Emlékeztek arra a csodás időre mikor a zenészek valóságos rock istenek voltak? A 60-as évekre forrott ki az az életforma, amire ma már csak úgy hivatkozunk, hogy szex, drog és rock ’n’ roll. Az nem kérdés, hogy a groupie-k melyik pozíciót töltötték ki a fentebb említettekből, annál inkább érdekesebb a megítélésük. Élvhajhász nők? Mániákusok? Múzsák? Feministák? És Magyarországon hogyan is áll ez a szituáció? Már ha áll.

Groupie: rajongója egy adott együttesnek, aki általában követi a bandát koncertekre és turnékra. – Merriam – Webster Akadémiai Szótár

Vissza az időben

A groupie-ság egyidős a rock ’n’ rollal. Chuck Berry karrierje majdnem ráment, hogy nem fékezte vágyait: börtönben ült, mert egy koncertje után közösült egy 14 éves lánnyal, akit átvitt a határon, ahol már nem tolerálták ezt a törvények. Elvis Presley is gyakran megtöltötte ágyát nőkkel, habár azt mai napig homály övezi, hogy mit csinálhatott pontosan a lányokkal, leginkább olyan pletykák keringenek, hogy Elvis anyakomplexusát élte ki rajtuk. De ekkoriban még nem volt nevük a lányoknak.

Hivatásos groupie-k a Beatles megjelenésekor születtek meg (akik a mai napig meg tudnak élni szaftos sztorijaikból). Az úgynevezett Apple Scruffs tagjai (legelvetemültebb Beatles rajongók) Paul McCartney fürdőszoba ablakán másztak be a házába és ellopták egy nadrágját. Ezt annyira nehezményezte Paul, hogy dalt is írt nekik az incidensről. John Lennon mindig preferálta az ázsiai felmenőkkel bíró hölgyeket, mint Jenny Kee-t, aki 17 évesen vált Lennon groupie-jává. Személyi asszisztensük, Anita Singh Ringo Starrt preferálta a bandából, de később megfordult Mick Jagger, Keith Richards és Bob Dylan ágyában is.

https://www.youtube.com/watch?v=nq5ZdJxxsOc

Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi a különbség a groupie-k és a band aidek között. Valójában semmi, Cameron Crowe legendás filmje a Majdnem Híres leggyakrabban idézett mondata viszont erősen kiemeli, hogy a band aidek a múzsák, a groupie-k meg csak a hírnévért vannak egy férfi oldalán. Az utóbbik valójában a starfucker-ök, akiknek mindegy, hogy celeb, színész, rocksztár vagy sportoló az illető, amíg húzhat egy újabb strigulát a füzetébe.

„A groupie-k nem csak a rocksztároké, mindenhol ott vannak, csak talán legerősebben a zeneiparban jelent meg. Színházakban, filmsztároknál sokszor még nagyobb az áradat, de lehet azokra a rajongókra nem is lehetne használni a groupie nevet, mert az már az én fejemben is összekapcsolódott a rockzenével.” – Vitáris Iván

Rajongó vs. groupie

E témában Vitáris Ivánt, az Ivan & the Parazol frontemberét kérdeztük, aki nem csak népes rajongótáborral rendelkezik, de nekik egy speciális alakulatuk is szerveződött a vérfanokból, a ParazolArmy.

„Elég vékony a vonal, rajongó és groupie között, de azért a legtöbb esetben megállapítható. Régen azt mondták, a groupie-k a zene múzsái, akik csak a zene miatt vannak a zenekarral. Szerintem ez jól hangzik, de őket a zene mellett a szexuális energiák vonzzák. A rajongó vélhetően nem fog elmenni a kedvelt zenész ágyáig. Ő inkább otthon hallgatja a zenét, elmegy koncertre és lehet soha életében oda sem fog menni egyik zenészhez sem, míg a groupie odamegy, ott van végig a zenekar körül, bejut a backstage-be, megszerzi a telefonszámokat. A mai világban már annyi fronton el lehet érni a zenekarokat, embereket, hogy a groupie-k dolga is egyszerűbb lett. Míg régen szájhagyomány útján terjedt a groupie-k hálózatán belül, hogy éppen melyik zenekar szállt meg a New York-i Ritz Hotelben, most egy Instagram vagy Facebook poszton le lehet bukni. A groupie a zenét testi élvezetekkel köti össze, neki fontos az, hogy jól ismerje azt, aki a kedvenc zenéjét csinálja, míg egy rajongó lehet, ezt nem tartja annyira fontosnak.”

Ha valaki azt hinné, hogy a groupie-k eltűntek a rock ’n’ roll aranykorszakával bezárólag, téved. Ahogy Iván is említette, gyökeresen megváltozott a koncertre járás kultusza, ma már millió felületen lehet kapcsolatot tartani a rajongókkal, de ugyanígy megváltozott a groupie-k élete is. Nehezítik a backstage-be jutást a biztonsági őrök, a turnébuszok is „összementek”, arról nem is beszélve, hogy a bandáknak magukat fenntartani nem könnyű, nemhogy biztosítani tudják pár hölgy esetleges szállását és utaztatását. Ennek ellenére mindig felfér arra a szekérre egy-egy szalmaszál.

„A groupie-vá válás egy fokozatosan létrejövő folyamat. Számomra az volt a döntő pillanat, amikor egy pécsi zenekar turnébuszával utaztunk és a zenekar egyik barátja megkérdezte, hogy anyu tudja-e, hogy groupie-k vagyunk?” 

Lilla attól kezdve tartja magát groupie-nak, mikor egy Ivan & the Parazol koncert után ottmaradtak két sráccal, akikkel smároltak és kiderült, hogy ők egy másik budapesti banda zenészei. És hogy anyu mit szól ehhez? „A szüleink tudják, hogy melyik zenekarokat ismerjük és mikor kinek a koncertjére megyünk, de azt nem, hogy mit csinálunk velük. A suli és a munka miatt hétköznap kicsit fárasztó elmenni egy koncertre, de hol máshol töltődne fel egy ember jobban?” Mesélte nekünk történeteiket Lilla és Anita.

Néhányan a leghíresebbek közül

Pamela Des Barres méltán kiérdemelte a világ leghíresebb groupie címét. Olyanokat húzhat ki a listájáról, mint Mick Jagger, Jimmy Page, Jim Morrison, Keith Moon, Nick St. Nicholas, Noel Redding vagy Gram Parsons. Sőt Frank Zappa szórakoztatására külön groupie csoportot hozott létre a GTO-t (Girls Together Outrageously). A lányok később egy lemezt is kiadtak, Pamela meg önéletrajzi könyvében a Banda cicája könyvvel szép kis összegre tett szert.

Pamela Courson, Jim Morrison múzsája. Amennyire kapcsolatuk szenvedélyes volt, ugyanannyira viharos és féltékenységgel tűzdelt. Élete ugyanolyan rövid volt, mint Jimé, csak három évvel élte túl, akinek halálát még mindig titok övezi. Pamelával a heroin és kokain végzett, amikre Jimmel töltött évei alatt szokott rá.

Anita Pallenberg, a hatodik Rolling Stones. Brian Jonesszal találkozott először a bandában, de később intim kapcsolatot ápolt Mick Jaggerrel, végül Keith Richardsnál állapodott meg, akihez hozzáment feleségül 1967-ben. Három gyermekük született, akik közül ketten érték meg a felnőttkort. Anita mai napig legnagyobb Stones groupie-nak számít, mindig divatos megjelenése mai napig sokakat inspirál.

Bebe Buell, a 80-as évek glam rockjának termése. A hölgy randizott Mick Jaggerrel, Iggy Poppal, David Bowieval, Jimmy Page-dzsel és Steven Tylerrel, akitől gyermeke is született, Liv Tyler. Igen, az a Liv Tyler, aki ma A-listás hollywoodi színésznőnek számít.

Chythia Plaster Caster egy alacsony, molett, hosszú hajú átlagos lány kinézetével rendelkezett. Senki nem nézte ki belőle, hogy rocksztárok szerszámait önti ki gipszből, köztük Jimi Hendrixét és Noel Reddingét. Napjainkban sem hagyott fel gipszöntő tudományával (kérdés, hogy hányan vállalkoznak a procedúrára), maradék szabadidejében pedig még Chicago polgármesteri címéért is indult 2010-ben.

„A lányokat három kategóriára lehet osztani: Akik eljönnek a koncertre, nagyon tetszik nekik, rögtön flörtölnek és nyitottak mindenre. Aki eljön a koncertre, nagyon tetszik neki, de direkt flegmázik, játssza az agyát, feltűnősködik abban a szerepben, hogy „nem miattatok jöttem”, de aztán ott van még 20 másik koncertünkön. És lányok, akik eljönnek a koncertre, élvezik, esetleg csinálnak egy fotót, aztán hazamennek. Az első kategóriába lehetne sorolni a klasszikus groupie-kat is, van itt is olyan, akinek fontos, hogy legyen valami akció és van akinek nem. A többség flörtölget.” – Mondta Vitáris Iván.

A feminizmus oltárán

Ahhoz kétség sem fér, hogy a groupie-k megítélése rossz. Talán azt is ki merjük jelenteni, hogy soha nem is lesz jó. De ha valaki pusztán a testi élvezetek hajszolását látja az egészben, régen rossz. Pamela des Barres nyilatkozta először, hogy ő bizony feminista. Nem a társadalmi elvárásoknak akart megfelelni: olyan hosszúságú ruhákban járt amilyenekben akart, oda járt el éjszakánként ahova akart és azzal osztotta meg az ágyát, akivel akarta. A hatvanas évekről beszélünk, amikor a hippimozgalom ereje teljében volt, de az általánosan elfogadott családmodellbe egy szabad akaratú nő még mindig nehezen fért bele. Ő ezzel szembemenve a Sunset Stripen sétálva szedte a fogamzásgátlót mindenki szeme láttára. Természetesen a feminizmusnak vannak különböző fokozatai, de egy nő, aki azt tesz, amit akar és amikor akarja lényegében feminista.

Nem buzdítunk senkit (főleg nem kiskorúakat), hogy ezentúl, ha koncertre megy, kopogtasson a backstage ajtaján interkurzus reményében. Egyrészt már arra borzasztóan kevés az esély, hogy az ember lánya bejusson abba a közegbe, ahol a zenészek és barátaik koncert előtt és után vezetik le az energiáikat. „Amikor elkezdtem komolyan koncertekre járni voltunk maximum 50-en egy-egy olyan banda koncertjén, aki ma már országos szinten elismert és sorozatos fellépője fesztiváloknak, teltházas koncertadója klubhelységeknek. Zenészekkel zenéről beszélni, ez a cél lebegett a szemem előtt és hogy véletlenül se tekintsek rájuk félistenekként. Ha valakinek a személyisége ragadott volna meg, akkor bevallanám, rajongó vagyok. De úgy, hogy a zenébe leszel szerelmes, akkor bármilyen megtestesülése a zenének egy óriási katarzissal ér fel. Ez egy olyan rajongás manifesztálódása, aminek skálája egészen a közös sörözéstől az ágyig terjed. Nem kell bombázónak lenni, szimplán jókor kell jó helyen lenni.” – emlékezett vissza Anna, első koncertjeinek egyikére.

Filmek a témában:
Majdnem híres (2000), The Doors (1991), Groupies: The Movie (1970) – dokumentumfilm, Örök lányok (2002), Sid és Nancy (1986), Let’s Spend the Night Together – VH1 dokumentumfilm

Rajongóból groupie

Persze vannak átmenetek a rajongás és a groupie-ság között is: „Nem tartom teljesen magam groupie-nak – na persze nem mintha arra törekednék, hogy azzá váljak – de semmi jónak nem vagyok az elrontója. Szexuális kapcsolatom még nem volt egy bandataggal sem. Eléggé negatív kép él az emberekben a groupie szó hallatán. Senki sem akarja, hogy lenézzék, vagy azt higgyék róla, hogy a testét bárkinek odaadja, aki híres és gazdag. Hát ezért nem szeretem, ha groupie-nak hívnak. Az első backstage élményem egy egyetemi bulin volt, nem is olyan régen, Anna már régóta ismerte a zenekart, s jó kapcsolatot is ápolt velük, így általa és vele könnyű volt odacsapódni a srácokhoz a koncert után. Paráztam, hogy mit szólnak hozzám, de végül teljesen korrektek voltak velem, beszélgettünk, becenevet is kaptam, amit azóta is ordítanak, ha meglátnak. Nagyon különlegesnek éreztem magam, hogy ott voltam azon emberek körül, akiknek a zenéjét annyira imádom! Olyan felemelő érzés volt, arról nem is beszélve, hogy aztán egyikükkel volt egy kis kóstolgatás is a sötétben, de semmi komoly. Azt hiszem akkor még nem tudtam mit kezdeni az adott helyzettel.”

Ugyanez a banda egy későbbi koncertjén. „Megint a gimis romlott bulikon éreztem magam, amikor mindenki kavart mindenkivel, mert az nagyon menő volt. Ismételten a backstage-ben kötöttünk ki barátnőmmel, meg egy csajjal, akit aznap ismertem meg. És persze megint ott volt a dobos is az egyetemi buliról. De ez más volt, ez sokkal valóságosabb volt… egy bokor és egy ház között, hárman: a srác, egy gyönyörű lány és én. Most így utólag belegondolva kicsit megalázó helyzet volt, de akkor és ott totálisan jól szórakoztam és megtanultam egy ideje, hogy mindig azt kell tennünk, ami éppen jólesik! Persze hozzátenném, hogy itt sem történt több pár egészen kellemes és intenzív csóknál.” – mesélte Alexandra.

Család és barátnők

És mit szólhatnak ehhez a szülők, féltékenykednek a barátnők? Ma már nyíltan lehet vállalni, ha valaki „hírességként” boldog párkapcsolatban él, mert nem veszélyezteti a jegyeladási listákat. Habár zenei színtéren a hatvanas-hetvenes évek újra és újra visszaköszönnek, azt az életstílust száz százalékosan már sohasem fogjuk megélni.

„Konkurencia talán a zenészek barátnői. Ők nem mindig örülnek, ha ott vagyunk a koncerten.” – Lilla

„A barátnőinket mi választottuk, azért, mert szeretjük őket és velük akarunk lenni. Tudják, hogy ez csak játék és muzsika, Tudják mit vállaltak ezzel és általában jól viselik azt, hogy lányok legyeskednek körülöttünk.” – mondta a témával kapcsolatban Vitáris Iván.

Máig vitatott tény, hogy kik ezek a lányok. És talán nem is lehet definiálni őket egy szótárban, mert lehetetlenség. Hol múzsák, hol rajongók, hol anyák, hol támogatók, hol alkalmi partnerek. De az biztos, hogy amíg a rockzenének van létjogosultsága, addig a groupie-knak is lesz, mert – Vitáris Iván szavaival – „a lányok és fiúk kapcsolata, a szexuális vágyak szerintem nem függtek sosem kortól. Most ugyanannyi lány érdeklődik a fiúk, akár a rockzenészek iránt, mint anno. Persze lehet kimutatásokat csinálni, hogy kevesebben járnak koncertekre, nem annyira sok csaj ájul el a koncerteken, ez tény. De a rockzene varázsa ma is él és ez a lányokra ugyanúgy hatással van, mint negyven-ötven évvel ezelőtt.”

Lilla, Anita, Anna és Alexandra mind álnévvel vállalta az interjút. Népes hódítási listájukat csak a szerkesztőség tagjainak nyújtották át, valamint külön kérték, hogy egy zenekar se szerepeljen névvel, tekintettel jó hírnevükre.