Videoklip a világvégéről szeretettel és lekváros kenyérrel, itt a Giliszta új klipje! A Giliszta pszichedelikus funk-punk/bármicore zenekar és szabadgondolkodó művészeti kollektíva 2017-ben jött létre. Eddig két single-el, egy kislemezzel, két kisnagylemezzel, és egy nagylemezzel álltak elő, most itt egy újabb single, amely a közelgő újabb nagylemez ígéretét hordozza magában. A zenekarra a folyamatos tartalmi és formai változás jellemző, dalaikban pedig a pszichedelikus rocktól kezdve a hip-hop/space-funkon át a thrash metálig sok különböző műfaj megtalálható. Az ironikus stílusgyakorlatoktól kezdve a progresszív ötvözetekig a sokszínűség maga is sokféleképpen jelenik meg. Aposztrofálták őket már a balkáni King Gizzard & The Lizard Wizardként, képzőművész punk/art-rockként, és Gabor Szabo-féle jazzként is.
Ezután az epikus bemutatás után kérdezheti az olvasóközönség, mivel is rukkoltak most hát újra elő? Erről komoly klipp-ismertetőt készített Kő Ábel Holló:
Exponenicálisan nehezedő időket élünk. Egyre növekszik az infláció és egyre alkalmatlanabb az időjárás az élelmiszertermesztésre a háború árnyékában vacogó kis hazánkban. Globális változásokra lenne szükség az emberi élet hosszabb fenntartásához, de a jelenlegi berendezkedés által az emberek fejébe kiépített egocentrikus világkép megakadályozza a társadalmi szintű lépéseket. A szám alapja az „ég a város” kezdetű kedvesnek tűnő, de velejéig hátborzongató gyerekkánon. Mindegy, hogy mitől ég minden, a lényeg, hogy az aki felgyújtotta tudjon hová menekülni. Ha sikerül, akkor pár generációval később már talán nyugodtan visszamerészkedhet az ember a felperzselt felszínre. Ez az apokaliptikus vízió keretezi a dalt, de kibomlik benne egy átlag halandó tehetetlen helyzete is, ahogy nézi maga körül a lassan elizzó rendszert, látja ahogy a beletörődő környezete épp azokat jutalmazza akik miatt kialakult a probléma, észleli azt, hogy bármit is tenne, a körülmények előre meghatározták az ő esélytelenségét is. Jobb híján felszakadnak belőle az érzelmei, és a létezése minden pillanatához segítségül hívja a könnyeit, hiszen minden könnyebb egy könnyel. Természetesen ennek nem kell így lennie.
Ez a dal csak egy dokumentációja egy időnként rajtam átsuhanó szomorú dühömnek a témával kapcsolatban. Ha az életünket tudatosabban tudjuk terelni, akkor hatékonyabban tudnánk összefogni egymással, és létrejöhetnek társadalmi szintű változások. Látom a reményt, látom ahogy egyre nyitottabbak és elfogadóbbak az emberek. De azért az árulkodó, hogy jelenleg az apokalipszis az sokak fejében egy romantikus kép.
- A klip stop-motion technikával készült videókollázs, Kerekes Kisanna és Ács Misu munkája. egyszerre tükrözi a dal rettentő szövegét és könnyed dallamvilágát. Legközelebb a zenekar audióvizuális teljességét a Gólyában tudjátok megtapasztalni!
