A New Fossils néven idén tavasszal debütált zenekar összetételét tekintve egy bonyolult matek feladványra hasonlít, tagjai ugyanis olyan zenekarokban játszanak együtt és külön is, mint a Mörk, a Mordái, a Deep Glaze vagy a Laiho. Ötletekkel tele vágtak neki a közös zenélésnek, és ha már így alakult, rögtön egy kiadót is alapítottak. A Morotva Records gondozásában megjelenő lemez a könnyűzenéből érkező hallgatókat is könnyedén elkalauzolja a jazz szerteágazó világában.

„New Fossils” néven nagyon sok fajta zenekart lehetne összehozni, és annak, aki épp megpillantja ezt a nevet, simán eszébe juthat például akármilyen szörfbanda, esetleg valami brit indiepop, vagy pár vintage-nek hazudott analóg szintetizátoron prüntyögő huszonévesek kollabja. Ami nem valószínűleg az utolsó lenne a sorban az a nagyon lakosságbarát (a szó jó értelmében, tehát nem a konzervatóriumból éppcsak kijött világmegváltás), nagyon szép, végtelenül kellemes és megnyugtató jazz. A műfaj kereteit néha popzenei keretek között felidézve az öttagú banda olyan albummal indította pályafutását, ami ha évek múlva random Spotify-playlistekben köszön vissza, akkor sem kell meglepődni, hiszen a név nélküli első New Fossils-lemez, az év eddigi egyik legjobb magyar megjelenése.

A kicsit több mint 40 perces lemezen sok ember sok zenei irányultságát, gondolatait, iskoláját lehet felfedezni. Erről beszéltek az albumot kísérő közleményükben is, ahol Szabó Dániel Ferenc (dob) mesélt a bandatagok találkozásáról és egyéb együtteseiről.

“Damjánnal a Mörkben, Marci és Pisti pedig a Laihoban játszik együtt. Varga Dani a Mordáiban játszik, de zenélünk még sok helyen együtt. Pisti velem, én Marcival, Damján Pistivel, Varga Dani Marcival stb.. lassan egy matek feladványt lehetne írni, hogy ki hány zenekarban játszik és mikor. A zenekari próbatermeink egymás mellett vannak, szóval sokszor találkozunk, és besegítünk egymásnak.”

Mint közleményükben írják, az együttes különlegességét pont ez a sokszínű zenei háttér adja meg, és ez érződik most megjelenő, cím nélküli, hétszámos bemutatkozó lemezükön is. Az albumon többféle stílus is helyet kap, amik hangzásukban mégis összekapcsolódnak. Van egy zenei textúra, ami összeköti a darabokat, hiába van köztük különbség. A dalok hangulatai és témái filmzenéhez hasonlóak, már-már himnikusak, amiket átsző az improvizáció és a klasszikus jazz hangszerek hangja mai játékmóddal és egy kis modern ambienttel keverve. Ahogy Szabó Dániel Ferenc összefoglalja:

Ez a zene jó utazáshoz, álmodozáshoz, felhők nézéséhez vagy barangoláshoz, ugyanakkor nagyon sok apró részletet is tartalmaz, szóval ha figyelsz rá akkor tele van izgalmas zenei reakciókkal.

Gyányi Marcell (bőgő) hozzáteszi: “Ebben az első anyagban sokféle hangulat van, amiket szerintem az köt össze, hogy lehet rájuk mozogni, ha valaki beérzi.”

Bár ígéretük szerint ősszel ismét új albummal jelentkeznek, addig is hét dalon keresztül (köztük a már korábban megjelent The River Can Not Go Back, Idris és Outland) merülhetünk el különleges, a jazzt a könnyűzenei hallgatók számára is könnyen befogadható formára varázsoló debütlemezük világában, amelynek fizikai formátumú megjelenését ide kattintva támogathatjuk.