Pénteken teltházassá vált a fesztivál, ma befutott az Alleycat, mi pedig, ha épp van némi szünetünk, hozzátok hasonlóan a tóban próbáljuk lehűteni magunkat. Programok tekintetében húzós lesz a mai nap, ám a tegnap is találhatott magának mindenki elegendő elfoglaltságot.

Sajnos a magam részéről visszatértem a délutáni alvások metodikájához, így sikeresen átaludtam a kiégett aktivistákat megcélzó workshopot. Mindenképp tudtam volna azonosulni a dologgal, ám az este felé közeledve az alváshiány erősebbnek bizonyult. Ezután eltekertem a Jónás Vera Experiment Tószínpadon elkövetett fellépésére, melyből majd egy videó formájában is képet kaphattok. Csak hogy még inkább éreztethessük az itteni hangulatot, mely valahol egy spontán tökéletes nyári vakáció és egy hosszú hétvége között található félúton. Pár meglepetésszerűen jó koncerttel megtoldva.

Számomra a napi érvágás a Bohemian Betyars és a Balaton Method egyazon időre történő berakása volt. Végül az előbbi mellett döntöttem és ismét – az idei Bánkitó ideje alatt másodszor – a fesztivál zeneileg legizgalmasabb pontján találtam magam. Ezen a legnehezebb mindenképpen a folyamatos videózás feladata volt: alig tudtam leküzdeni a táncolási kényszeremet. Valódi punkzene egyfajta Gogol Bordellos lázadó attitűddel megspékelve, az egyik legmagasabb pontján a fesztiválnak.

A reggelt az érkező ismerősök és egy jéghideg Club Mate társaságában töltöttem. A szervezők külön dicséretet érdemelnek, amiért lehet ilyet kapni a fesztiválon. Eddig szemet szúró negatívum mindössze két koncert közti esetenként megfigyelhető feltűnően hosszú átállási idő. Ahogy egy kritikus fesztiválozó fogalmazott:

Pont elég arra, hogy átgondoljam, megveszem-e a következő sörömet, ám pont kevés ahhoz, hogy ezt véghez is tudjam vinni. 

A nap második felére megérte mondogatnunk, hogy elegünk van a rekkenő hőségből, a vihar ugyanis kisebb sártengerré változtatta a fesztivált. Talán túl nagy volt a luxus, a természet pedig így akarta visszarántani a kábult fesztiválozók tömegeit a valóság forró talajára. A viharjelzésnek hála egy ponton én is eldobtam a maradék gintonic-ot, csakhogy rájöjjek az erdő mely pontjáról kell visszakaparnom lerögzíthetetlen sátramat. A táborba érve egyre inkább úgy fest, este már nem a porban fogunk táncolni a Robur előtt hajnalig búcsúzva a fesztiváltól, de nézzük a legjobb oldalát: idén legalább nincs hideg.