Nemrég kiderült, kik azok, akik idén felkerülnek a Szelektor tehetségkutató válogatáslemezeire, a bejelentést pedig két bónusz dal is kísérte.

Az egyik dal ANUBII$ nevéhez kötődik, aki executive producerként dolgozott Beton.Hofi legújabb, 0 című mixtape-jén, és ő felelt Pogány Induló 2023-as gigaslágere, az Afro Beat alapjáért is. A nemrég Londonból hazaköltözött producerrel Szelektoros dala kapcsán lehetőségünk volt elkészíteni élete első interjúját, amiben szóba kerül milyen volt felnőni Angliában, hogyan harcolta ki a figyelmet Beton.Hofinál, és az is, hogy mi egy producer igazi feladata.

KERET: Nem adtál még soha interjút, ez az első. Ez tudatos nálad?

Igen, ez tudatos. Először legyen jó zene, aztán esetleg lehet valamiről beszélni,

És úgy érzed még nincsen elég zene ahhoz, hogy legyen miről beszélned?

Nincs.

Hány nagylemezt kell ahhoz csinálni, hogy legyen miről beszélni? Beton.Hofinak már akkor is jól ment az interjúzás, amikor alig voltak zenéi.

Úgy voltam vele, hogy csináljunk zenéket, legyenek jó slágerek. Nem is nagyon érdekelt a promózgatás se, hogy kirakjak fotókat vagy valami – úgy voltam vele, hogy tényleg a zenék beszéljenek saját magukért. De aztán mostmár látom azért, hogy muszáj ezt is tolni, mert ha nem, akkor nem jut el az emberekhez a munkám.

Nekem a projektem kicsit az, hogy bemutatok előadókat más fényben. Aki mondjuk hip-hopot csinál, kíváncsi lennék, hogy nyomul egy Disco vagy Drum & Bass dalon, hogy lehet ilyen fúziókat készíteni, olyan dolgokat csinálni ami új, ami más. Szerintem a producernek ez a legfontosabb feladata is egyben, hogy kihozzon egy előadóból egy új ízt, egy új világot.

Akkor a producernek nem is kell szerepelni, csak teret adni az előadónak?

Nem ezt mondtam. Én vagyok az, aki felépíti a kastélyt, és te csak bele kell üljél a székbe és te vagy a király ebben a világban, és uralod ezt. Szerintem egy producer erre képes, hogy egy jó hangulatot hozzon létre. Mi azért kicsit háttéremberek vagyunk, azért azt is hozzá kell tenni. Az előadó mindenképp az, aki valószínűleg dönt, hogy mi az, ami megmarad mert azzal tud azonosulni. Hozhatsz nagyon új dolgokat, de az előadó a döntő pont. Egy jó producer szerintem sokoldalú kell legyen és tudnia kell alkalmazkodni, megfejteni a dolgokat.

Én nem igazán az „egy hangzású producernek” gondolom magamat. Ádit (Beton.Hofi – a szerk.) sem úgy képzeltem el, amikor először dolgoztunk, hogy ő most csak rapper, mert nagyon sokoldalú ő is, nagyon sokféle flow-t ki tud találni, és szerintem alkalmazkodni kell producerként is, hogy ne csak egyfajta világban legyél.

Te még mielőtt itthon berobbantál volna, Londonban dolgoztál kint. Hogyan kerül ki egy magyar producer Londonba, vagy ott nőttél fel?

Igen. Húsz évig éltem Angliában. Édesapám Győrben dolgozott a Philipsnél, a Blu-ray lézerekkel foglalkoztak, és abban az időben volt az, hogy az USB-k meg a pen drive-ok jöttek ki, a CD-k már nem voltak annyira népszerűek, ezért ez az egész részleg a cégnél bezárt. Úgy lett volna, hogy kiköltözik Kínába az egész dolog, de nem akart Kínába menni, és apum úgy döntött, hogy Angliába megyünk, mert arra tud munkát találni. Kiment ő egyedül és fél évre rá már az egész család is. Ebbe nagyon beleszólásunk nem volt gyerekként, de hát kicsik voltunk. Én 12, testvérem 10.

Akkor az iskola jó részét kint végezted.

Nincs nyolc osztályom! (nevet) Azért, mert amikor kimentünk, akkor 7.-et fejeztem be, viszont Angliába egyből 9.-ben kezdtem. Szóval technikailag soha nem voltam 8.-os. De kint tovább tanultam főiskolán és egyetemen. Akkoriban Angliában 16 évesen kellett érettségizni, sajnos elvágtak angolból, mert nem igazán ment Shakespare meg Macbeth, főleg úgy, hogy azelőtt németet tanultam, de a music az ment, úgyhogy valahogy 4 tantárgyból letettem a GCSE-t és így mehettem college-ba.

Főiskolán szerencsém volt, mert pont akkor nyílt egy kurzus, ami Music Technology-t takart és pont egy olyan tanárom volt, akire nagyon felnéztem mert neki megjelentek dalai nagyobb kiadóknál. Egyfolytában basztattam a palit kérdésekkel. Imádott. Nagyon érdekelt a dolog és a főiskolát dicsérettel végeztem és annyira jól teljesítettem, hogy 2010-ben az Év Diákjának is jelöltek Stoke-on-Trentből. Benne voltam a ‘The Telegraph’-ban is meg minden. Képzeld, Edith Bowman a BBC Radio 1-től adta át nekem a díjat az O2 Birmingham Arénában.

Emellett felkerültem valami compilation lemezre a college-osok között, mert beküldtem az egyik dalomat, amit a Cubase-ben raktam össze. A díjat leszartam mondjuk, (nevet) de hallani a saját beatedet az O2 Arénában nagy hangszórókon azért az elég nagy élmény volt. Ráadásul kaptam ezért 100 fontot is. Emlékszem, bekereteztem hogy kiállítom a falra és arcoskodtam a faternak, hogy nem fogok a melózni mert minden pénzemet a zenéből fogom keresni. Persze 18 évesen máképp látsz dolgokat. Aztán ez nyilván nem teljesen így lett…

Akkor egyetemre is zenei irányba mentél?

Zenére mentem, igen. Jelentkeztem sok helyre, fel is vettek amúgy, mert maximális pontszámmal végeztem a főiskolát, effektíve akárhova jelentkezhettem az országban. Közel akartam lenni a családhoz az az igazság és pont akkor felpimpelték a Staffordshire University-t, mert nyitottak egy új campust. Vettek egy SSL pultot, amin Dr. Dre is kevert, ő a legnagyobb példaképem, és akkor mondtam kész, megyek, mert azt meg akarom tanulni A-tol Z-ig. 

Stoke-on-Trent amúgy Manchester és Birmingham között egy város, egy elég grimey hely. Azért nem ajánlom senkinek, hogy ott nőjön fel. Tényleg veszett arcok vannak. Ha valaki Google-öli a Monkey Dust-ot, akkor láthatja, hogy vad világ van. Zombi arcok vannak.

Milyen volt kint felnőni?

Hát. Mit mondjak? Az osztálytársaimnak nagy része börtönben van. A Port Vale Stadion mellett laktunk, volt, hogy valakit fejbe dobtak téglával és ott halt meg.

Egyszerűen csak rosszul nézel, és már olyan szemkontaktusban vannak, hogy, látod, hogy abból balhé lesz. Ez elég nehéz volt. Először rengeteget kellett verekedni az iskolában is, mert én migráns voltam, köcsög bevándorlónak voltam tekintve.

Emiatt sokat kaptál?

Persze. Azelőtt semmi ilyesmiben nem voltam és mikor suliba kezdtem a második nap már bunyóba kerültem. Egy idősebb gyerek elkezdte, hogy mit keresek itt, mert én migráns vagyok. Kaptam egyet bal oldalra, meg egyet jobbra, és teljesen felszakadt a szám. Nagyon hamar fel kellett nőni, hogy ez tényleg nem így működik. 12 évesen akkor láttam először drogot is, meg hogy késsel járt egy-egy gyerek a suliba. Egy kicsit furcsa volt belecsöppenni ilyen hirtelen.

A bevándorló ellenességgel később is találkoztál?

Immigráns maradsz. Angliába bemész és nem vagy odavalósi, nem vagy igazi angol, azt fogják éreztetni a bőrödön, hogy immigráns vagy. Ezt nem fogod levetkőzni.

Ezt szerintem aki kint élt Angliában mindenki tudja. Még hogyha ott éltél 15 évet, ott születtél, akkor is azt fogják mondani, hogy nem vagy angol. Pont úgy, mint a Harry Potterben, hogy sárvérű, vagy aranyvérű vagy. Kb ugyan az a sztori. De nem tudsz mit csinálni, elfogadod. Egy idő után már úgy vagy vele, hogy leszarod, mert nem tudsz vele mit kezdeni…

Ettől elvonatkoztatva milyen volt Anglia? Szeretted?

Inkább úgy mondom, hogy megszoktam, de nem mondom, hogy imádtam. Volt, hogy menekülnöm kellett haza az iskolából. Emlékszem, volt, hogy át akartunk menni egy deszkás parkba, Cobridge-on keresztül. Így hívták a negyedet, a falakra mindenhol COB volt fújva, mint City of Browns. Ez egy pakisztáni környék, ahol még angolként sem akarsz átjárni, max kocsival. Deszkáztunk át a negyeden és vagy harmincan megkergettek. Elvették a New Era sapkám, a boardom, betettek középre, mint valami filmben. Belenézett a szemembe a csávó, kérdezte, hogy eredeti-e a sapkám, mondom igen, néztek vadul de aztán visszaadták. A boardom elvették, én pedig mondtam, hogy nem akartunk semmi rosszat, csak átmenni. Azt hittük hogy letepernek és megtaposnak, de végül jó fejek voltak és elengedtek.

Szóval féltünk. Én meg a testvérem, két erdélyi gyerek. Aki nem angol, az migráns, ezért nagyrészt feketékkel voltam jóban, mert ők is kisebbségben voltak, Ghánából, Nigériából. Megértettük egymást.

Akkor innen hoztál magaddal zenei kultúrát is.

Igen, innen jön az afrobeat is. Sok mindent tanultam abból a kultúrából, ami viszont tényleg felbecsülhetetlen érték. Pár jamaicai barátom is volt, akik sok mindent mutattak zeneileg – sokat hallgattam Fela Kuti-t, The Specials-t, WizKid-et.

Az az igazság, hogy nem akartam abban lenni, amiben a többiek voltak. Látva ezeket a dolgokat, hogy mást elvisznek, meg a haveromat leütik bicikli üléssel, és ott fetreng a vérben, ezeket nehéz volt feldolgozni, főleg 13 évesen.

Akkor amíg a környezeted a bűnözésbe tolta az energiát, te a zenébe?

Igen, én nem akartam azt csinálni, mert mindig láttam előbb utóbb mi lesz a vége. Szerencsére anyámék hazaküldtek Erdélybe nyaranta 3 hónapra, amikor vége lett a sulinak. Nekünk az olyan volt, mint amikor a víz alól fellélegzünk, mert amikor elmentünk Erdélybe, akkor legalább találkoztunk olyan emberekkel, amilyenek kicsit mi is voltunk.

És hogy kerültél haza?

Egy évig zaklattam Ádit, hogy dolgozzunk együtt (nevet). Londonban jártam épp valamit businesseltem, és bedobta a Spotify a Pesti Isteneket a kocsiban. Hallottam olyan motívumokat, olyan játékokat a flow-ban, amit azért a magyar piacon előtte nem nagyon. Egyből vágtam hogy ő tud valamit. Aztán amikor kijött a Comic Sins, akkor végighallgattam és ráírtam, az elején még talán kedvesen. Elküldtem neki 7-8 beatet. 

Beton.Hofi a szoba végéből: Messenger hangüzenetben. 

Hát tudod mp3 volt, behúztam a Messengerbe, az meg hangüzenetet csinált belőle. Meghallgatta, s mondta hogy hardok a beatek, de neki már megvannak az emberei, keep up the good work.

B.H: A pohár ott telt be, amikor egy év szünetből rám írt a semmiből, hogy akkor legalább a Kisé elérhetőségét adjam már meg.  

Nekem onnan jött Kisé, hogy valaki mondta, hogy ő is szovátai arc, ahonnan én is vagyok. Ádi meg kiakadt, hogy hagyjál már, nekem megvannak az embereim, nincs szükségem erre az energiára, én meg mondtam neki, hogy én igazán vágom a dolgokat.

Ádi mondta elsőre, hogy ez nem így megy, de nem Ő akar erről dönteni, ha tényleg ennyire vágom, akkor küldjem el a zenémet a Banana Campre, és ha jók a dolgok akkor úgyis ott leszek, nem?

Elküldtem, és egy hét múlva már ott is voltam a Campen. A második napon nagyon fáradtan jövök le, mert valami hajnali 4-ig toltuk. Ahogy reggeliznek látom, hogy egy pali fullba stíröl engem napszemüvegben szőke hajjal. Letolta a szemüveget és kacsintva mosolyogva nézett, hogy na mi a helyzet faszi? Akkor esett le, hogy ez Ádi, mert még nagyon KO-s állapotban voltam. Bocsánatot kértem, mert nem akartam basztatni, de mondtam ilyen Erdélyi vérem van és mi nem adjuk fel egykönnyen. Aztán elröhögtük az egészet mert neki is vannak kolozsvári gyökerei…

Campen ismertem meg Patrikot is (Beatrick), akin észrevettem, hogy nagyon hasonlóképpen gondolkodtunk a zenéről. Nagyon ügyesen dolgozik a pali, a klipszemle után pedig session-öltünk egyet Patriknál, aznap este készült az ÓCEÁN, másnap reggel pedig az INDIÁN. Én is gyorsan dolgozok és Ádi is – ez ilyen. Nem ír le papírra szövegeket, hanem a pillanatban alkot.

Vele, kicsit visszanyúltam a gyökereimhez, olyas valaki volt, aki emlékeztetett arra a világra, milyen volt nekem Szovátán az a három hónap minden évben.

És kikkel dolgoztál Angliában?

Hááááát, JNR CHOI, akinek Gunnával is volt nemrég egy közös dala, M24, Adekunle Gold, Azekel, Katy B, Dave producerével, Kyle Evans-el, aki összerakta a Sprinter-t meg a Clash-t, Lous and The Yakuza-val -na őt nagyon imádtam, J Hus hugával, Iceè tgm-el, aki ugye a Helicopter-en nyomja a chorust. Rengeteg afrobeat előadóval, JAE5-al például, aki Skeptával is dolgozott. Neki egy Premier Inn legalsó szintjén az alagsorban van a stúdiója, a hotelbe jönnek Afrikából az előadók, lent meg zenélnek. Okosan kitalálta a pali és amúgy nagyon fain stúja van tele analóg cuccal, rendkívüli forma.

Ezek elég nagy nevek, hogyhogy mellettük egy magyar rapperrel akartál mindenképpen dolgozni?

Az egyik leginspirálóbb ember akivel voltam a stúdióban az JNR CHOI volt, modellként kezdte a pali. Ő folyamatosan arról beszélt, hogy nem lehet megcsinálni rögtön Angliában, mert hatalmas a piac, először ott kell megcsinálnod ahonnan jössz. Ezen elgondolkoztam, és rájöttem, hogy én itt el fogok fogyni, ha nincs egy fanbase-em akik támogatnak.

Vissza kell menjek a gyökereimhez, ahonnan származom. 

Akkor úgy voltam vele, adok magamnak egy-két évet és megcsinálom a magyar piacot. Úgy jövök ide tudatosan, és tudtam, hogy egy olyan arccal, mint Ádi, meg tudom csinálni. Mert Ádi egy jó rapper, kibaszottul jó előadó, és tudom azt, hogy én is le tudok hozni olyan dolgokat, amitől ő is tud más lenni, különleges lenni.

Kicsit ebben voltam. Már dolgoztunk pár dolgon, amikor a Poginak elküldtem az AFRO BEAT-et is, és az meg berobbant. Na Ő is egy baszott jó előadó.

Te végül executive producere lettél az új Beton.Hofi lemeznek, hogy alakult ki ez a szoros közös munka?

Már dolgoztunk pár dolgon, amikor Ádi mondta, hogy kicsit kizökkenne Pestről, én pedig feldobtam, hogy jöjjön le hozzám Londonba. Mondta, hogy nincs kedve a nyüzsgéshez és a nagyvároshoz, úgyhogy végül elmentünk Wales-be, az óceán mellett kivettünk egy konténerházat Pendine-nél a világvégén. Nem volt ott semmi, egész nap esett, eléggé depressziós hely volt, de mi nem úgy éltük meg. Sokat kacagtunk. Ott készült a NULLAKÖZÖD, a SOFIA COPPOLA, és ott vettünk fel extra dolgokat a TÜKÖRTEREM-hez is. Szerintem ő is látta, hogy ezt én is komolyan veszem. Én Ádira barátként tekintek, nemcsak mint egy “munka”. Hiszek a munkájában, hiszek abban amit csinál. Ő formálja a kulturát és tiszta szívvel csinálja!

Rájöttem, hogy minden döntést, amit az életemben pénz miatt hoztam, az szar döntés volt. Értékekben gondolkozok. És én úgy gondolom, hogy ő egy értékes előadó. Ő értéket képvisel. Szerintem úgy tudsz igazán jól alkotni valakivel, ha egy kicsit mélyebbre ásol. Szerintem egy producer nagyon sok esetben egy pszichiáter is. Sok dolgot megéltünk a stúdioban.

Akkor a feltörekvő producereknek mi a tanács? Inkább építsenek kapcsolatokat, ahelyett, hogy beatpakkokat küldenek?

Persze. Az a legfontosabb szerintem, hogy építs valakivel valamit. A dalaim 90%-a stúdióban készült, az AFRO BEAT például kivétel, arra a Pogi előtt vagy 8-an rámentek, de soha nem éreztem be. Sokan a beatstarson keresik a beateket, már az ötödiket hallgatják, de azt se tudják mit kerestek először. Így nem lehet szerintem zenét írni, hogy azért csinálom, mert most az trendi. Szerintem a trend előtt kell járjál, neked kell csinálni a trendet. De ennek ellenére nem mondom, hogy ez nem működhet, mert nagyon jó kiindulópont lehet. Én csak azt tudom, hogy Én nem úgy dolgozok, mert nekem steril.

Találj egy előadót, nem kell nagyon sikeres előadó legyen, nem kell milliós streamje legyen,  nem ez a lényeg. Csináld meg vele a millió streamet. Töltsetek el időt, legyetek jó spanok, legyen jó a kémia, az a legfontosabb. Úgy állj hozzá, hogy hiszel benne és te ki tudsz abból az előadóból hozni többet. Legyen benne is annyi alázat, hogy ő is nyitott legyen a te ötleteidre, akkor ketten tudtok valamit kreálni ami a tiétek, amiben van érték.

Azért beszélgetünk most, mert beküldtél egy dalt a Szelektor pályázatára, ami meg is jelenik. Ennyi jól teljesítő zene után miért gondolkodtál tehetségkutatóban?

Az volt a plakáton, hogy keresik az ország legjobb dalait, érted? Meg kellett egy új Macbook Pro, mert ez a mostani már nem bírja a projecteket (nevet). Viccelek – vagy kitudja?

Az előadók, akik vannak a dalon mind egytől egyig különlegesek, de ugyanakkor nem túl ismertek, és úgy voltam vele fajen dolog, ha még többen megismerik őket, mert ügyesek. Ráadásul nagyon tetszik ami most az INOTA Fesztiválon történik és érdekelt az is, hogy ott milyen lenne fellépni, mert olyan a vibeja mint a Printworks-nek Londonban. Egy alkotótáborban csináltuk a dalt, szerepel rajta Lovasi Eszti, Szlimmy és Tilda. Imádom mindegyikőjüket és nagyon jó volt összerakni velük ezt a dalt. Nem egy pop-sláger, de nem is akar az lenni. Különleges számomra, mert nem akar több lenni mint ami.

• Hamarosan a másik bónusz dal szerzőjével, Beatrickkel is érkezünk egy interjúval, STAY TUNED!

Kiemelt kép: Fábián Soma

Cikk: Kilián Kornél