Rendhagyó dupla premier egy vendégszerző, Bencze Barbara és szerzőnk, Jókay Kristóf tollából. 

–  Bencze Barbara – 

2016 tavasz. Napok, hetek teltek el, és meg mindig élek. Kifelé is már csak megszokásból nézek az ablakon. Megnézem, írt-e Messengeren. Hangouts-on. Vagy e-mailt. Persze nem írt. Nem írt ma, nem fog holnap se, nem fogunk beszélni többé. Amennyire gyűlölöm, hogy valaha szerettem, annyira szeretném, ha visszamehetnék oda, amikor még minden jó volt. Persze soha semmi nem volt jó, csak éppen annyira, hogy ne akarjam megkérdőjelezni.

A Holnaplányok pont erről szól. A csalódásról, a dühről, a végtelen kiszolgáltatottságról, és arról a küzdelemről, ami ezek között van. Bárdits Vicus (gitár és ének), Neményi Lilla (basszusgitár és ének), és Kádár Eszter (dobok) összeraktak egy kislemezt, ami egyszerre körutazás a feltépett sebekben és gyógyír rájuk.

Az Exeim a csicskáim három számához bárki azonnal tud kapcsolódni, ha egy elnyomó kapcsolatból felocsúdva próbálta már egy nap szédelegve, végtagjait tapogatva kitalálni, hogy mégis mi történt vele.

A kislemez három száma végigköveti ennek a magához térésnek az ívét. A címadó dal a maga töredékeiben kihányja a lábaink elé mindazt, amit a szomorú szakítós számok általában lenyelnek. Ez a fajta kíméletlen őszinteség, amivel a ‘Kiirtalak’ is beszél az éppen az aktuális exhez, a Holnaplányok legerősebb vonása.

Ők nem keresnek megértést és nem bocsánatot kérni jöttek, hanem kiskanállal etetik meg a szart mindenkivel, akiktől azt hónapokon, éveken át elviselték.

A harmadik, leginkább slágeres szám, az ‘Edgelord’ már egy lépéssel hátrébbről próbálja megérteni, mi az a strukturális összetevő, ami miatt a férfiaknak sokkal könnyebb lerabolni egy kapcsolatot és aztán győztesként kivonulni belőle. Mindezt úgy, hogy a férfi valójában bárki lehet, aki elég rafináltan játssza ki a társadalmi tőkéjét.

A dalok a keserű őszinteség és a kegyetlen irónia között pattognak, ami viszont a kislemez gyógyír-jellegét adja. Egy kedves kézrátétel ez, egy baráti összenézés azok között, akik tudják, hogy valójában amennyire abszurd, annyira nevetséges is, hogy egy ilyen világban kell élnünk mindannyiunknak.

Azok a férfiak pedig, akikről ezek a számok szólnak, remélhetőleg észreveszik majd, hogy mikor kell egy sötét sarokban összehúzni magukat, amíg a közönség ordítva énekli az ‘Edgelord‘–ot a zenekar következő fellépésén.

A Holnaplányok nem próbálják megmagyarázni a dühüket és pont ettől lett végtelenül vonzó anyag az Exeim a csicskáim. Nem csak egy kislemez ez, hanem egy kultúrmisszió is, egy kis reménysugár. Ha ma lennék 25 éves, akkor mindent másképp csinálnék, vagy legalábbis kevésbé érezném magam rosszul tőle, ha közben az Exeim a csicskáim EP-t hallgatom.

–  Jókay Kristóf – 

Felháborodott, dühös, és talán kiábrándult is: megjelent a Holnaplányok első EP-je az Exeim a csicskáim. Ez a budapesti együttes első kiadványa, bár koncertezni eddig is koncerteztek, olyan helyeken, mint az Auróra vagy a Három Holló. Ez a három számos kislemez pedig szerintem remek lett, és rettentően jól világít rá a nők elnyomására a párkapcsolatokban, illetve az élet többi területén is.

A Holnaplányok zenekart 2019 nyarán alapították ketten, Vicus (Aires Altos) és Lilla (Girls Say Yes, Camp Koala, Pansy Kit). Erre ők így emlékeznek: 

„Egy napfényes délutánon kimentünk a Városligetbe és pár sör mellett megírtuk az Exeim a csicskáim szövegét. Eleinte Nita (imanexperiment) csatlakozott hozzánk dobon, de az első koncert előtt közvetlenül eltörte a kezét deszkázás közben. Így az utolsó pillanatban Kádár Eszter (Zombie Girlfriend) vette át a helyét, akivel a koncert napján találkoztunk és próbáltunk először, de rögtön írtunk vele egy új számot is.”

Saját magukat feminista avantgárd punk rock zenekarként definiálják. Maga a felvétel hangulata a legklasszikusabb értelemben vett DIY. Picit zajos, picit nyers, de pont jó. Külön kiemelném Neményi Lilla basszusgitárjátékát, ami mind a három számon nagyobb szerepet kap, ez pedig a remek dallamoknak köszönhetően nagyon jól veszi ki magát.

A főszerep viszont mind a három dalon a szövegé, ami szerencse, hiszen ez messze a legnagyobb erőssége az anyagnak. Fókuszban a csalódás az álszent, elnyomó férfiakban és az ebből eredő düh kifejezésének a tabuja. Szerintem ennyire őszinte, nyers és dalszövegként is értékelhető szöveget nem nagyon hallottam eddig a témában. Igaz, hogy ez a fajta kötetlenség csak a punk zenében működhet igazán, de mivel a Holnaplányok pont ebben a műfajban alkot, működik a formula.

„Magyarul énekelünk és a számaink rendkívül szövegcentrikusak, hogy közvetlenül érthető legyen a zenekar küldetése. Célunk, hogy betöltsük a női szempont hiányát a magyar zenei palettán. Mivel még mindig különlegességnek, szokatlannak számítanak női zenészek és a csak nőkből álló zenekarok, önmagában ez jelentőséggel bír és fontos a számunkra, mivel úgy gondoljuk, hogy a női zenészek hiánya egy nagyobb társadalmi problémának, a nők rendszerszintű elnyomásának a tünete.

Szeretnénk, ha minél több nő ragadna hangszert és az egymás közötti versengés, rivalizálás, utálkozás helyett az együttműködés, egymás támogatása, a sisterhood útjára lépnének.”

Ha valamit ki kéne emelnem, mint az EP gyengébb pontja, az talán az éneklés lenne, szerintem sokkal jobban műküdtek a spoken wordös, kiabálós részek. Szintén kritikaként lehetne felróni, hogy a három dal nem sokban különbözik egymástól, de ez a punk műfajában egy megszokott dolog és a szövegek alapanyaga is van annyira mély, hogy sok számon keresztül lehessen taglalni.

Összességében nekem rendesen szekunder szégyenérzetem lett az XY kromoszómáimnak köszönhetően az Exeim a csicskáimtól, de ez nem jelenti azt, hogy közben ne tetszett volna nagyon. Amellett, hogy rengeteg potenciál van benne, rendkívül fontos témát boncolnak fel a lányok ezalatt a 11 perc alatt. És legyen több női zenész!

• A Holnaplányokat legközelebb élőben az Új Gólya színpadán kaphatjátok el, december 30-án.

Fotók: Grinberg Daniella, Szőnyi István