Szerda esti érkezéssel sikerült beesnünk az idei Bánkitó fesztiválra, természetesen bringával. Utunk több mint zökkenőmentesre sikerült, őszintén szólva az egyetlen dolog, melyben biztos voltam az volt, hogy van egy sátram. Persze ez sem így volt, úgyhogy indulás előtti este két kölcsönsátorral és egy medencével felszerelkezve tekertünk keresztül a Múzeum körúton megkísérelve az esélytelent, hogy elérjük a szállító kocsit a város másik oldalán.
Végül szerda reggel az országúti bringámmal és mindössze egy futárzsákkal nekivágtam a Bánk felé vezető kanyargós szerpentinek végeláthatatlan folyamának – be kell vallanom, sosem tekertem eddig vidéken. Kálváriánk megérkezésünk után sem ért véget, a kocsi ami a cuccainkat hozta volna egy nappal később indult csak el, így szereznünk kellett még egy kölcsönsátrat. Hála az önkéntesek segítőkész hozzálásának, rövid időn belül megoldódott ez a problémánk is. Úgyhogy végül egy harmadik sátorban aludtunk a Stark Attila által megfestett faházak alatt a Bar72 színpad közelében.
A fesztivál első napján, még minden program kezdete előtt nekiláttunk felderíteni a környéket. A táj elképesztően gyönyörű, hihetetlen laza és barátságos fogadtatás várja a megfáradt bringást, hogy ténylegesen kiszakadhasson a városi száguldásból.
Cuccaink megérkezése, és a megfelelő spot megtalálása után sikerült elcsípnem a Fran Palermot az Északi Színpadnál. Előzetes elvárásaimat bőven meghaladta a hangulat amit teremtettek a srácok, korrektül megalapozva a fesztivál további zenei kínálatát. Fellépett például az AKPH, akik hozták a szokásos programjukat, melyet a közönség lelkes együtt szavalással és vágható spanglifüsttel honorált. Ezt követően sem maradtak abba a programok a Főtábor környékén a Bar72 közelében. A fesztivál minden napján egész estés örjöngésre lehet felkészülve a Bánkitó közönsége.
Nekiindulásom a Bánkitó Fesztiválra azzal a fogadalommal indult, miszerint nem írok egy szót sem. Papír, toll és legfőképp a laptopom nélkül startoltam Budapestről, ám két pislogást – és jó sok letekert kiométert követően – ismét a sajtós sátorban találtam magam. Mellettem a tó, foglalt stégek és egy pohár jegeskávé társaságában. #szakadjki
