Mikor voltál úgy koncerten legutóbb, hogy előtte-közben-utána nem szorongattál valami alkohollal teli repoharat a kezedben?

A Gólyában novemberben van egy este, amikor a Csaknekedkislány egy száraz koncerten keresztül megkérdez minket arról, hogy biztos szükségünk van-e alkoholra ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, amikor elmegyünk jól érezni magunkat. A zenekar tagjainak ez nem olyan őrült nagy kihívás, Csepella Olivér (ének, szöveg) amúgy sem iszik alkoholt, és mint kiderült, van egy közös szabályuk is arra vonatkozóan, hogy mennyit érdemes inni zenélés közben.

Az már egy másik kérdés, hogy a magyar társadalomnak komoly alkoholproblémái vannak. Egy idei, szemléletes térképen ábrázolt összesítés szerint világelsők vagyunk az alkoholbetegek lakosságarányos számát nézve. Ebből a bulikultúra is vaskosan kiveszi a részét, a magyaralter konciktól a haverod saját konyhájában tartott technoszettjéig alapvetés, hogy folyamatosan ott van valami ital a kezünkben, mintha nem létezne másnap.

A nagyivók istenadta országában a Csnk már harmadik éve indította alkoholmentes, nem mellesleg teltházas koncerttel a száraz novembert. A Gólya ilyenkor a bevételkiesést vállalva azt is biztosítja, hogy nem adnak el alkoholt senkinek. Cserébe ötletes alkoholmentes italokat lehet választani a külön száraz novemberre összeállított itallapon, a kistermet pedig megtartják alkoholmentes zónának, kicsit ahhoz hasonlóan, mint amilyenek a nemdohányzó kocsik lehettek a régi vonatokon.

A vaksötét csütörtöki estén az utolsó pillanatban kirakták az itallapokat a pultban, fordult a kulcs a zárban, pest legnagyobb szíve és legrondább kabátja pedig kilőttek, felfelé a vaslépcsőkön a betongalériára és a teraszra.

“Amikor betérek ide, egyből kikérem a kedves kis sörömet. Most, hogy nem adnak valami alkoholosat, vizet iszok és cigizek” – mondta az egyik sörpadnál üldögélő lány a kérdésre, hogy mi van a poharában. Majd arról beszélt, hogy nem tud visszaemlékezni arra, mikor volt úgy koncerten utoljára, hogy nem ivott. Azt mondta kíváncsi, milyen lesz így, mert a számok felét nem ismeri, de ha inna, akkor azokat is nagyon tudná. Ugyanis szerinte neki “az alkoholtól jelennek meg a dalszövegek a fejében”.

A pulttal szemben meglepően sok, közel üres repohár előtt ült egy nagyobb társaság, akik viszont rákaptak a száraz italokra. “Az almafröccsöm ebben a korsóban gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy sör. Az ő verjus fröccse meg egy borospohárban úgy nézne ki, mint egy igazi fröccs. Miközben jóízűen iszogatjuk, senki nem kérdezi meg, hogy mi az, és senki nem frusztrál, hogy nem alkohol. Milyen jó már, nem?” – mondta az egyik srác az asztaltól.

A barátja pedig arról beszélt, hogy az ivóreflexek ugyanúgy működnek, mintha valami alkoholosat iszogatnál. “Igazából van valami a kezedben, és ez kielégíti az izommemóriát. Iszom a csicsit – ami egy csilis almalé rövidital -, és most úgy érzem, hogy megkapom tőle az élményt, amit egy rendes rövidtől kapnék. Sőt, elfogy és már azt érzem, hogy mennem kell a következőért.”

Hangosabban absztinens madarak

A zenekar eközben kabala plüss polipjuk társaságában hangolódott a kisteremben. A háttérben egy asztalon ülve Dorozsmai Gergő (billentyűk) magazint lapozgatott, Francuz Ádám pedig még elpróbált egy-két dobmenetet. Csepella egy kötött pulcsi cserélés után, Konsiczky Dávid (gitár, vokál, zene) pedig egy szelet pizzával ült le válaszolni a Keret kérdéseire.

Az a helyzet, hogy rendhagyónak mondható a száraz koncertetek, hasonlóról nem nagyon lehet hallani itthon.

Csepella: Tök szimpatikus a száraz novemberben, hogy nem arról szól, hogy “na akkor szégyelljétek magatokat, és soha többet ne igyatok”. Szerintem egy érdekes kísérletezés lehet, hogy kicsit cseréld le azt a lencsét, amivel az ivásra tekintesz. Mondjuk elkezded, és ha három nap után már azt érzed, hogy fú, innom kéne, akkor szembesülhetsz azzal, hogy ez egy probléma lehet, amivel érdemes volna foglalkozni.

Konsiczky: Igazából a Kék Pont [egy szenvedélybetegségekkel foglalkozó civil szervezet] hozta be ezt a már eléggé elterjedt száraz november vonulatot az országba. Mi hozzájuk csatlakoztunk azzal, hogy csinálunk egy koncertet, ami ösztönözheti az embereket arra, hogy próbálják ki milyen az, ha egy bulin, vagy akár hosszabb ideig nem isznak. Főleg, hogy a koncert klasszikusan egy olyan élethelyzet, amiben szinte nem is döntés kérdése, hogy iszol.

Például a szociális ivásból kifolyólag, vagy mert úgy gondolják, hogy így jobban rá tudnak kapcsolódni a zenére. Az sem ismeretlen jelenség, hogy a zenészek is ezzel oldják a fellépéssel járó feszültséget. Olivér, te régóta nem iszol alkoholt, egy sok évvel ezelőtti interjúban említetted is, hogy soha nem vonzott annyira a dolog. Dávid, neked mi a tapasztalatod ezzel?

Csepella: Én úgy gondolok rá, hogy az egésznek félig placebo, félig szociális szorongást csökkentő hatása van.

Konsiczky: A koncertek előtt izgulni szoktam, és jó ideig azt gondoltam, hogy innom kell ilyenkor, hogy kicsit ellazuljak. Pont egy orfűi koncertünk előtt jutottam el oda, hogy mindegy, hogy itt ez a sok ember, el tudom engedni magam pia nélkül is. Pedig ott mindig sok az ember, ami feszültséggel jár, legalábbis nekem. Azóta nincs a checklistemen, hogy átvegyem a pólómat, bekössem a cipőfűzőmet, majd igyak egy fröccsöt, mielőtt felmennék a színpadra. Szerintem csomó ember a szociális szorongás oldására használja az alkoholt, vagy legalábbis ezt mondja magának. Azt hiszem én is valami ilyesmit gondoltam magamban. Ezzel együtt az nem igaz, hogy most már nincs olyan, hogy megiszok valamit kezdés előtt, csak akkor jött el a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem ettől függ, hogy izgulsz vagy sem.

Ekkor megjelent Szabó Gergely (basszusgitár) belehallgatni, hogy miről beszélünk, megette a pizzáját, és leváltotta Konsiczkyt a székben.

Szabó: Régebbi zenekaraimban elég gyakori volt, hogy megiszunk egy sört, két sört, meg még egy rövidet, hogy “jó legyen a hangunk”.

Csepella (nevetve): Ja, akkor velünk ez lehet a baj!

Szabó: Aztán a Csaknekedkislányban egy idő után meghatároztuk magunknak, hogy koncert előtt max egyet, közben is max egyet igyunk. Ez aztán engem is ráirányított arra, hogy próbáljam pia nélkül is jól érezni magam a színpadon. Magasabb szinten fasza dolog úgy jól érezni magad, vagy legalább eljátszani az emberek előtt, hogy ha nem vagy más tudatállapotban. A színpadon lenni valamennyire színészet is, és ha jobban képben vagy, akkor hitelesebben adod elő magad.

A másik meg, hogy ha be vagy állva, akkor lehet, hogy te úgy érzed, hogy “jaj, ez nagyon jó srácok, sosem játszottam még ennyire jól, lehoztam a csillagokat abban a z-dúrban”. Közben meg könnyen lehet, hogy kifelé kurva szarul hangzik, valójában két hangot játszol, még el is vagy hangolva, majd nem tudod, hogy mit keresel hajnalban a Manna ABC-ben. A többieknek meg inkább az az élménye ilyenkor, hogy baszd meg magad.

Van valami konkrét sztori, ami miatt kialakult ez az ivásra vonatkozó szabály?

Csepella: Amikor jobban be vagy állva, mint a többiek, akkor az elszigetel tőlük, és a közönségtől is. Szóval mondhatjuk, hogy ez a tapasztalataink alapján alakult ki idővel. Nem úgy működik, hogy rendőrködünk egymás felett, hogy ó, figyelj, azt a fröccsöt már nem kéne. Hanem csak látjuk, miért jó így. Ez az egész “sex and rock and roll” dolog amúgy sem annyira a mi vonalunk. Polgári állásaink vannak, úgyhogy fel kell kelnünk reggel, mert menni kell dolgozni.

Miért csak egy ilyen koncertet tart a zenekar évente, ha nehezen megkérdőjelezhető, hogy ez egy jó dolog?

Csepella: Ötleteket adhatunk azzal kapcsolatban, hogy mit tartunk jónak vagy etikusnak azokon a dolgokon keresztül, amiket képviselünk, arra viszont semmilyen szinten nem vállalkoznék, hogy megmondjam másoknak, hogyan vigyék az életüket. Nem változtatna a bulikultúrán, ha mi csinálnánk egymás után tíz száraz koncertet a saját közönségünknek. Valami kiüresedett erkölcsi kiállás vagy nem tudom, mi lenne a részünkről. Az már talán inkább mutatna valamilyen változás felé, ha tíz másik zenekar is tartana száraz koncertet novemberben.

Percekkel később pedig már a földszint morajlásába hasított az első riff, pillanatok alatt a terem kétharmada ringatózott együtt a Falábú nő dallamára. Az alkoholmentes állapottól láthatóan nem nagyon illetődött meg a közönség – maximum kevesebbet lökdösődött -, a színpad előtt pedig ugyanúgy ott smárolt egy demszoc meg egy szocdem, mint bármelyik másik este.

Kiemelt kép: Deák Franciska