Zenekar-simogató, Kimaradtak Nagyszínpad, emberközeliség, sétafröccs, Lovasi András vs. Halott Pénz, savanyú meleg házipálinka, nosztalgikus vibe, heringpary-mentesség, Mecsek-terápia, öreg, és nagyon magyar. Zenészek helyett veletek interjúztunk. Olvassátok el közösségi beszámolónkat, hogy visszateleportálhassatok a 10. Fishing on Orfű tajtékos napjaiba.

István bácsi

Itt vagyunk a Fishing On Orfű előszobájában, a Kimaradtak Nagyszínpadnál; hogyan csöppent bele ebbe az akcióba?

A barátomon, Laus Csabin keresztül kitaláltam, hogy itt fagyit tudok árulni, amíg megy a Fishing. Sajnos nem nagyon szereti ez a közönség a fagylaltot, egy rendes strandnapon is többet szoktak venni. Inkább a sört keresik.

És hogyan vált ez a fagyizó a backstage-dzsé?

Csabi utatítására. Annyi volt csak, hogy itt volt hely, ezért ide pakolták a cuccaikat a zenekarok.

Valamilyen szinten ismerte őket?

Nem.

És eddig hogy tetszettek?

Tetszettek, az egész ötletet pártolom. Úgy hallottam, régebben volt olyan is, hogy valamelyik stégre ment fel zenekar, és onnan zenéltek.

Szokott egyébként koncertekre járni?

Igen, nemrég voltam a pécsi sportcsarnokban Anna and the Barbies-on. A Fishinget is látogattam, mikor még fiatalabb voltam, de most már fárasztana. AC/DC, Guns N’ Roses, Iggy Pop, Frank Zappa; ilyen zenéket hallgattam és ilyen koncertekre is jártam annak idején, mikor még aktív koncertjáró voltam.

És más fesztiválokra is eljutott?

Fesztiválokra annyira talán nem. Volt olyan, hogy a Népstadionban négy-öt banda lépett fel egymás után. De ez egy napos program volt, nem egész hetes. A lányom jár most fesztiválokra, jön ide is.

Kristóf

Látom, te is segédkezel a Kimaradtak Nagyszínpad szervezésében. Honnan jött ez az ötlet?

Hát onnan jött, hogy a Keleti Blokkban egy próbateremben próbáltunk a Panel Surfers-szel, aztán később egy munkahelyen is dolgoztunk, és Máté kérdezgetett, hogy hogy tudnának bejutni ezekre a fesztiválokra, én pedig mondtam, hogy megpróbálok segíteni. Mi előtte a Bánkitón csináltunk már egy 72 órán keresztül szóló helyszínt, a BAR72-t, ami techno és house stage volt.

Akkor te ott voltál a dolog születésénél.

Igen, de az a legjobb bennük, hogy szerintem nincs nagy szükségük rám, mert tök jó zenét nyomnak, és amúgy van rá igény. Amelyik fesztivál erre nyitott, az így is, úgy is le kell, hogy csapjon rájuk. Nem házalni kell, meg e-maileket írni, hogy akkor itt vagyunk, de Orfű esetében ezt nyomták, szerintem szándékosan túl is tolják kicsit. Évek óta rágják a Lovasi fülét, hogy hadd lépjenek fel; személyesen megkeresik, koncerten, backtage-ben elcsípik, videóüzenetet küldenek neki, és nyilván az egész abból fakad, hogy nagyon szeretik ők is a Kispál és a Borzt.

Neked mi volt az első fesztiválélményed?

Művészetek Völgye és Sziget, ott rendszeresen kint voltam egy hétre sátrazni kiskoromban. A jó fesztiválélmény talán az Ozoránál kezdődött. Fishingen még nem jártam, most is csak két napot vagyok.

És ma miket vársz, miket fogsz megnézni?

Nem terveztem semmit, a tegnapi Lovasi 50 volt a lényeg, meg a Panel Surfers és a The Keeymen. Meg az Európa Kiadó lett volna, csak az egybeesett a kinti történésekkel.

Két napnyi tapasztalás után mi az első benyomásod erről a fesztiválról?

Ideális állapotok és hangulatok, szuper környezetben. Nagyon tetszik az egész orfűi jelenség ebben a másfél napban, amíg itt vagyok. Megértem, hogy a Panel Surfers egyik kedvenc fesztiválja.

Mi az a három szó, ami eszedbe jut a kinti buliról?

Savanyú meleg házi pálinka (ez már most 4 szó), rövidebben: Gyula apukája. Jakuzzis kimaradtak backstage, „csak azt tudnám, hogy hová raktam a pénz-tár-cá-mat”.

És mi az a három, ami magáról a fesztiválról?

Dombon ülés, nosztalgikus vibe, Kispál András.

Bogi

Hová tartasz éppen?

Pizzáért.

A kedvenc zenéidre, vagy új csemegékre vadászol egy fesztiválon?
Igazából mindkettő. Ezen a fesztiválon sajnos nem nagyon vannak új csemegék, de ha lennének, azokra vadásznék. Az újítások közül tök tetszik az, hogy komolyzenei darabok is vannak az egyik helyszínen. Ezen túl én legfőképp a nosztalgia és a tó kedvéért jöttem.

Mi az a három hangulat, ami eszedbe jut a Fishing on Orfűről?
Nosztalgikus, öreg, és nagyon magyar.

És milyen hazai vagy külföldi fesztekhez hasonlítanád?
Nem igazán tudom, mihez hasonlítsam. Olyan szempontból a VOLT-hoz tudnám, hogy az sem nyújt már sok éve újat. Én ezt nagyon fájlalom a Fishinggel kapcsolatban. Értem én, hogy kis ország vagyunk és hogy ez Lovasi fesztiválja, de akkor is nyomasztó, hogy egy csomó embernek még mindig egy „Most múlik pontosan”, vagy egy „Egy-két-há’” a legnagyobb buli. Szerintem sokkal többfelé nyithatna a Fishing, mert bár évről évre beújít egy-két fiatal zenekarral, az nagyon nem elég. Még akkor sem, ha a családias jelleghez ragaszkodik ez a fesztivál. Elektronikus zene pl. miért nincs szinte egyáltalán? A Volkova idén el is maradt. Azon a kis hagymaszínpadon amúgy sem tudom, hogy akarták volna megtartani… De amúgy lehet, hogy csak annyi a gond, hogy ez egy egész más korosztály fesztiválja. És hogy valami pozitívat is mondjak, a kaja nagyon jó, és a helyszín csodálatos. Kár, hogy a legközelebbi stégek le vannak zárva.

István

Hogy érzed magad itt a fesztiválon?

Rendkívül pazarul. Alapvetően elég kevés időt töltök emberek között a munkámból kifolyólag, ugyanis programozó vagyok. Egyébként tetszik az, hogy nincsenek sokan, van egy létszámlimit. Nincs hatalmas heringparty. Meg igazából jó maga a hely, ahol van. Természetbarát ember vagyok, nagyon tetszik, hogy itt van egy tó, az ember bele tud menni napközben, este meg bejön a koncertekre. Nem egy beton városi közeg, hanem természetes, a többi fesztiválhoz képest is. Nem annyira elszállt árú, mint egy Sziget, és valahogy emberközelibb. Van egy miliője, ki tud az ember szakadni a hétköznapokból.

Hányadik Fishinged ez?

Második. Ismerőseim szeretnek ide járni, gondoltam, megnézem magamnak én is. Nem vagyok egy nagy diszkós, az élőzenét szeretem, és itt sok rétege megtalálható, sokféle ízlést ki tud szolgálni. Egyébként a Fishing az első fesztivál, amin megjelentem, gyakorlatilag nekem ez a második fesztiválom, szóval elég sovány az az élménytárház, amiből most gazdálkodom.

Mi az, amit változtatnál?

Nehéz kérdés. A sörök például. Nem tetszik, hogy nincsenek kézműves sörök, és hiányolok egy kis gasztronómiát. De a sör a szívem vágya. Esetleg több wc, de elég tiszták ahhoz képest, amit reméltem, ez egy kellemes csalódás volt. Igazából ez az, amit kiemelnék. Talán azon változtatnék még, hogy igaz mérsékelten, de kedvelem Lovasit, a zenéje nem az én világom, de tisztelem, és oké, hogy Fishing, oké, hogy az ő fesztiválja, de nekem belőle kicsit sok itt. Szóval kevesebb Lovasit szeretnék.

Zsófi

Hogy érzed magad, és hogyhogy itt üldögéltek?

Beszélgettünk. Ez így most jobb. De egyébként tök jól érezzük magunkat. Isteni király ez a fesztivál.

Egész héten itt voltatok?

Így van. Ez a tizedik Fishingünk, és tíz volt eddig, szóval végigtoltuk az egészet.

Milyen volt a legelső, mikre emlékszel?

Tizenhat voltam, és semmire. Tényleg. Csak annyira, hogy nagyon jó volt. Épp beszéltük, hogy tősgyökeres Fishingesek vagyunk, és ide muszáj eljönni, de így pont ennyi. Tehát ez egy kötelező program most már nekünk.

Pécsiek vagytok? Ez csábít ide titeket elsősorban?

Igen, és szerintem igen. Ha nem lennénk pécsiek, nem lennénk itt minden évben.

De más fesztiválokat is látogattok?

Sziget, Balaton Sound… Végigjárunk mindig mindent.

És a kisebbek, mondjuk Kolorádó, Ördögkatlan, Bánkitó?

Nem, olyanokra nem.

Milyen zenékre jöttetek elsősorban?

Itt nem zenét választunk, hanem inkább az a lényeg, hogy Fishing, és azon itt kell lenni. A többi feszitválon pedig az abszolút nagy sztárfellépőkre. Ez a prioritás, ha valahova megyünk.

Mi volt a legkedvencebb itteni élményed?

Van egy három-négy évvel ezelőtti, amikor durván nagy sár volt. Az egy tök maradandó élmény, mindenki csúszkált. Akkor is ugyenezek jöttek hogy 30Y, Kiscsillag, Quimby, Kispál, király volt. Arra azt mondom, hogy maradandó volt, főleg, hogy mi a sárban is végigtoltuk.

Hallottatok a Kimaradtak Nagyszínpadról?

Láttuk a plakátot, de annyira kényelmesek vagyunk, hogy most már nem maradunk lent napközben, hanem hazamegyünk. Pont úgy jött ki most is, hogy hazamentünk, és mire lezuhanyoztunk, aludtunk, utána már inkább azt éreztük, hogy „Igyunk!” , és csak a fő koncertekre jöttünk be.

Máté, Dani, Laci (részlet)

Dani: Heló, sziasztok, itt vagyunk a Fishing on Orfűn, illetve most Magyarhertelenden, a kempingben, igazi faházunk van, nagyon komoly interjú folyik. Az az igazság, hogy nagyon jól éreztük magunkat napok óta. De elmentünk tegnap a Halott Pénz koncertre… Megmondom őszintén, (Marsalkó) Dávid életében nem beszélhetett még mikrofonba, vagy soha nem hallgatta még vissza magát. Egy komolyabb DJ, de egy komolytalanabb is komolyabban beszél mikrofonba, mint ő. Ő az együttes frontembere, de még életében nem hallgatott meg zenekart a színpadon, hogy az milyen. És innentől kezdve az, hogy az „Orfű” -kiabálás szólt, és 47-szer kimondja egy koncerten, hogy „Érezzétek jól magatokat”, érthetetlen hangon, ettől egy koncert nem lesz jó. Élvezhetetlen volt, de rengetegen élvezték. Olyanok, akik igazán igénytelenek mindenféle zenére, fesztiválra, és mindenre. Azok, akik több fesztiválon megjelentek életükben, azt élvezik, hogy jó zene szól igényes zenekartól, igényesen. Igény. Na most az igény volt talán az egyetlen, ami elmaradt Dávid koncertjén.

Ti hogyhogy ennek ellenére végignéztétek? Voltak más opciók is.

Máté: A Kistehénen kívül nem volt más értékelhető koncert aznap. Na ott pl. nem kellett elmondani 100-szor, hogy „Gyere Orfű, gyere! Fel, mindenki fel!”, anélkül is működött.

Dani: A csütörtök, megmondom őszintén, egy gyötrelem volt. Tehát úgy jöttem végig, hogyha nem lett volna a Kistehén, sírtam volna.

Laci: Megfogalmaztad ezt tegnap. Nem színpad volt, hanem kínpad. De tényleg. Rengeteg olyan történik egy koncerten, amitől jó lesz, és rengeteg olyan, amitől rossz. És vannak például jelenségek, mint a Lovasi Andris, aki soha nem lesz sok, mert mindig olyan dolog történik, amitől jól érzed magad. Lehet, hogy szereted vagy nem szereted, de amikor kiáll, olyat mond, amit van értelme végighallgatni.

Én magam is elfogult vagyok vele szemben, de akárcsak Dávid, ő is megosztó személyiség. Nála sosem érzitek azt, hogy átesne a ló túloldalára? Általában van egy nap, ami körülbelül róla szól.

Dani: Megölelném érte. A Lovasi Andris mindig jó. Jó a hangja, érzi a színpadot ötven éve. Már akkor fellépett a Petőfi Csarnokban, mikor én megszülettem, és nála ösztönösen megvan az az érzés, ami kell egy koncertre, egy színpadra. Kevesen tudnak úgy kommunikálni a közönséggel, mint ahogy ő. És tényleg az, hogy valaki előadóművészként legalább a Kossuth-díjból meg tud élni, hát az azért nagyon korrekt. Fiatal színésznőket szed fel, és cseréli le a családot… Hihetetlen. Ugyanebben a sztoriban vagyok mindig.

Laci: Az az igazság, hogy akármennyire alsó és felső véglet, és a két határérték, ugyanarról beszélgetünk. A Lovasit is imádják nagyon sokan, meg a Halott Pénzt is. Nyilván mi az egyik oldal fele húzunk, és ez teljesen normális. Máté megmondta pont ma, hogy ízlésekről nem nyitunk vitát. Mind a kettő jelenség. Mi szeretjük a Kispált, mert abban a korban nőttünk fel, nyilván a Halott Pénz meg ennek a kornak a terméke, és azért született, mert erre volt igény, vagy ennyire nincs igény semmire. Viszont ha te azt mondod, hogy meghívsz bizonyos előadókat egy bizonyos fesztiválra, akkor a te értékrended, ízlésed a nívó, a szint. És ha valaki ezzel tud azonosulni, akkor elvárhatja, hogy az ebbe az értékrendbe tartozó zenekarok és előadók jelenjenek meg. Ezért furcsa nekem ez a Halott Pénzes dolog.

Máté: De a tegnapi napot biztos elvitte büdzsé ügyileg.

Dani: Így van. Ha valaki vett napijegyet, miattuk vett.

Laci: Pont a Klein Dávid kapcsán beszéltük, hogy sokan azt gondolják, hogy a hegymászás arról szól, hogy felmegy, és meg tudja csinálni. De mikor fikázzák azért, hogy hányadszorra próbálja meg, és nem sikerül neki, kimutatódik az ő nagysága. Össsze tud fogni embereket, szponzorokat, meg tud szólítani egy nagy közönséget, annak ellenére, hogy nem csinálja meg soha. Itt van a Halott Pénznek is az esszenciája. Odaállnak a színpadra, elmondják azokat a szövegeket, amiket kitaláltak, és az ugyanolyan kvalitás, ugyanannyira értékelendő, és előadói tevékenység, mert megtalálták az ő közegüket. És nincs ezzel baj. Csak ebbe a fesztiválba nem illenek bele, a fesztivál profiljába. És a növekedésnek nem kell magába foglalnia azt hogy a határok eltolódnak, hanem arról kell szólnia, hogy ebbe a keretbe még többen beleférnek. Tudod mi az érdekes? A magánéletben hajszálpontosan tudsz szelektálni. Abban a pillanatban, hogy üzletről van szó, ez a szelekció nem működik. Itt ha nem csinálsz ekkora spektrumot a szivárvány minden árnyalatában, akkor valószínűleg a csütörtök egy ilyen tinglitangli kis „jegeskávézunk a parton” nap lett volna, mert nincs olyan fellépő, aki elvinné az estét, vagy behozná a tömeget és a napijegyeseket.

Peti

Három szó, ami eszedbe jut a Fishingről?

Csodálatos emberek, zenekar-simogató, rozéfröccs.

Zenekar-simogató?

Odamehetsz hozzájuk, beszélgethetsz velük, meg lehet őket érinteni, mert ide ők is nyaralni jönnek.

Te hányadszorra vagy itt?

Hatodszorra.

És mit szeretsz legjobban ebben a fesztiválban?

Ezt nehéz elmagyarázni, ezt az orfűi életérzést át kell élni. Egyszerűen egy Mecsek-terápia. Rengeteg új és izgalmas emberrel lehet megismerkedni. Nagyon tetszenek a külsős helyszínen zajló programok, mint például a vízi színpad programjai.

Szerinted mi különbözteti meg más fesztiváloktól?

Mindenki megtalálja a saját társaságát. Itt nincsenek magamutogató emberek. Nincs tele külföldivel. Nem drága, családias hangulatú, nincs tömegnyomor, sorban állás a pultoknál, de van sétafröccs. Egyszerűen ki lehet pihenni az esti/hajnali vagy már reggeli fáradalmakat, itt nyugodtan lehet sátrazni.

Hallottál a Kimaradtak Nagyszínpadról, ami 2 napig a kinti pizzéria mellett zajlott?

Igen, a Veszélyes Faszfej koncertjéből volt szerencsém két számot meghallgatni, strandról jövet nem tudtam hirtelen hova rakni őket. De jól nyomják!

Fáj mindenem, és mégis úgy feltöltött. – Ugyan ez a mondat nem közösségi beszámoló alanyaink száját hagyta el, hanem egy újságíró kollégánkét, de annyira elcsípte a hét esszenciáját, hogy muszáj volt megragadnunk.

• Mielőtt a fesztivál-honvágy lecsapna, emlékeztetünk, hogy hamarosan itt a Bánkitó, ahol a faházunkban találkozunk!