A közelmúltban újjáalakult The Qualitons egy vadonatúj kislemezzel és hozzá érkező videoklippel örvendeztette meg a rajongóit, ennek apropóján beszélgettünk az együttes két régi tagjával, Hock Ernővel és Boros Leventével. Az új felállásban zenélő banda a gyász témáját járja körül a Lil’ Bonch című számmal, amely egy rég elfeledett bonchidai dallam instrumentális feldolgozása. Az instrumentális szótól pedig nem kell megijedni: továbbra is lesz ének, de hogy ki és milyen módon szólaltatja meg a jól ismert dalokat, az az interjúból kiderül. 

KERET: A napokban jelent meg a Lil’ Bonch, amely a legújabb albumotok második kislemeze. A szám eredete nagyon érdekes, hiszen modernkori Kodály Zoltánként találtatok rá egy régen elfeledett kisiklódi népdalra, amelyet feldolgoztatok. 

Hock Ernő: Így van, és azt hiszem, hogy egészen szép helyre jutott ki a végleges változat. Az eredeti bonchidai dalban van egy szomorú meg egy vidám rész, mi az utóbbit „szomorítottuk be”, mert az éles váltás – ami a népzenének jól áll –, modernebb köntösben már nem működött, hiába próbálkoztunk vele. A felvétel után viszont belenyúltunk a hanganyagba, mert keverésnél Andrisnak (Weil András, a zenekar új tagja – a szerk.) az az ötlete támadt, hogy játszunk rá egy terc-szólamot trombitával. Kiderült, hogy Vértesi Feri, akitől Andris egyébként gitározni tanul, pozanozik, szóval fel is tolta a szólamot, és így lett a Lil’ Bonch végleges, tavaly év elején.

Megragadva a kisiklódi dallamnál… Lebilincselő a múltban történő kutakodás, amit szerintem nem túl előnyös „retró divatnak” címkézni. Egyszerűen elinflálja a tevékenység valódi tartalmát, mivel csak külsőségeket feltételez. A kapcsolódás a múlthoz, az elhaltakhoz egy sokkal ősibb vágy. Milyen érzés járt át benneteket, amikor a dalhoz nyúltatok?

Hock Ernő: Nekem ezt fontos volt megcsinálni, mert úgy gondolom, hogy a népzenénél őszintébb dolgot nagyon nehéz találni. Akkoriban nem motiválta az embereket az alkotás megmutatásának a vágya, a dal annyit tudott, hogy táncoltak rá és hangulatokat idéztek meg vele. Egyébként az egész bonchidai hangzásvilágot nagyon szeretem. Amikor becsapott a népzene őrület, talán az első lemezek között szereztem be Ökrös Csaba kalotaszegi hanganyagát, amin csak hallgatókat meg keserveseket játszottak. Egy éven belül kijött ez a bonchidai lemez is, amin minden dallam kurva jó volt.

A ti zenétek is régivé válik egyszer. Hogyan gondoltok az alkotásaitokra? Miként látjátok a Qualitons trekkeket az idő távlatában?

Boros Levente: Én szívesen gondolok erre úgy, hogy létezni fognak. Legalábbis mindenki nagyon szeret kutakodni, a dolgok után nézni, szóval biztosan sokan lesznek, akik ránk találnak majd. Semmiképp sem látom az alkotásainkat „szép lenyomataként a 2020-as éveknek”, inkább egy időtlen síkon vagy egy időtlen térben jelennek meg a szemem előtt a Qualitons lemezek, amelyek felette állnak az aktuális trendeknek. Ebben az is segít, hogy egyre kevésbé tesz ránk az idő nyomást, maga az újraalakulás is valami ilyesmiről szól: nem a megfelelő vagy megfelelni vágyó részeit megfogni a zenekar működésének, pusztán csak visszatérni a zenekészítés öröméhez. Ez mindig megvolt, de most még inkább erre törekszünk.

Hock Ernő: Ha komolyan csinálsz valamit, akkor a külsőségekre nem marad idő, arra mindig csak annak marad, aki inkább arra akarja szánni. Ez persze meghallatszik a zenén, ahogy meglátszik egy festményen vagy egy színházi darabon is. Nem az a fókusz tehát, hogy mindenáron nagy sikereket érjünk el, vagy trendeket lovagoljunk meg. Minél magvasabb dolgokat akarunk készíteni, végsősoron gazdagabb zenét. A nagy meló, ami igénybe vesz egy egész emberöltőt az, hogy a sok infót hogy tudod a legmegfelelőbb arányban tálalni. Egyre inkább az jut eszembe a zenéről, hogy kurva egyszerű eszközökkel is lehet nagyon jót csinálni, a legfontosabbak az arányok, hogy ezt hogy pakolod össze. Ez a fun, amit élvezünk. 

Éry Franciska opera-rendező segítségével készült el a Lil’ Bonch videoklipje, amelyben egy koporsót cipeltek különböző helyszíneken, mígnem egy eufórikus örömtáncba fullad a gyászmenet. Volt bennetek olyan gondolat, hogy az együttes lezárult korszakát viszitek a hátatokon, az eufória pedig az újrakezdést jelenti?

Boros Levente: Alapvetően nincs hozzá köze, de az emberek bármit beleláthatnak, és ez is egyfajta értelmezés. A klip egyébként Weil Andris ötletmagjából született, mert a zene hallatán egy bosnyák temetés jelent meg a képzeletében. Amikor ezt elmeséltük Franciskának, nagyon inspirálónak találta, azt mondta, hogy neki lenne kedve a koncepciót kibontani. A bosnyákokból lettünk aztán mi, a koporsót pedig nem a sírhoz visszük, hanem elemeljük a temetésről, és elcipeljük egy olyan helyre, ahol a gyászunkat a magunk intim, aztán felszabadult módján ki tudjuk fejezni. Tehát a film a zenéhez kapcsolódik, még akkor is, ha a sztori megfeleltethető a Qualitons történetének. 

A most megjelent dalra alapozva feltételezhetnék a rajongók, hogy énekes nélküli, instrumentális számokban gondolkoztok. Milyen lesz az új album? Milyen a Qualitons jövője? 

Hock Ernő: Hatvan-negyven százalékban oszlanak meg nagyjából az instru és a szöveges számok. Az utóbbiakat nagyon egyszerűre akartuk venni. Nem szeretem, ha nagyregények társulnak egy dalhoz, a végeláthatatlan szövegek és szavak elemelik a hangsúlyt a lényegről.

Boros Levente: Újszerű élmény volt, hogy mi írtuk a szövegeket. Volt, ami könnyen jött, volt, amin többet kellett gondolkozni, így az albumon lesznek szimplább és mesélősebb, elvontabb dalok is. Ebben a felállásban egyébként még szélesebb a közös zenei ízlés, szóval azok a stílusok, amiket eddig játszottunk megmaradtak, de jöttek be mellé újak. Ahogy haladunk előre a korral, egyre inkább dolgozzuk fel az elmúlt évtizedek eseményeit, és ez beépül a zenénkbe is.

Lesz egy nagykoncertetek a Magyar Zene Házában. Itt a teljes új albumot eljátszátok?

Hock Ernő: Igen, de lesz egy-két régi dal, egészen a kezdetekből, meg három-négy a Kexekről is.

Korábban azt nyilatkoztátok, hogy még nem tudjátok, hogy hogyan játszátok a régebbi számokat, ki énekel majd Hunor helyett. Valljuk be, ez sok rajongótokat is foglalkoztatja. Milyen megoldást találtatok végül?

Boros Levente: Magunk között osztjuk fel az éneket. Az új számokat már eleve ennek megfelelően írtuk. Jellemzően van kettő vezérszólam, ezek leggyakrabban oktávpárhuzamot énekelnek, ahhoz pedig jönnek a vokálfelhők, vagy csak vokálfelhő hallatszik. Ez egy összhangzat, nincs lead szerepe, sokkal inkább festő-, színezőelem. A koncert hangulata is ezt tükrözi majd, tehát mindenkinek lesznek főbb szerepei, de az összbenyomás az lesz, hogy van egy zenekar a színpadon. 

Ha valaki nemcsak a koncerten szeretne hallani benneteket, hanem haza is vinné a hangotokat, milyen formában teheti ezt meg?

A Club Eco Vol. I – The Trail először csak vinylen vásárolható majd meg, kizárólag a koncerteken, május 20-tól viszont a lemezboltokba is megérkeznek az első példányok. Az album később Bandcampen is elérhetővé válik, így digitálisan is hozzájuthat bárki.

• A Magyar Zene Házában május 5-én a The Qualitons rögzíti új dalát Weil András producerrel. A délután három órakor kezdődő programon végigkövethető lesz, ahogyan egy ötletből végleges dal születik. Eseménylink itt érhető el.

• A The Qualitons lemezbemutató koncertje szintén a Magyar Zene Házában lesz május 10-én, jegyekért katt erre.