Egy éve, októberben jelent meg a Platon Karataev Atoms című albumának remixlemeze, amelyen már szerepelt a ‘Disguise’ című dal újragondolása is capsule boy által. Azt azonban nem biztos, hogy mindenki összerakta magában, hogy az elektronikus zenei projekt mögött valójában Czakó-Kuraly Sebestyén, a Platon egyik frontembere áll. A remix most egy klipet is kapott Málnási Csizmadia Eszter és Oláh Medárd csapata jóvoltából, akik még újabb jelentésrétegekkel ruházták fel az újjászületett szerzeményt. A videó nálunk debütál, és ennek apropóján váltottunk pár szót Sebővel és Medárddal is.

Mesélsz picit a capsule boy projektről?

Sebő: Ott kezdődik a történet, hogy az elmúlt egy-két évben közelebb került a szívemhez az elektronikus zenei vonal. Elkezdtem tágítani ebbe az irányba a produceri és dalszerzői tudásomat, eszköztáramat, amiben a mentorom Csontos Bence (Ben Leavez) lett. Aztán születtek sorban a dalok, és úgy éreztem, hogy nagyon eltérnek stílusilag a Cz.K. Sebő projekttől, tehát gondoltam, elkezdek egy elektronikus szólóprojektet capsule boy néven. Fontos, hogy végül úgy döntöttem, a capsule boy csak egy alprojekt lesz. Ez is én vagyok, és mindig törekedtem az őszinteségre.

Idővel – reményeim szerint – a Cz.K. Sebő projekt egy mobilis, sokrétű tárháza lesz olyan zenéknek, amiket a lelkem köt össze. Lesz benne ‘capsule boyos’ elektronika, instrumentális gitárdarabok, amerikai folk, psy-blues, vagy bármi, ami jön belőlem szerzőként. Szóval a capsule boy igazából csak egy kis elektronikus zenei badge a Cz.K.-n belül.

Mit jelent számodra ez a remix? Hogyhogy pont erre esett a választásod, mint az első capsule boy-dal?

S: Szigorúan nézve nem ez az első capsule boy-dal, csak ezt adtam ki először, mert (szerencsére) a Platon Karataev remixlemez kiadása által volt egy nyomás rajtam, hogy fejezzem be… Egyébként ez egy olyan Platon-dalnak a remixe, ami egy első korszakos Cz.K. Sebő-számnak a feldolgozása volt, szóval így körbeér a sztori. Amikor dolgoztunk a zenekari verzió fő gitártémáján, már hallottam magamban ezt az arpeggios szintit, ami a remix alapját képezi. Meg akartam csinálni, majd mivel elégedett voltam vele, megmutattam a többieknek a bandából, és tetszett nekik, így be is fejeztem, és tök menőnek éreztem magam, hogy ilyen király elektronikus előadókkal kerülhettem egy lemezre.

Mit gondolsz a klipről?

S: Tetszik, hogy nem próbálja meg didaktikusan lekövetni a szöveget, mégis nagyon finoman, egyes pontokon támaszkodik rá, együtt él vele. Örülök, hogy a képanyag végig együtt hömpölyög a dallal, és segíti egymás zakatolását a hang és a kép. Boldog vagyok, hogy ez a klip megszületett!

Honnan ismeritek Sebőt? Hogyan kezdődött ez az együttműködés?

Medárd: Előbb magát a dalt találta meg Eszter a kliphez, utána jutott eszembe, hogy Sebőt ismerem még általános iskolából. Így gyorsan meg tudtuk keresni, és Zoomon pitcheltük neki a terveinket. Számára is sokat jelent ez a dal, szóval külön örült, hogy lesz egy videóklipje is, és elsőre megegyeztünk. Többnyire online beszéltük át vele a dolgokat, ő pedig bízott bennünk, ami sokban segítette a munkát.

Hogyan született meg a klip koncepciója? Az eredeti szerzeményt valahogy mindig egy szerelmes dalnak képzeltem, de a kisfilmnél jött a felismerés, hogy igazából egy apa-fia kapcsolatot is aláfesthet.

M: Eszterrel mindketten munkanélkülivé váltunk, néhány hét különbséggel. Unatkoztunk és ki akartunk mozdulni a tétlenségből. Felmerült a klipkészítés ötlete is, ez a műfaj mindkettőnket mindig is érdekelte. Hamar arra jutottunk, hogy valami történetközpontú anyagon dolgoznánk. Miután megtaláltuk a számot, a közös benyomásokra alapoztunk, amiket adott nekünk, így jelent meg a futás. Ehhez kerestünk aztán helyzeteket, motivációkat és helyszíneket. A koncepcióba a laborkörnyezet hamar bekerült, és utána ez már vezette az ötleteket. Azt gondoltuk, hogy az álcázás nem csak szerelmi, hanem sok más emberi viszonyban is jelen van. A kitörni akarás az álarc mögül pedig univerzális érzés, amit egyszerűen lehet egy rohanással elmesélni. Nem szerelmes történetet akartunk, de éreztük, hogy több szinten kell mesélnie a klipnek is. Ne csak külső akadályokon fusson keresztül a fiú, ezért került bele végül az apa-fiú viszony.

A feszültséggel teli laborkörnyezet így a covid árnyékában nyilván nem véletlen, a befejezéssel pedig akár arra is asszociálhatunk, hogy végre eljön a szabadság, amire vágytunk. Miért pont erre az atmoszférára esett a választás?

M: Mindkettőnk családjában vannak biológusok, így ismertük ezt a közeget, és egy labor vizuálisan izgalmas környezet.

A covid kapcsán arra jutottunk, hogy némi áthallás elkerülhetetlen lesz, de nem akartuk, hogy végeredmény egy karanténklip legyen. A fiú meséje talán el is tereli a figyelmet erről. A maszk elhajítása viszont a koncepcióhoz és a számhoz is kiválóan passzolt, így a maszknak maradnia kellett. Plusz a személyes érzés átadásáról is szólt – ezzel a pillanattal mostanában mindenki tud azonosulni.

A végét optimistának szerettük volna, erős kontrasztban a korábbi bezártsággal. De inkább az általános felszabadultságot akartuk megmutatni, nem pedig a jelen helyzetre egy újabb reakciót.

Könnyű volt megtalálni a megfelelő szereplőket?

M: Szerencsére igen, mert Eszter régről ismerte Haupt Bernátot, erre a szerepre pedig ideálisnak tűnt, és szívesen csatlakozott hozzánk. Tóth Pétert az operatőrünk, Kóródi Dani ajánlotta, és vele is azonnal ment az együttműködés. Epres Attilát pedig elsők között képzeltük el a szerepre, és szerencsénkre ő is tudott jönni velünk dolgozni. Sőt, még patkányt is könnyedén szereztünk, Imrét, aki azóta egy laboratóriumi patkányból Eszter házikedvence lett. Szóval talán ő lett a klip legnagyobb nyertese.

Mit lehet tudni a csapatotokról? Ez már egy összeszokott crew? Eszterrel és veled kapcsolatban az internet útvesztőiben főleg filmes és sorozatos munkák jelentek meg, dolgoztatok már korábban videóklippen is?

M: Eszterrel régről vagyunk jó barátok, és az SZFE-n évfolyamtársak is voltunk. Korábban még nem rendeztünk klipet, viszont azt gondoltuk, hogy a vágói és forgatókönyírói tudást egymással kiegészítve viszont össze lehet rakni egy kezdő rendezőt, így belevágtunk. De az alapvető cél inkább csak az volt, hogy csináljunk valamit, ami közben jól érezzük magunkat. Tévés, filmes munkáink után nagyobb szabadságra, saját projektre vágytunk, és hasonló hozzáállású embereket kerestünk magunk mellé. Kóródi Dani barátunkat szintén az egyetemről ismertük, nélküle a klip sokkal nehezebben és lassabban készült volna el. A kis stábunkba ismerősökön keresztül gyűjtöttük az embereket, és nagyon jófej csapat jött össze. A crew már az első pár percben összeszokott, és a munka olyan jól sikerült, hogy mindenki szeretne majd még együtt dolgozni, remélhetőleg mihamarabb.