Mikor arról írunk, hogy ilyen-olyan feltörekvő zenekar mennyire közös ‘alomból’ érkezik, akkor ezt a DLRM-ra (ejtsd: Delírium) nehezebb ráhúzni. Más-más környezetből érkezve, a csapatépítésre is hangsúlyt kellett fektetni. „Edivel (Petróczi-Farkas Ádám, szólógitár) akkor szoktunk össze, mikor az EP-nket vettük fel, így elég gyorsan el kellett kapni a fonalat. A két Levi és Áron régi ivócimboráim és a többiekkel is mi más hozott volna jobban össze, mint a kocsmázás?” – meséli a zenekar megálmodója, Szabó Marci.

Tehát a srácok szeretnek inni, amit nem is tagadnak. De hogy véletlenül se tűnjön komolytalannak a zenekar, az alkoholt, számomra felfoghatatlanul zseniális módon csempészték bele a repertoárukba. „Legelső próbánkon, aminek köze nem volt a mostani felálláshoz, eléggé beittunk és előkerült egy üveg pálinka. Mivel éppen dalírásban voltunk, Edi bedobta a ’pálinkakör, üvegből’ rímelő szavakat és azóta a koncerteken is ezt skandáljuk, amikor elérkezik a pálinkakör ideje.” De hogy mit is takar a pálinkakör egy koncerten?

„Észrevettem feltörekvő zenekaroknál, hogy

mindig van 3-4 méter távolság a színpad és a nézők között. Lehetsz bármennyire jó arc, ezt nehéz lerombolni. De ha előveszel egy üveg pálinkát, akkor már mindenki egyből repül rá és eltűnik ez a távolság zenekar és közönség között.

Másodsorban én baromira örülnék, ha egy zenekar itatna engem a koncertjén.” 

Az eddig megjelent ’Dear Danube’ című 6 számos kislemezen angol és magyar nyelvű dalok egyaránt megtalálhatók. Felmerült annak is a kérdése, hogy a jövőben merre kívánnak tovább mozogni, esetleg marad a vonal mind a két nyelven. „Mikor dalt írok, mindig először dallamot, témát írok, utána énekdallamot és a legvégén jön a szöveg. Vannak olyan témák, amikben fel sem merül, hogy angolul énekeljek rá és vannak, amelyek csak úgy képzelhetők el. Ez a két vonal lassan közeledik egymáshoz, azt még nem tudjuk, hogy melyiket fogjuk megtartani belőle, de azt tudjuk, hogy élből kizárni egyik nyelvet sem fogjuk, hogy mostantól csak az egyik. Spontán jön belőlünk, az meg nem lehet rossz, nem?”

Így nem is volt egyszerű nekifutni, merre-hogyan lehet körülhatárolni a zenekart műfajilag. A szembeötlő gypsindie zsáner mellett csak úgy elmenni nem lehet. „Igazából indie-aternatív zenekarnak tartjuk magunkat. Mivel annyi indie zenekar van, kellett valami, ami megkülönböztet minket a többitől. Rám nagy hatással volt a Bohemian Betyárs és a mi zenénk is tartalmaz pattogósabb ütemeket, gitártémákban folkos elemeket. Innen jött a név. De amúgy nem akarjuk magunkat behatárolni, nyáron megyünk angliai turnéra, ott például alternatív poszt-pop rocknak nevezik.”

Nem Anglia lesz az első turnéja a zenekarnak. Elmondásuk szerint a legrandomabb turnét ’szervezték’ meg tavaly nyáron.

„A szervezés annyit tett, hogy beültünk egy kisbuszba és elindultunk délre, hogy majd utcazenélünk. Almost Barcelona Tour lett a neve,

mert a terv szerint Barcelonáig jutottunk volna, de Padováig jutottunk. Első napot Fiuméban töltöttük, akkor még voltunk olyan sznobok, hogy kerestünk magunknak egy hostelt. Kiderült viszont, hogy az egész városban sehol nincs kiadó szoba. Tetejébe pedig, a lépcsőn lefelé menet a fotósunk egy üveg pálinkával elesett a lépcsőn és úgy elvágta a kezét, hogy nem tudta mozgatni, mert az idegeket is átvágta. Aznap a kórház kertjében aludtunk, babkonzervet és lejárt sört vacsorázva. A turné úgy alakult, hogy a környéken maradtunk a napokban, 4-5 órát zenéltünk, majd meglátogattuk a kórházban Kristófot. Szerencséjére nem volt részeg és így a biztosító épségben hazajuttatta. Mi mindeközben parkokban, tengerparton és a kocsiban aludtunk.”

„Hostelre még egyszer kellett szorulnunk, mikor a testi épségünkért aggódtunk. Triesztben rossz buszra szálltunk fel, mert a belvárosban zenéltünk, de a kocsit a külvárosban hagytuk. Ismeretlen volt a környék, de azt hittük, hogy hosszú az út. Már csak mi voltunk a buszon, meg 3 bespeedezett késes albán. Már vették elő a boxert, mikor az egyikük visszafogta őket. A buszvezető közben szólt, hogy végállomás, én pedig mondtam, hogy ezt nem teheti meg velünk, itt fogunk meghalni. Rendes volt, mert végül megengedte, hogy a garázsban aludjunk, de végül a portás hívott nekünk egy taxit, aki amúgy bevállalta, hogy ötünket elvisz egy négyszemélyes kocsiban. Amikor kijutottunk a nyomornegyedből egy hostelben szálltunk meg. Barcelona nem jött össze.”

Egy hete sincs, hogy kijöttek legújabb single-jükkel, az ‘Anthem for the Bastion’-nel, amihez klipet is forgattak, mintegy tisztetelüket leróva a hely előtt, ami a dalt inspirálta és ami a forgatás után végleg be is zárta kapuit. „A Bástya egy igazi késdobáló kocsma volt, közel a giminkhez és oda járt mindenki 14+ fölött. Sajnos mi voltunk az utolsó évfolyam, akik rendszeresen lejártak oda, úgyhogy a söröző is búcsút mondhatott annak, hogy továbbra is fenn tudja magát tartani.”

A zenekar pedig építkezik tovább és közös koncertsorozatot is fog adni az Aurevoir. zenekarral. „Láttam őket utcazenélni, majd lejutottam pár koncertjükre is és egyedinek találtam, ahogy feldolgozzák a magyar népdalokat. Egy ismerősünk mostanában sokat segít koncertszervezésileg és ő ismeri is Agócs Marcit, így lett egy ilyen lehetőségünk.”

• Legközelebb a DLRM-ot pedig a Szimpla Kertben kaphatjátok el március 25-én.