Talán a Middlemist Red berobbanása jelentett olyan jellegű fordulatot a magyar könnyűzenében, hogy zöld lámpát kaphattak a Meteohoz hasonló, erősen a nyugati trendekre hajazó bandák. (nyilván az Ivan and the Parazol jelezte, hogy az új generáció már kicsit szabadulna a Kispál és a Borz reprodukcióktól).

A Meteo egy négy tagú zenekar, ami februárban alakult. Ahogy ők is mondják, garage psych, amit játszanak. Ez a műfaj nagyon népszerű mostanában, nem is csoda hogy akárhányszor hallgatom, mindig más zenekarok ugranak be, hogy mikre hasonlít. Van itt Black Keyes, Temples és Tame Impala is. Ezek a bandák mind elég kiforrott hangzással rendelkeznek, és szeretnek biztos talajon mozogni.

Ez a Meteora is igaz, nagyon egyben van az egész. A dalok felépítése kiváló, a zenei háttértudás is megvan, és a zene hangulata is változatos, kifejezetten tudatos és átgondolt. Erre szokták mondani, hogy kicsit túlságosan is tip-top. A Kikeltető jelentkezésükbe beküldött szám is nagyon ígéretes, a hozzá készített klip is zseniális, ami egy 1959-es rövidfilmből lett összevágva.

A Meteo nagy feladata az lesz, hogy elképesztő jó alapok mellé megtalálják a saját hangjukat, és ne őket kelljen másokhoz hasonlítgatni, hanem hozzájuk lehessen hasonlítani másokat.

A magyar zenei színtéren ez a stílus még mindig fehérholló, ezért kifejezetten jó, hogy a Meteo létezik, és olyan szinten csinálják azt, amit. Minden, amit fentebb írtam már inkább annak szól, hogy ne csak magyar színtérben lehessen gondolkodni.

Ha érdekel hogyan szólnak élőben, hallgasd meg őket a Kikeltető második elődöntőjén, november 14-én a G3-ban, a zenekar frontemberével pedig korábban beszélgettünk a Tilos Rádió Budapest Eklektik című műsorában, melyet itt tudtok visszahallgatni.