November 13-ától 15-éig Magyarországgal együtt tizenöt, túlnyomó többségben kelet-európai ország képviselteti magát a Budapest Showcase Hubon. Csak a konferenciabeszélgetésekre több mint negyven előadó érkezik majd, akik a legkülönbözőbb zeneipari témákban osztják meg tapasztalataikat a látogatókkal. Ennek kapcsán beszélgettünk a rendezvény két alapító-főszervezőjével, Horváth Renátóval és Somló Danival az idei újdonságokról, egyre nagyobb számban érkező női fellépőkről és az öntudatra ébredő kelet-európai zeneiparról.

Ez már a negyedik évetek, tekintsünk vissza röviden a kezdetekre! Hogyan indult az egész? Először jártatok idegenben showcase-eken és azokat látva szerettétek volna meghonosítani ezt Magyarországon, vagy fordítva; előbb jött az ötlet, és utána kezdtetek el szétnézni a környékbeli rendezvényeken?

Horváth Renátó: Ez távolabbra nyúlik vissza. Amikor elindítottuk az Eastaste ügynökséget 7–8 évvel ezelőtt, akkor már tudatosan a régiós zenékre fókuszáltunk. Rengeteg különleges és egyedi zenekart találtunk, és azt gondoltuk, hogy érdekes lenne őket itthon is megmutatni, illetve nekik is a magyarokat. Szerettük volna, hogy kialakuljon egyfajta cserélődés, hogy ezek a zenekarok elkezdjenek egymással is koncertezni, és emiatt tűnt fontosnak, hogy összehozzuk őket a koncert- és fesztiválszervezőkkel, menedzserekkel, és segítsük őket olyan kapcsolatokkal, amikből később építkezni tudnak.  

Somló Dani: Igen, valamint az is közrejátszott, hogy általában a hasonló események –inkább a kisebb és közepes méretűek– vagy a nagyon lokális piacra fókuszálnak, vagy a környező országokra, de más olyan, tizennégy-tizenöt országot átölelő koncepcionális eseményről, mint a BUSH, nem volt korábban. Ilyen szempontból ez egy hiánypótló rendezvény. 

Mi az az egy mondat, vagy asszociáció, amit szeretnétek, hogy a közönség a BUSH nevéhez társítson?

HR: A spotify “E Heti Kaland”-ja, vagy a “Discover Weekly„-je.

Nem tudod mi a következő track, valószínűleg nem is ismered, de jó eséllyel szeretni fogod. Ha mégsem, akkor léphetsz tovább a következőre és az majd jó lesz neked. 

SD: Illetve az alapkoncepcióhoz tartozik a kezdetektől, hogy ez egy régiós, kelet-európai fókuszú esemény. Habár idén a kiemelt vendégországunk Ausztria, ami hivatalosan nem Kelet-Európához tartozik… De ezt a “nyugati nyitást” a jövőben is tervezzük megtartani, hisz legalább ugyanannyira fontos küldetés, hogy a régiót becsatornázzuk távolabbi területekre is.

HR: Még az jutott eszembe, hogy általában túl nagy hangsúlyt kap, hogy ez egy szakmai rendezvény, pedig van egy másik arca is, ami simán a bulizásról szól. A konferencia nagyon erős és fontos lába a rendezvénynek, de teljesen leválik arról, ami aztán éjjel történik a városban.

Az is cél, hogy erre a két, vagy három estére, ha bárki elmegy koncertezni, akkor a BUSH-ba botoljon bele.

Ezt az oldalt jobban szeretnétek hangsúlyozni idén?

SD: Egész egyszerűen ez több embernek szól, a helyi, budapesti közönségnek, akik nem feltétlenül a zeneiparban tevékenykednek, hanem csak simán kíváncsiak az új zenékre. Érdemes olyan szempontból is ellátogatni a BUSH-ra, hogy meg lehet nézni tök nagy renoméval rendelkező profi külföldi zenekarokat. A Vama néven futó egyik román fellépőnk hazai terepen szinte már mindent kimaxolt, 5–6 ezer ember előtt játszanak évek óta, de a litván Junior A is hasonló kaliberű újvonalas előadó. Utóbbi viszont mindössze másfél éve bukkant fel, tehát viszonylag gyorsan jutott el erre a szintre. Mindebből pedig az következik, hogy a BUSH látogatói intimebb körülmények között láthatnak szupersztár, vagy hamarosan szupersztár szintet elérő zenekarokat is.

HR: A nyitó A38-as koncerttel együtt tíz helyszínünk lesz idén, az ezek közötti válogatást azzal igyekszünk segíteni, hogy lesz egy-két “vezér”, akik meghirdetnek egy útvonalat és hozzájuk csatlakozva lehet megnézni az általuk kiszemelt koncerteket.

Az eddigi vezérkanik közé tartozik Henri Gonzo, vagy Dimi a Deep Glaze-ből, de lesznek mellettük mások, természetesen lányok is! Velük lehet majd egyik helyről a másikra rajoskodni, amolyan “club-crawl” jelleggel. 

Hogyan döntitek el, hogy ki lép fel a fesztiválon?

HR: A BUSH is tagja az INES, valamint az ETEP nevű platformoknak, amik fesztiválokat és más showcase-eket kötnek össze egymással. Úgy működik, hogy egy közös poolba jelöl minden fesztivál zenekarokat, és ahányat te jelölsz, annyit kell felléptetned abból a poolból. Szerencsére elég erős a mezőny. Továbbá van egy kiválasztó rendszerünk, amiben minden évben megkérdezünk nagyon sok –idén azt hiszem, hétszáz– zeneközeli embert az összes régiós országból, hogy szavazzanak az idei legérdekesebb előadókra, akikről úgy gondolják, hogy érdemes felléptetni őket a BUSH-on. Az ő szavazatuk alapján is dől el, hogy kik lépnek fel minden évben nálunk, nem feltétlenül a saját ízlésünk alapján válogatjuk őket. 

Milyen műfaji trendek uralják az idei felhozatalt?

HR: Stílusban vegyes az idei év, viszont több a női előadó, a zenekarok frontemberei 70–80 százalékban lányok!

SD: Igen, girl power lesz idén, ez egy újítás!

HR: Több nőt a BUSH-ra!

SD: Mint minden évben, idén is lefedjük szinte a teljes könnyűzenei/alternatív műfaji palettát, sok elektronika közeli, pop, indie, vagy rock/post-rock és DJ előadóval, de, amit sajnálok, az, hogy idén először sajnos nincs kifejezetten hiphop fellépőnk. Habár egy nyomokban hip hopot tartalmazó fellépő azért akad, КУКЛА Szlovéniából. A sokféle zenei stílusnak köszönhetően bárki megtalálja a neki legmegfelelőbb zenei produkciót a fesztiválon, nem muszáj végighallgatni, ami nem fekszik annyira. 

Volt, akit nagyon szerettetek volna, de valamiért mégsem jött össze?

SD: Volt, például Ivan Dorn. Őt már két éve szeretnénk elhívni, és idén majdnem összejött, de végül dátumproblémák adódtak, pont a BUSH-sal egyidőben lesz az egyetlen ukrán egészországos turnéja. Egyszerűen nem lehetett bepasszírozni ezt a kiruccanást, de majd még próbálkozunk vele.

HR: Persze, mindig van ilyen, idén például az Alyona Alyona nevű, szintén ukrán hiphop előadót, szerettem volna nagyon. Őt most nem sikerült elhozni, de biztosan fogunk még hallani róla itthon, mert elég szépen jön fel.

A BUSH, mint már említettük, híres arról, hogy évről évre a nemzetközi zenei élet nagyon fontos szereplőit hozza el Budapestre. Ilyen volt a Stranger Things zenei szerkesztője, Nora Felder 2017-ben, vagy tavaly Thomas Golubic, aki a Breaking Bad zenéit válogatta. Idén Philippe Weiss, a párizsi Red Room stúdió tulaja a rendezvény egyik kiemelt előadója. Hogyan szerveztek meg egy ilyen beszélgetést?

HR: Van, akivel nagyon sokáig tart az egyeztetés. Nora Felderrel például már az első, 2016-os BUSH előtt felvettem a kapcsolatot, és majdnem másfél évig tartott a szervezés. Persze ez nem általános. Idén társszervezőnk a HOTS és a konferenciaprogramok döntő részét ők és főként Bali Dávid szervezte. Tematizált blokkok mentén alakult a programstruktúra, van ami kimondottan a klubtulajokat, promótereket, vagy éppen a menedzsereket, zenekarokat célozza. Van, hogy a téma van meg hamarabb, és ahhoz keresünk releváns szereplőket –ilyen például a fesztiválpanel, ahova a Pohodától, Exittől, Electric Castle-től is érkeznek majd látogatók– de van, hogy egy-egy szakember “hozza” magával a témát, ilyen Philippe Weiss is, aki többek között Kendrick Lamar vagy a Red Hot Chili Peppers mixere is volt, és neki előzetesen lehet majd dalokat küldeni, ezeket fogja a BUSH-on nyilvánosan elemezni és értékelni. 

Dávid mellett idén a szervező csapat oszlopos tagja még Oláh Kata és Lukács Áron párosa (Bánkitó), Hujber Áron, Frank Barbi, Kurucz András és természetesen Pécsi-Szabó Dénes is.

Lesz egy panel, ami a zenészek mentális egészségével foglalkozik. Manapság ez egy igen felkapott téma a zeneiparban. Ez ösztönös ráérzés volt részetekről?

HR: Nem, valóban egyre szélesebb körben tárgyalt téma, nem véletlenül. Sally Ann Gross az egyik legkiemelkedőbb kutatója a jelenségnek, és az első aki erről tudományosan megalapozott könyvet is írt „Can Music Make You Sick?” címmel. Ő tart egy workshopot, továbbá rengeteg tapasztalattal, tanáccsal fog szolgálni – főként a megelőzés területén. 

Mi a legnagyobb magyar sikersztori, amit a BUSH-hoz köthetünk?

HR: Nehéz egyet kiemelni de azt látszik, hogy egyre többen foglalkoznak tudatosan azzal, hogy külföldön, a régión belül is karriert építsenek a magyar zenekaroknak. De egyre több német, vagy holland booker is jobban figyel Magyarországra és Kelet-Európára, egyre több kelet-európai zenekar kerül be komolyabb nemzetközi rádiókba, fesztiválokra vagy kiadókhoz – ez korábban kevésbé volt jellemző. Ebben az egészben mi is egy fogaskerék vagyunk, egy olyan plusz felület, ami felhívja a magyar és régiós zenekarokra és szakmára a figyelmet, és adott esetben olyan lehetőségekhez segítjük őket, amikre egyedül nehezebben találtak volna. A lehetőségeket persze már nekik kell megragadni, de én azt tapasztalom, hogy egyre tudatosabb és élelmesebb a közegünk. Ugyanakkor például az, hogy a Skeemers és a Middlemist Red be tudott kerülni olyan synch ügynökségekhez, ami esetleg saját erőből nehezebben ment volna, látszik, hogy annak köszönhető, hogy itt találkoztak a megfelelő emberekkel.

SD: Ugyanúgy akár a turnézásra is le lehet ezt fordítani. Jónás Vera kiadója például az ázsiai ügynöküket a BUSH-on keresztül találta meg, és ennek köszönhetően sikerült kijutniuk. Nem pont magyar, de BUSH-büszkeség az egyik tavalyi szlovák fellépőnk, FVLCRVM sztorija, akit itt fedezett fel a kultikus Reeperbahn Fesztivál bookere, Björn Pfarr, és erre az évre le is kötötte oda – ez egy óriási lehetőség volt számára. 

A jövő évi BUSH-t látjátok már körvonalazódni?

HR: Igen, sok ötlet nem fért bele az idei koncepcióba, vagy olyanok is akadnak amiken már látni, hogyan szeretnénk tovább fejleszteni. Illetve sok új partner talál meg, aki jövőre szeretne valamilyen kollaborációt a BUSH-sal.

SD: Igen, a fesztivál egészét nézve pedig az idei több helyszínes vonal, a várost jobban lefedő koncepció az, amit erősíteni szeretnénk az elkövetkező években.

HR: Több olyan egyedi helyszín bevonása lesz izgalmas, ahol egyébként nem nagyon mennek koncertek, de erre a két napra átalakulnak.

SD: Igen, tervben van, hogy off programokat csináljunk olyan helyszíneken, melyek koncerteket nem szoktak befogadni – például ruhaboltok, vagy kis kávézók.

Itt akár napközben tudnának a fellépők egy rövidebb, akusztikusabb, vagy minimálabb szettet nyomni. Így több esélye lenne az idelátogató külföldi delegáltaknak, hogy megnézzék őket, illetve más közönséghez is eljuthatnak. Ráadásul ez lehetne az előkapuja egy lehetséges következő évi BUSH-os fellépésnek. Idén a Verzió Filmfesztivállal közösen lesz egy hasonló eseményünk, ahol az észt Anna Kaneelina fog fellépni az Ewert And The Two Dragonsból, vagy a tavalyi BUSH lineupból jól ismert Erki Parnojával közösen.

Merült fel valaha olyan probléma a BUSH szervezése során, ami nem fordult meg a fejetekben egészen addig, amíg meg nem történt? Volt olyan, amivel nem számoltatok, vagy utólag belegondolva nem eléggé?

SD: Meglepő fordulat volt az elmúlt években, hogy az első év klubhelyszínei közül ma már egy sem létezik – ezzel nem számoltunk az elején, és rengeteg újratervezést igényelt.

Tavaly és tavalyelőtt nehéz volt a belvárosban maradni úgy, hogy élőzenére alkalmas helyszínekre vigyük a zenekarokat, de végül megoldottuk.

HR: Az apró, de jónak tűnő ötletek, sajnos rengeteg plusz sort generálnak a „budget.xls” fájlban, ami sokféle problémát tud szülni… A másik, amivel még küzdeni kell, hogy több helyen csak tízig lehet zenélni. Ez is az oka annak, hogy térben széthúztuk a rendezvényt, így több zenekar tud fellépni. 

SD: Az egyik új helyszínünk, a Toldi Klub ilyen szempontból nagyon jól illeszkedik a programstruktúrába, mert a többi helyszínnel ellentétben, itt csak késő este lehet hangoskodni.

HR: Igen, minden vezérünk éjfél után találkozik a Toldiban, és megy tovább a rajoskodás.

SD: Illetve a Lärmben is reggelig vagyunk csütörtökön! 

Milyen váratlan örömöt hozott a BUSH az életetekbe?

HR: Bár ez nem az én életemre vonatkozik, de mindig jókat röhögünk, mikor elkezdjük számolni, hogy hány szerelmi szál indult el a BUSH-on az ide érkező kollégák között. 

A kiélezett viták és a nagy nyomás sok örömet és rengeteg boldog pillanatot hoznak, de ugyanúgy csalódásokat is. Nagyon sok új barátot, jó ismerőst de számos ellenfelet, riválist is szerez közben az ember… Ez ad egy különleges intenzitást, adrenalint, ami már önmagában is bizsergető és addiktív. Sokan rengeteg áldozatot hoztunk az évek alatt a BUSH-ért, amikről szerintem gyakran nehezen lehet megállapítani, hogy milyen előjel való melléjük. De talán már mindegy is, ez olyan mint a gyereked: akármilyen hülye, akkor is szereted. Ezúton is le a kalappal mindenki előtt aki bármikor dolgozott és segített, hogy működjön. 

SD: Én azt vettem észre, hogy egyre inkább öntudatára ébred nem csak a hazai, hanem a régiós zenei ipar egyaránt. Van egy edukációs folyamat, ami a BUSH-nak is köszönhető, erre nagyon büszkék vagyunk.

HR: Igen, a régió országaira valahogy jellemző a kishitűség, önbizalomhiány. Az, hogy ezen mernek és tudnak változtatni, hogy sikerül az attitűdön formálni, nagy sikerélmény számunkra.

EZEKRŐL NE MARADJATOK LE!

Horváth Renátó szerint: Nekem a Perfect Son az abszolút kedvencem idén. Ő egy lengyel srác, aki egy ideig Amerikában élt – sikerült is a Sub Pop kiadóhoz bekerülnie, ott jelenik meg az új lemeze.

Somló Dani szerint: Személyes kedvencem a fent említett Junior A Litvániából, a természetközeli ambient/electronicában utaztató észt Mick Pedaja, az orosz OMMA és a csehektől Manon Meurt, akik a tavalyi Eurosonicon lenyűgöző koncertet adtak.

További TOP progik az idei BUSH-on: Nyitó buli az A38on (Trillion, Mother’s Cake), Bratri, A–C Leonte, Shishi, Evija Veberé, The Qualitons…

Extra: Powerhouse Showcase a Lärmben! Két elektronikus zenei projekt a kultikus moszkvai klub (Powerhouse) képviseletében.

ERRE CSATANGOLJATOK!

Koncertek: Toldi, Úri Muri, Ellátóház, Beat On The Brat, Instant-Robot-Larm, Szimpla, A38.

Konferencia: Fészek Művészklub (Dohány és Kertész utca sarka).

• Hangolódjatok a BUSH-ra az esemény hivatalos Spotify lejátszási listájával, ahol az interjúban említett zenekarok és a többi tehetséges fellépő kiemelt dalait is meghallgathatjátok!

Fotók: Látos Márk