Ben Leavez neve ismerős lehet az idei Kikeltetőről is, ahol a több száz jelentkező közül továbbjutott a legjobb 35-be experimental downtempo projektjével. Egyedi stílusának jellemzője az absztrakt ritmikák és hangszeres elemek fúziója az elektronikával – a disszonancia és konszonancia soha véget nem érő párharca, ami az egész projektet indusztriális alapokra helyezi. Az első lemez után (III –Trinity) itt a folytatás, a Beautiful Machines névre keresztelt 6 számos EP, ami egy igazi audiovizuális tripre invitál minket.

Az előző lemez sötét tónusával kontrasztban egy sokkal bizakodóbb lelkivilágú anyaggal találkozhatunk, amelyhez hangulatban passzoló vizuálok is társulnak, amiket nem más, mint maga Ben készített.

„Azok a bulik, mikor minden fáj, de a barátok akkor is mosolyt csalnak az arcodra. Azok a random utazások, amikre nincs kedved elmenni, de mégis elmész, és életed legjobb pillanatai lesznek belőle. A furcsa nyugalom, amit a valódi csend ad, mikor végre kiszabadulsz a nagyvárosból. Ez mind az, ami inspirálta és alkotta a lemezt.”

A lemez teljes egészében instrumentális, de annál kifejezőbb –  a zenéhez párosult hipnotikus, de mégis örömet sugárzó képi világnak köszönhetően. Amíg az absztrakt motívumokra koncentrálunk, közben a dalok mélyebb mondanivalója – az örök vitatémát – emberek és gépek kapcsolatát pedzegeti.

„A korban, amit élünk, mindent átölel az elektronika, és a gépek világa. Úgy érzem, ez nem is fog  egy ideig megváltozni. Sok nyomasztó vonzata van, de az igazság, hogy számomra az elektronikus zene hozta össze azokat az energiákat, amik által közelebb kerülhettem és megtalálhattam azokat az embereket és élményeket akik felnyitották a szemem. Ez a furcsa ellentmondásos szép mesevilág a Beautiful Machines.”