, Káló meg Wobe beatjeinek ritmusára.

Másnap reggel 11-re sikerült levakarni magunkat a Pécsi klubélet középpontjának számító Nappaliba egy matéra, ahol rögtön elkapott egy egyszálgitáros vibe, valaki épp az ‘Égbolt zár’-t küldte nyakon egy akusztikus gitárral. Ez nálam megalapozta a pozitív várakozást a fesztivál hátralevő részére, úgyhogy nyakunkba is vettük a 6 helyszín megannyi programajánlatát a mínusz tizenöt fokban.

A 109 előadóból nagyjából 5-öt ismertem előzetesen (a finalistákat nem számítva), ezért jó lett volna minden előadót valamiképp megismerni a fesztivál előtt, mert így viszonylag szimpátia- és komfortérzet alapon változtattam helyet. Ez nem mindig tűnt jó ötletnek, sajnos elég sok lagymatag produkcióval találkoztam, talán egy szűrőt elbírt volna a fesztivál.

Minél jobban nyomták az előadók számát, annál kevésbé éreztem minőséginek a mennyiség mögött lapuló tartalmat.

Ez mondjuk még rendben is volt, viszont ahhoz, hogy továbbra is kuriózumnak számítson egy pécsi zenekar, a jövő évi rendezvényen (aminek az eventjét már meg is csinálták) szerintem érdemes lenne bevenni a programba valamiféle előválogatót, ahol a kis pécsi zenekarok bemutatkozási lehetőséget kapnak, magán a fesztiválon azonban már csak a legjobbak léphetnének fel. Idén a bandákat jelentkezés alapján válogatták be a fesztiválra, és így például kimaradt a tavalyi év egyik legjobb lemezét jegyző Kaktus is, akiknek pedig simán helyük lett volna egy későbbi műsorsávban.

A másik, amit el tudnék képzelni, hogy 20 perc helyett 30 percet játsszanak a zenekarok, mert hiába csak 10 perccel több, szerintem egy kompaktabb műsort lehet összepakolni fél órára, plusz a produkciók közötti soundcheck-ek aránytalanul hosszúnak tűntek a 20 perces műsoridőhöz viszonyítva.

A helyszíneket viszont nagyon szerettem, mindegyikben teljesen más atmoszféra dominált és ez nagyon jól állt a fesztiválnak. Az is nagyon pozitív, hogy félúton a Nappali és a Pécsi Est Café között felállítottak egy kis melegedőt, ha valaki megfagyott volna a 15 perces távban, plusz kaptunk tájékoztatást előre az időjárási viszonyokról.

Mivel az egész nap egy intenzív zeneflow volt, nehéz kiemelni extra koncertélményeket, de például az xy Flies fiatalos alterkodása meglepően kellemes volt a Trafikban, de a Szónok elszállós, de néha keményebb stoner posztrockja is maradandó volt. A Szabadkikötő amellett, hogy Pécs egyik legcoolabb helye, tökéletes helyszíne volt a késő délutáni countrys bluesos előadóknak.

Ahogy lassan lecsepegtek a koncertek, este 8 után már nem nagyon mentünk semerre, hanem a hostelünkben gyűlt össze egy kisebb tömeg a finálé before-partijára. Aztán pár sör és egy kis péntekidézős zene után indultunk a Pécsi Est Caféba, ahol a The nobody elses és a The Beans zárta a fesztivált. Előbbivel személyes tapasztalatom eddig még nem nagyon volt, színpadon is csak egyszer láttam őket, de mindannyian nagyon szerethetőek és borzasztó cukik emberileg, a koncertjükön pedig szintén nagyot mentek. A The Beans koncertje már eggyel kaotikusabbra sikerült, volt benne erő bőven.

Azért örülök, hogy Áron szétverte a gitárját a végén, mert egy idő után túl sokat kellett koncert közben hangolni és ez a közönség soraiból is hozott egy-két méltatlankodó hangot. Egyfajta elégtétel volt a széttörve heverő gitár látványa. Mindenesetre nagyon sok új számot hallhattunk, úgyhogy én alapvetően meg voltam elégedve a fesztivál utolsó koncertélményével.

A Made In Pécs egy elképesztően jó fesztivál lehetne, a feljebb kifogásolt részleteket még simán betudjuk gyermekbetegségnek, amelyeket ha a szervezők orvosolnak, a fesztivál valóban méltó ünnepe lehet a pécsi zenének.

Borítókép: Váldi Liz