Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duóját úgy gondoljuk, igazán nem kell bemutatni. A melankólikus öniróniával és borongós, de felszabadító, néha nyers sanzonnal teli 2021-es ‘Senki nem beszél’ tökéletesen rezgett a coviddal és általános nihillel savanyított időszakkal. Egyszerre volt korkép és Anna egy olyan oldalának megmutatása, amit a punk közegben való múltja és jelene sokszor talán elviccel és eltúloz.
Két év telt el, a páros pedig új nevet és egyben album címet is választott magának: L.A. Suzi. A 17 számos NAGYlemez pedig teljesen új irányokat hoz a duó munkásságában: Post-punk, New-wave, diszkó de visszaköszön pár szám erejéig a sanzon is. Egy olyan stíluskavalkád, ami elsőre émelyitő lehet, de Anna és Gergő személye iszonyat jól összeilleszti a számokat és univerzumot épít. Ez egy megfelelési kényszer mentes, felszabadult de semmiképpen sem elveszett, második debütalbum.
Az album mellett ma egy klippel is gazdagodunk, mégpedig a „Dzsesszika” című, az album harmadik helyén szereplő dalhoz Mandula Lujza rendezett videót.
Úgy gondolom, Gergő sokkal több helyet kapott ezen az anyagon. A hangszerelés játékos, izgalmasan ironikus és önazonos. A hatodik, ‘Tegnaptól’ című számon még egy Dorozsmai (Zsolozsmai) rap verzét is kapunk. Pár dalon vendégelőadóként feltűnnek családtagok, barátok és ha ez nem lenne elég meta, Anna még önmagával is featel (lil N).
Ebben a két évben elég sok szintis alapot írogattam egy kis FM szintin meg a gépen,
– Dorozsmai Gergő
olyan címekkel, hogy “hátnemistudom” meg “majdnemáttörés”, de amint Anna
rászabadult, olyan isteni énekeket és szövegeket írt rájuk (pl. Dzsesszika, Mária egoista), hogy a nemlétező stílusú kísérletezésekből egy csapásra megalkotta az új stílusunkat.
A lemez témái között találunk álomszerű képeket, aktuálpolitikát, szerelmet, családot, valamint rossz és jó élményeket. Már önmagában a szerteágazó zsánerkavalkádja, bátorsága betudható punk gesztusnak, de témaválasztása, szókimondása a legjobb hagyományokból merít. Mindenről részletesebben mesélnek a továbbiakban az L.A. Suzi tagjai, dalról-dalra.
Készüljetek fel a számokból ugyanis Október 21-én, a Három Hollóban láthatjátok Annát és Gergőt, az előzenekar pedig Laurie lesz. Jegyeket itt tudtok venni. Október 6-tól már a streamingeken is fent lesz a teljes anyag.
1. Vele Illan
Anna: Talán a lemez legszentimentálisabb száma, nem is csoda, hogy ezzel szerettük volna
indítani a lemezt.
Gergő: Anna átküldött egy alapot, ami már gyakorlatilag kész volt. Az alapja az egésznek egy “sad chord progression” volt, amit Anna a tiktokon látott… Persze sok munka volt vele, mire kiélhettem teljesen Vangelis és cyberpunk rajongásomat a hangszerelés során, de az alapvető elképzelést már készen kaptam tőle. Ez a körhintaszerű szöveg meg egészen elképesztően érzelmes de közben kecses.
2. Lenn az utcán
Gergő: Ez a hátnemistudom c. alapomból íródott, az első szám, amit koncerten játszottunk az újakból. A dal nagyon kanyargós utat járt be, egy ponton még mansonos rész is volt benne, meg gót éneklések, de aztán fájó, de annál jobb döntésként, visszatértünk a minimál alaphoz, az eredeti formájához, ennél jobb úgyse lesz. A kiállás gitár és blackes orgona azért megmaradt a gót szörnyből.
Anna: Próbáltam kemény lenni az elmúlt néhány évben de a Lenn az utszán nincsen kegyelem után nehéz bármit is letenni az asztalra. Feldolgoztuk hát Mc Zsolax művét, és ugyan nem olyan kemény, mint az origi, de szívből szól ez is.
3. Dzsesszika (ft. Dzsesszika and Dr. Peace)
Anna: Dzsesszika egyébként az én édes kishúgom. Mióta nem utáljuk egymást, néha még a múzsámnak is mondhatnám.
Gergő: Ez az egyik FM szintis alapom, életem pergőhangja, amikor először hallottam, amit Anna ráénekelt, nem is tudtam egyszer, legalább háromszor egymás után, hihetetlen pillanat, amikor a refrénben jön, hogy “a bestia!!!”
A már említett, ma premierező klipp:
4. Diszkó szexizés (ft. Doraxplorer)
Gergő: Úgy emlékszem, Anna átküldött valami italodisco számot, hogy milyen jó lenne ilyet csinálni. És pont volt egy szabad órám megírni egy hasonló alapot, annyira tetszett ez a szellős hangszerelés, meg a csillogó Moog szintis hangulat. Aztán a legnagyobb refrént írta rá Anna, ezt a demóját nagyon sokszor hallgattam – amúgy ez a szám is, már az első Anna által otthon felénekelt verzión már gyakorlatilag készen volt. Annyira, hogy a bridge-ben levő spoken word részt, bár megpróbáltuk nagyon sokszor felvenni (még Amerikában is!!), végül is ebből a demóból került be a mixbe.
Anna: Ha zaklatnak egy buliban, akkor kérj segítséget! (Ne igyál többet, amíg tart a baj!) A dalhoz a nyugati parton forgattunk egy klipet, és kiskameránkkal ugyan keletnémet házaspárnak tűnhettünk, a felvételek mégis elég szexin sikerültek. Doraxplorernek pedig ezer csók a featért (tőle lett ilyen szép a dal).
5. Első love
Anna: Végre sikerült írnunk egy olyan szakítós dalt, ami nem olyan szomorú.
Gergő: Az, hogy “ahol vadul smároltunk, most szemetet legel egy bárány”, hát ennél jobb sor kinek kell?? Valamint, végre csilloghat a fehér Jaguar gitár, oh yeah.
6. Tegnaptól
Gergő: Ez a szám egy film bulijelenethez lett volna aláfestés, kb fél óra alatt készült ez a Mr Vain átirat (mármint az alap), de végül nem úgy lett az a jelenet, és saját életre találhatott, bár az eredeti versszakok máris varázslatosak voltak, de majdnem lehúztuk a lemezről, amikor a Mr Vaint hallgatva egy turnébuszban belém nyilallt a felismerés, hogy hol van a miénkből a rap rész? És ezt Anna gyorsan meg is írta nekem, sőt, az egyiket a stúdióban, pár perc alatt. Első két take-re föl is ment az egész, imádtam, imádom! Oh No, The Funstick!!
Anna: Ezzel a számmal nagyon sokat szenvedtünk, de Gergő rapkorszakát vizsgálva fontos állomás lesz a jövő nemzedékének. Még most sem hiszem el, hogy mennyire király, amit csinál.
7. Mária Egoista
Gergő: Ezt az éneket Anna írta nekem, teljesen szegedi Jazz Kocsma dark tánc hangulat, kiemelném az értelemben és zenében sajátságosan fonódó, verze vokálokat. Na meg persze a Költő Urat, Dr Peace személyében.
Anna: Kicsikém, kár a gőzért, egyszer minden véget ér. Lehull minden lepel, és beborít a tél. Ezt a dalt olyan érzés elénekelni Gergővel, mint táncolni az első rushozásomkor. (Ordítva tudnék bőgni, – olyan jó).
8. Rókatánc
Gergő: Ez úgy kezdődött, hogy Csabinak (Szabó Sz Csaba, a Gustave Tigerből, most pedig a Káltes Ekwából) volt az ötlete, hogy csináljuk meg a Rókatáncot úgy, mint a Miserlou Dick Dale-től. Aztán évekig nem történt vele semmi, írtam rá egy “placeholder” szöveget, míg idén nyáron jött az ötlet, hogy kellene még egy szerelmes duett a lemezünkre (hát mikor van ezekből elég…), még az a gondolat is megfordult bennem, hogy mással énekeltetném el a fiú szólamot, de Anna nagyon gyorsan meggyőzött arról, hogy ne így legyen. És milyen jól tette, annyira imádom ezt azóta énekelni, ez a verze az egyetlen szöveg, amit én írtam a lemezre, végül is megtartva a korai szöveget. És a legjobb Psota Irén hangomon éneklek benne (kösz Csabi a hasonlatért is). De mindez semmi ahhoz képest, hogy “Nézz ki néha felém a strandra, én Miss Kittin, te meg Frank Sinatra, rózsakő és a filoxéra, kicsit meghalok néha”
Anna: Ez a song Mr. Dorozsmai egyik nagy műalkotása. A szövegre kifejezetten büszke vagyok (még úgy is, hogy a felét Gergő írta). Már csak ezért a füstölésért is muszáj megtanulnom gitározni, milyen kurva jól szól már???
9. Keringő
Gergő: Az első zongorás a lemezen, szerintem ez a legszentimentálisabb dal, mély fájdalmak, szomorú szépség, hát ilyet csak a legromantikusabb keringő-idézettel lehet lezárni.
Anna: Nagyon örülök, hogy végre nem csak a szerelmi bánataimból tudok táplálkozni, ha dalszerzésről van szó. Ez a track egy hatalmas giccsparádé a részemről, de ez van. This is the real me.
10. L.A. Suzi
Anna: Az amerikai utazás után magamra varrattam, hogy “Los Angeles”, “Suzuki” és “Superstar”. Nagyon örültem az új tetkóknak és mivel sokat láttam őket, eszembe jutott, hogy írok egy olyan számot, aminek a refrénje abból áll, hogy L.A. Suzi lálálá.
Gergő: Közben ebben a dalban L.A. Suzi saját életre is kelt!
11. Te sem beszélsz
Anna: Ez a szám a legelső közös számunknak, a Senki nem beszélnek a második felvonása. Az elején felcsendülő hangjátékhoz érdemes kitekinteni a Balázs Showból ismerős Földönkívüli Erzsi történetére.
Gergő: Talán ez a zongoraszóló még a Keringő-nél is érzelmesebb… Ebbe nagyon sok űrszintit tettem Anna szintijei mellé (ebben mindketten kitettünk magunkért), hogy hangszerelésben pont az ellenkezője legyen a Senki nem beszélnek, a zongora meg (figyelem, művészet!) csak idézetképpen került bele, viaszhengerről visszajátszva.
12. Nálatok
Gergő: Még egy gót hangú éneklés, ez is egy korábbi FM szinti fantáziámra írodott. Aztán sikerült egy kicsit DJ-zni a végefelé, hála Istennek!
Anna: Kicsit picsás, de egy visszatérő rémálmomról szól.
13. Vonatok nem alszanak
Gergő: Áhh, ez a Geci Orbikám? Anna alapja, amiből valahogyan dub lett, és ha már az, akkor melodikáznom kellett benne!
Anna: Nos igen, még egy dal amit Orbán Viktorról írtam. Hogy minek/miért? Nem tudom.
14. Kálvária sugárút
Gergő: Egy felejthetetlen szegedi éjjel másnapja, egy igazi színházi dal, szinte a Broadwayre íródott, még a kocsmáros is beszól és a végén beáll a kórusba. Mély fájdalom ebben is, de a feloldozást megadja a rivaldafény! (Ugye tényleg megadja?)
Anna: Hát ez a dal a nagy szerelmemről, a piáról szól. A múlt téli Csaknekedkislány turné előtt elhatároztam, hogy nem iszom alkoholt, és ez tök jól is ment. Egészen az utolsó előtti koncertig. Szegeden sikerült megint megborulnom, és a gót-jazz kocsmás éjszaka után épp a Kálvária Sugárúton haladtunk a turné utolsó helyszínére, Pécsre. Borzalmas volt. :(
15. Plasztik diszkós punk (ft. Mandula Lujza)
Gergő: Úgynevezett ars poetica. Egyszer meg kell majd hallgatnom vonós zenekartól ezt a kíséretet, valahogy én tangó helyett valami szigorú és merev barokk táncként is el tudom ezt képzelni. De aztán elszabadulnak az érzelmek…
Anna: Engem őszintén nagyon idegesített az elmúlt két évben, hogy össze-vissza írjuk a dalokat. Témától, műfajtól, hangszereléstől és tényleg MINDENTŐL függetlenül gyűltek a demók a fiókokban, és vészvillogókkal jelzett az ocd-m, hogy nem lesz ez így jó. Nagyon örülök, hogy végül leszartuk az eddigi munkásságunkra jellemző jegyeket, és tényleg nem pakoltuk be magunkat semelyik dobozba sem az új dalokkal. Na erről szól ez a “szokásos” dal is. Külön koszorú illeti Mandula Lujzát (akinek többek között a Senki nem beszél vagy a Dzsesszika klip is köszönhető), aki egymaga felvenné a versenyt egy ezer tagú asszonykórussal IS! Micsoda drámai dallamok! Thank you Lujzi!
16. Orosz félisten (ft. Doraxplorer and lil N)
Gergő: Ez tulajdonképp három trekk egyben, igazi arthouse techno alkotás. Nem tudom létezik-e ilyen, csak mindig ez a szókapcsolat villan fel lelki szemeim előtt. Maga a nagy szerkezet Anna alkotása, aztán pár alkalommal sikerült kidolgozni acides basszussal, a már megismert kedvenc pergőhangommal (DX7!!!), a középső részben Bánk bán operaidézettel, a végén pedig a legjobb feattel Lil N-től. Na goodbye, forever.
Anna: Ezt a tracket Holi Momés Zenei kurzusára készítettem még kb. 2 évvel ezelőtt. A középső felvonásban Doraxplorer, azaz Szalóczy Dóra csodás vokáljaival kaszaboljuk szét a még életben levő idegeket, aztán újra jön a music mixer bolondéria. Jaj és végre featelhettem egyet magammal is. Beefekre felkészülni!
17. Bukott zenész
Gergő: Magáért beszél az egész, a tökéletes zárószám, látomásos költészetbe átcsapó refrének, de végig a legszemélyesebb líra, isteni dinamikával kidolgozva az énekben. A legmeghatóbb szám nekem. A zongora az első demófelvételből van, már ennyire készen született meg ez a dal.
Anna: Jaj ezt a dalt a racionális félelmeimről írtam. (Félek, hogy éhen halok / megöregszem, elmegy a hangom, stb).
Annyira könnyű és felszabadult alkotási folyamat volt ezt a lemezt megírni, mintha
– Dorozsmai Gergő
eleve lett volna látomásunk az egészről, mind a 17 számával. Ez persze illúzió, de
most, hogy készen áll, zsánerben bármennyire széttartó, eklektikus, mégis egységes
állítás, és ez az állítás a következő, azt csinálunk, amit akarunk! Amilyen egyszerű,
olyan felszabadító ez, nekem most sikerült úgy húsz év alatt a legközelebb jutnom
hozzá.
Kiemelt kép: Komróczki Dia
