Az Ács Dorottya és Zwickl Pál alkotta Sophie M kétségkívül az egyik legizgalmasabb szerzőpáros a hazai kísérleti elektronika színterén. Zenéjükben tökéletesen elegyítik a modern R&B illetve az art- és experimental pop elemeit. Az emellé társuló profi színpadi jelenlét, az összhang a duó és a közönség közt az, amitől élőben még különlegesebbek. Utoljára az idei Kikeltető záróbuliján találkoztunk a Sophie M-mel a Turbinában, most pedig ugyanitt ültem le beszélgetni velük a kezdetekről, inspirációkról és a készülő albumról.
Meséltek kicsit arról, hogy hogyan is indult a Sophie M projekt? Hogy kezdtetek el együtt zenélni, mit csináltatok előtte?
Pál: Együtt kezdtünk el egyetemre járni, az ELTE Társadalomtudományi karára, előtte pedig osztálytársak voltunk gimiben. Jóban voltunk akarva-akaratlanul, és tudtuk egymásról hogy mindkettőnknek van zenei háttere, aztán valamelyikünk bedobta, hogy legyen valami. Akkoriban ilyen akusztikus, The Dead Weather, meg Kills, meg Jack White-os világokat kezdtünk el feldolgozni, hasonlókat írogatni. Főleg gitárközpontú, meg énekközpontú cuccokat toltunk.
Majd mindketten kimentünk Németországba Erasmusra, Münchenbe és Berlinbe, ott kezdtünk el az elektronikus zeneírás felé tendálni. Eleinte csak magunknak, hogy színesítsük a palettánk. Mikor hazajöttünk elkezdett mindkettőnknek hiányozni az éneklés, és visszahoztuk a vokális elemeket is az előadásunkba, zenéinkbe. Aztán elkezdtem megírni a ‘Rem’ gitártémáját ’19 végén, átküldtem Dórinak, és visszadobott rá egy nagyon erős éneket, akkor úgy voltunk vele, hogy ez lehetne a vonal. Majd jött a ‘Mothertounge’, az is kicsit R&B-sebb lett.
Így kezdtünk el ezzel komolyabban foglalkozni, de amúgy, amikor ez a két szám kijött, nekünk nem voltak ezzel nagyobb terveink, tetszett, jó volt valamit együtt kreálni, de nem voltak olyan ambícióink hogy ezeket előadjuk, vagy koncertezzünk vele. Ebből utólag lettek is problémák, mert nyilván sok mindent újra kellett vágni, hogy előadhatóak legyenek.
Dóri: Nagyon jól összefoglalata a Pál, talán annyival egészíteném csak ki, hogy amikor belekezdtünk a projektbe, minket a produceri munka kezdett el igazából érdekelni. Ilyen 60-40 százalékban szerintem továbbra is a produceri munka az, ami mozgat mindkettőnket. És pont emiatt, eleinte, ahogy a Pál is mondta, nem került szóba, hogy ezeket a számokat hogy lehetne élőben előadni, milyen hangszerekkel, milyen megoldásokkal. Aztán amikor elkezdtünk koncertezni, meg fesztiválozni, teljesen újra kellett gondolnunk mindent.
Ez azért elég átgondoltnak, meg összeszedettnek hangzik, feltételezem nem ez volt az első projektje akkor egyikőtöknek sem.
Dóri: Én nagyon sokáig klasszikus zenével foglalkoztam, kórusban énekeltem, hangszereken játszottam, de persze közben mindig érdekelt a könnyűzene is. Ebben is nagyon egymásra találtunk szerintem, ő is pont ebbe volt, hogy; rengeteg féle zenét hallgatunk, de kicsit sok volt az azonos hangzás, ismétlődtek a témák. Így jött, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk kicsit kevésbé érzelmi alapon, és inkább tudatosan zenét írni, milyen témakörök vannak, amiket szeretnénk feldolgozni. A hangzások is nagyon meg vannak tervezve, minden keverés nagyon átgondolt, például a ‘Knives’-nál is, a 2000-es évek elejét akartuk visszaadni, a Black Eyed Peasnek az ilyen legfurább agymenéseit, amiket mi nagyon szerettünk meg szeretünk is, mert marha jól szólnak, pláne mai dolgokkal megkeverve.
Pál: Én gitározni jártam meg szolfézsra egy jó nyolc-tíz évig, aztán gimiben lett egy zenekarom…
Dóri: Pál már akkor sztár volt egyébként, én pedig már akkor oda voltam érte, hogy ez a srác egy zenekarban gitározik meg énekel.
Mi volt a zenekar neve?
Pál: Walrus in the sunshine. Amúgy az egy baromi jó zenekar volt, még a legkorábbi Middlemist Reddel léptünk fel a régi Dürerben meg ilyen helyeken.
És ezt a kettősséget, hogy maga az alkotási folyamat ennyire tudatos és tervezett, a koncerteken viszont sok az impro, hogy tudjátok feloldani, áthidalni?
Dóri: Amúgy ez egy tök jó kérdés, sokat kellett gyakorolnunk, elsőre ez nem ilyen volt ám.
Egy csomó olyan tök experimentál dolog van, amiket mi nagyon élvezünk, de élőben nem működik. Ki kellett tapasztalnunk, hogy mi az, ami még nekünk is komfortos, jól érezzük magunkat benne, de a közönség is rá tud hangolódni.
Pál: Igen, úgyhogy itt azért az imprókat is némileg „meg kell tervezni”, már amennyire lehet, sokat kísérleteztünk. Az előző zenekarommal ez például sokkal egyszerűbb volt, tudtam, hogy ott van mellettem még három tag, gitárzene, tudod hogy nagyjából hogy szól kifelé, hogy szól befelé, tiszta sor. De nekem ez egy nagyon új dolog volt, hogy ott van egy dab alapú hangrendszer, két laptoppal. Az első Turbinás szettünknél például lerohadt minden és az utolsó utáni pillanatban kellett megoldani. Azóta sokkal felkészültebbek vagyunk, ezáltal oldottabbak is a színpadon. Az utolsó Turbinás szettünk szinte már flow élmény volt.
Dóri: Persze, ennek be kellett érnie. De még van hova fejlődnünk. Ezt nem úgy kell elképzelni hogy minden megrendezett, inkább az van ez a tudatosság mögött, hogy nagyon komolyan vesszük a projektet.
Tök jó, hogy Pál behozta kicsit ezt az elektronikus zene kontra gitárzene témát. Az elektronikus vonal nagyon megindult most, minden nap új szoftverek, eszközök kerülnek ki a piacra, szerintetek ez inkább több lehetőség, vagy kicsit belefullad az ember a bőség zavarába?
Dóri: Is-is. Eléggé nyomasztó tud ez lenni néha, főleg ha valaki úgy ír zenét mint mi, programokban. Nyilván az ember mindig arra törekszik hogy minden ponton izgalmasabb, különlegesebb legyen az anyag – ahogy mi is épp az új lemez kapcsán – és nagyon könnyen el lehet veszni ebben, hogy merre is induljunk mert annyi új mini-hangszer, szoftver, satöbbi van.
Pál: Én is napi szinten meglepődök hogy mik vannak. És tényleg, ahogy mondtad, a bőség zavara, nagyon nehéz ráérezni hogy mi lesz az, ami tényleg innovatív tud lenni a mi zenénkben, ami hozzá tud adni. Nagyon el tudja vinni egy zenekar stílusát ha bekerül egy új hangzás, ami amúgy nem feltétlen baj, mi nagyon szeretünk kísérletezni.
Dóri: Igen, de továbbra is szeretjük a gitár hangzását, a dobét, a zongoráét, az énekhangunkat, és inkább ezeket szeretnénk kiegészíteni, izgalmasabbá tenni az elektronikus vonallal.
Esetleg összművészeti kollaborációkban gondolkodtok? Azt tudom, hogy a Zero Fashionnel például együtt dolgoztatok most a fellépőruhákon.
Pál: Hú, hát a ‘Knives’-hoz a klipet például mi találtuk ki és rendeztük meg, illetve a koreográfia egy részét is mi csináltuk. Nem fordult meg bennünk hogy behozzunk mondjuk egy külső rendezőt.
Dóri: Igen, de például a kortárs tánc mindkettőnkhöz nagyon közel áll, és tök nagy álmunk egy ilyen előadáshoz zenét írni. Amikor kitaláltuk a Sophie M projektet, a zenélés mellett bennünk volt az is, hogy minél több ember felé nyissunk, minél több emberrel dolgozzunk együtt. A Pál inkább vizuális típus, ő a zenélés mellett fotózik is, én sokáig táncoltam ezért hozzám így az a vonal áll közelebb, de mindkettőből sok inspirációt merítünk.
Pál: Igen, aztán persze néha ott is fenn áll a bőség zavara helyzet. – nevetnek
Ki tudnátok emelni előadókat vagy képzőművészeket akik különösen nagy hatással vannak a zenétekre?
Pál: Hát, most hirtelen csak fotósuk jutnak eszembe, annak meg nem tudom mennyi relevanciája van. Zenéből meg tényleg annyira szerteágazó az ízlésünk, mind stílusokban, mind korszakokban hogy nehéz egy-egy nevet kiemelni.
Talán ennek az egész inspiráció-masszának ami körülvesz minket, a kicsúcsosodása a Sophie M.
Ez a Sophie M esszenciája?
Pál: Egy szóban?
Lehet összetett mondat is, mi adja a Sophie M Sophie M-ségét?
Pál: Ezt tök jó lenne frappánsan megválaszolni, nyilván mi, de az olyan klisés.
Dóri: Szerintem a Pálnak is, meg nekem is van egy hozott, nagyon erős művészeti oldalunk, ez nem tölti ki a teljes zenei identitásunkat, de nagyon erős része. És ez a két oldal, a közös érdeklődéseink révén összefonódott és ebből robbant ki a Sophie M.
Ez egy tök jó szó szerintem, én is ezt írtam fel magamnak mikor készültem az interjúra és leírtam a kérdést.
Dóri: Ez egy tök jó kérdés amúgy, lehet többet kéne ezen gondolkodni. Előttem lebeg amúgy egy ilyen popsztár identitás, ami nem egy személy, meg nem is feltétlenül mi vagyunk, inkább maga a Sophie M projekt mint perszóna.
Pál: Igen, talán ez a legjobb, a Sophie M találkozása két kreatív energiának, ami megtestesít egy harmadik karaktert.
És mikorra várhatjuk az albumot, mit várhatunk tőle?
Dóri: Most mondjuk el?
Pál: Mondjuk el. Pontosat még nem tudunk mondani, de mindenképpen egy éven belül szeretnénk.
Nem azt mondom hogy koncept album lesz, de valószínűleg a számok követni fognak majd egy storyline-t.
Dóri: Témájában pedig a dühöt próbáljuk meg körbejárni. Mik tudják ezt triggerelni, milyen az, amikor kicsit jobban vagy, milyen amikor visszaesel ebbe. Igazából egy ilyen lelki utazáson akarunk végig vezetni. Ez a terv.
Koncerten mikor találkozhatunk veletek legközelebb?
Dóri: Áprilisban az Aurórában.
- Hangolódjatok addig is a Sophie M Kikeltetős koncertfelvételével: