Megérkezett a Selah Vie első kislemeze a banda nyárra ígért második stúdióalbumáról. A fiúk a Ne oly hevenyén című számmal együtt egy videoklipet is közzétettek, amelyben Izland legszebb tájait járják végig egy Super 8-as kamerával, néhány gitárral és öt fürdőnadrággal. A sarki szeleknek extrém módon kitett Hornstrandir természeti csodái és az évtizedek óta elavult videós technológia együttes hatása egy 1968-as expedíciót megidéző rövidfilm lett, ami ügyesen egészíti a borongós dallamokat egy komplex érzeménnyé.

A ’Ne oly hevenyén’ bőven tartogat meglepetéseket a Selah Vie rajongóinak, ugyanis az életöröm és életigenlés közvetítését célul kitűző banda most valami egészen másra adta a fejét. Az új trekk hangzásában és szövegvilágában borúsabb szerzemény, ami egy érési folyamat eredményeként is értelmezhető, hiszen egyfajta egyensúlyi állapotot hozott létre az eddig túlcsorduló vidámság ellenpontjaként. Bár a szöveg a rockballadák követelményeinek kevésbé felel meg, az alkotás – a hangszerelése és felépítése miatt – mégis ehhez a műfajhoz áll a legközelebb. Tartalmaz továbbá egy zseniálisan eltalált „nánáná”-zós részt is, amely a refrénnel együtt rögtön megugorja azt az akadályt, amivel sok más dal küszködik: könnyen megjegyezhető, megkapó, a koncerteken – első hallás után is – teljes átéléssel énekelhető. Erről a számról már szerény fantáziával is bárki elképzelheti, ahogy egy jelentősebb méretű közönség imbolyog rá valamelyik fesztiválsátor színpada előtt, teljes önkívületben.

A videoklip két okból is lebilincselő. Az egyik, hogy majdnem teljes hosszában Super 8-as kamerával rögzítették hagyományos filmre, a másik, hogy nagyrészt Izland képeslapokra kívánkozó tájait láthatjuk a felvételeken.

Azt elsőre le kell szögezni, hogy a film képi világa nem kötődik közvetlenül a dal szövegéhez, ami szülhet bennünk némi értetlenséget. Ha azonban egy kicsit elvonatkoztatunk, érzékelhető, hogy a snittek – a technika segítségével – különböző idősíkokat különítenek el. A celluloidszalagra felvett izlandi jelenetek egy múltbéli önfeledt állapotot örökítenek meg, míg a sötétbe beleénekelt részek már egy későbbi visszatekintést reprezentálnak – így téve kontrasztossá az egykor birtokolt majd elvesztett boldogság két külön világát. A választóvonal a szövegben is megmutatkozik, hiszen az első verze a jelenben, míg a második már a jövőből visszatekintve töpreng el a döntések jelentőségén. A fő kérdés – vajon a szívre vagy az észre kell-e hallgatnunk – eredője ugyanis egyforma: milyen súllyal hatnak életünkre a választásaink.

A választások kettősségre szűkülése egyébként ellentétpárok felvonultatásával végig uralja a dalszöveget, ami figyelmet irányít egy jelentős problémára: választani mindig számtalan lehetőség közül lehet, soha ne higgyünk abban, hogy valami fekete vagy fehér.

^{Petrőcz Jonatán és a forgatáshoz használt Super 8-as kamera}

A klipben néhány érdekes pillanat vagy beállítás is helyet kapott. Ilyen a hirtelen, semmiből felbukkanó hornstrandir-i dokumentumfilm néhány másodperce, a megmerítkezés a fjord vizében, vagy a Zalatnay Sarolta, Sztevanovity Zorán és Dusán előadásából ismert háromszög alakú felállás reprodukciója, ami emléket állít az Ezek a fiatalok című 1967-es filmnek.

A Ne oly hevenyén című számot hamarosan egy újabb kislemez követi, amit szintén itt, a Kereten mutatunk majd be nektek.