Ezek tényleg ki akarnak szakadni

Cikk

augusztus 19, 2014

Bojtor Edina

191

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

A reggelt biciklim majdnem reménytelen keresgélésével – köszönhetem ezt annak is, hogy körülbelül kétezren vagyunk – és egy tavi csobbanással indítottam. Tegnap estére világossá vált, hogy kis fesztiválunkra az érdeklődés felülmúlta a szervezők várakozásait, így kezd kissé szűkössé válni a hely. Gyakorlatilag megtelt a fesztivál. A bejáratnál hosszú kocsisor várja a bekívánkozó embereket, végeláthatatlan sátormezővel a kerítés másik oldalán. Az elszánt camperek a domboldalra is képesek táborozni, tekintve, hogy máshol nemigen találni már helyet.

Mindezek ellenére a hangulat változatlan, a tegnap esti koncertek a távolban kigyulladt lakóház ellenére is flottul lementek.

Stégről ugráló fesztiválozók, a bánki leírhatatlan naplemente, leginkább az zavar, hogy nem találom a megfelelő jelzőket a kiszakadásra legalkalmasabb hely látványára.

Megszállotan bámultam a naplementét miözben a Mary Popkids rengette a Tószínpad deszkáit a fesztiválozók legnagyobb örömére. Ezt követően a szembejövő kocsik ködlámpájától elvakítva tekertem át az Északi Színpadhoz, hogy megnézhessem a The Qualitonst akikről be kell vallanom ezidáig egy szót se hallottam, de sikeresen bepótoltam ezt a hiányosságomat is. Beverekedni magam a tömegbe egész komoly emberi teljesítmény volt, jobb, ha a jelenlévők igyekeznek hozzászokni a látványhoz. Valahol itt hagyhattam el a saját biciklimet.

Komplikációk adódnak – mint a lejutásunk alkalmával körülbelül minden sarkon – de az idei Bánkitó alkalmával úgy sejtem komoly problémamegoldó készségre tettem szert. Az este további részét az S*10 cirkuszban töltöttem a Berger Dalma vs. Dizko Stun amely személyes véleményem szerint a fesztivál egyik kimagasló koncertje volt.

A zenei felhozatalnak, vagy a kihívásnak, hogy az ember Budapestről elindulva végigjárva a környező hegyeket biciklivel, az olcsó halászlének, magának a látványnak, vagy ki tudja minek köszönhető, hogy jelentős igény van az ilyen jellegű fesziválokra. Bizonyára az előzetesen felsoroltak valami féle kombinációjáról lehet szó. Szóval jelentem, a várakozások ellenére betelt a fesztivál, sajnáljuk együtt a kintmaradtakat.

Most pedig, engedelmetekkel felpumpáljuk a medencét, bekapcsoljuk a kamerákat és ráengedjük magunkat a Bánki-tóra.

PLAYLISTEK