A zenei világban a példák követése sok szempontból evidens. A tribute bandák létezése nem újdonság, és a zenekarok többsége is kedvenceiket játssza először a szomszéd néni garázsában. De egy nevet feldolgozni már sokkal ritkább (bár nem példátlan, még ha a tribute bandákat nem is számítjuk). Chet Faker művésznevét egy Chet Baker nevű jazz énekestől kölcsönözte, aki nagyon nagy hatással volt rá. Eleinte saját nevén lépett fel, de a publikum mindig azt feltételezte, hogy az csupán művésznév. Így Nick Murphy úgy döntött, hogy felvesz egy művésznevet, így tiszteletet adva egyik példaképének. Chet többször is kifejtette, hogy mennyire rajong Baker énekstílusáért. Szintén nagy hatást gyakorolt rá Bob Dylan, és szüleinek kedvencei is.
Az általa játszott muzsika ötvözi is az előbb említett zenészek stílusát, és kitűnően lovagolja meg a bólogatós, downtempo hullámot. Faker zenéje nagyon gitárcentrikus, mégis rengeteg elektronikus elemmel dolgozik. A kifejezetten lassú, melankolikus popzenén felfedezhetők a jazz elemei, ám alapvetően színtiszta, rádióbarát hip’ popzenéről beszélünk, csupán egy kellemes, igényes köntösbe bújtatva.
Még nincs egy hónapja, hogy kijött Chet első nagylemeze, a Built on Glass, ami pozitív fogadtatásra lelt, Ausztráliában már első az ARIA Charton. Chet neve továbbá a sportrajongóknak is ismerős lehet, hiszen a 2013-as Super Bowl reklámja alatt az általa készített ‘No Diggity’ feldolgozás szólt. Ha pedig van 45 percetek, nézzétek és hallgassátok meg a Boiler Roomos fellépését alább.
https://www.youtube.com/watch?v=veCnQve0rqc