Az ország legnagyobb fesztiválja a Sziget, amely bár egyre kevésbé elérhető az átlag magyar fiatal számára, még mindig sok indokot fel lehet sorolni azért, hogy miért érdemes kimenni, akár csak egy napra is. Fesztiválkalauz rovatunk legújabb részében a szabadság szigetét vesszük górcső alá, a praktikus infóktól kezdve a kicsit filósabb eszmefuttatásokig, végül pedig egy nem várt helyről adunk pro-pro tippeket a Szigethez.

Kijutás, bejutás, bentlevés

Ha budapestről jössz, egyértelműen biciklizni a legjobb a Szigetre, de ilyenkor gyakran és non-stop jár a HÉV is, és a Taxis készültség is magas. Nagyon sajnálatos visszalépés a korábbi évekhez képest, hogy már nem lehet a H-hídon betekerni bicóval, és megszűnt a szuper, őrzött biciklitároló, ami azelőtt évekig a fesztivál déli részén volt. És bár van helyette új tároló a K-híd, tehát a főbejárat mellett, ezt a változást az ott dolgozó beengedő is csak egy nagy sóhajjal kommentálta, így sajnos nem úszod meg a forgatagot, ami a Filatori gátnál szokott lenni, különösen csúcsidőben, délután 2 és 6 között. De ha van feles 5 euród, amit az égvilágon semmi jobbra nem tudsz elkölteni, jöhetsz hajóval is a Jászairól.

Pro tipp: itt most az állna, hogy gyere biciklivel a H-hídon, de miután ez a lehetőség már megszűnt, ez most egy bekezdésnyi tiltakozás itt, amit ha olvas egy illetékes szervező, akkor üzenem neki: kérjük vissza a hídat és a benti bicikli tárolót!

A bejutás egyébként zökkenőmentes, idén is már a híd után van jegybeváltás és karszalagellenőrzés, ahol elég gyorsan pörgetik az embereket, és feleslegesen nem is pakoltatnak szét a biztonsági őrök.

Mint minden évben, idén is nagy a por, és napközben hőség van a napon, de szerencsére van sok árnyék, és igyekeznek locsolni is, ahogy tudnak. Egy darab dohánybolt van, a bejáratnál, de lehet behozni cigit, ésszerű mennyiségben. Természetesen csak kártyával vagy a karszalagba épített festipay csippel lehet fizetni.

Evés, ivás, árak

A Sziget már sok-sok éve alapvetően a nyugat-európai piac alapján alakulnak az árak, és ez nem csak a jegyárakra igaz, hanem az ételek és italokra is. Emiatt már a Covid előtt is arc pirongató urimurinak érződött „csóró pestiként” szigetre járni, azonban az elmúlt időszak megélhetési és gazdasági válságának a közepén zavarbaejtő luxus. Aki simán kifizeti a 150 ezres bérlet árát, annak valószínűleg nem annyira húsbavágó 5-8 ezerért enni a fesztiválon, a legtöbb ember azonban azzal jár a legjobban, ha bekajál indulás előtt, vagy hoz magával szendvicset, zabszeletet. Ami van étel egyébkén többnyire jól néz ki, találsz mindenféle nemzetiségű, és diétára szabott választékot is, a basic gyorskajától, a fancy buddha bowlokig. Bár a fesztivál ígéretet tett, hogy minden büfében kötelező lesz legalább egy tételt 2500 forint alatt adni, és szintén kötelezően kell lennie vegetáriánus opciónak, ez a gyakorlatban legfeljebb sültkrumplit jelent ennyiért, vagy egy (!) szelet pizzát. Ha szeretnél olcsón enni a fesztiválon, akkor a legjobb lehetőséged még mindig az Aldi, ahol pontosan annyiért kapsz péksütiket, háromszög szendvicseket és még üveges smoothie-kat is, amennyiért a városi üzletekben is, itt egy ezresből simán jól lehet lakni.

Pro tipp: az Aldi csodálatos, van minden, ami kellhet a fesztiválozáshoz és normális áron. Napközben elég sokan vannak, de 10-11 után általában lemegy a sor.

Bár az Aldiban is lehet italt és üdítőt venni, azonban csak a fesztivál által megszabott árakon, ami egységes minden más vendéglátóhelyen is. Egy doboz Dreher 1890 forintba kerül, fél liter ásványvíz 990, az üdítők pedig 1190. Nem alkoholos italt be lehet hozni nem kereskedelmi mennyiségben, és egy-két helyen láttam ivóvízes kutakat is, igaz, elég keveset, főleg a nagyobb vizesblokkok környékén, de legalább van. Olcsóbb sört egyedül a Csónakházban kapsz, ami ettől nem függetlenül már sok éve a hazai Sziget látogatók ikonikus találkozóhelye.

A repohár helyzet olyan, amilyen, foglalkoztam vele egy hosszabb cikkben pár nappal ezelőtt. Tl;dr: 800 forint, és csak a felét adják vissza pénzben.

Programok

Idén volt pár kisebb változás a színpadok elrendezésében, a lényegi felosztás azonban változatlan: a Nagyszínpad hozza a legnagyobb headlinereket, mögötte a Freedome a legizgalmasabb headlinereket és legjobb co-headlinereket, ezek mellett pedig említésre méltó a Colosseum, ahol az igényes elektronikus zene kap helyet és az Európa Színpad, amire akkor is érdemes néha rácsekkolni, ha nem ismered az adott fellépőt, mert általában jó szokott lenni. Van egy nagy hip-hop stage és egy kedves, de kicsit jellegtelen világzenei színpad is. A Magic Mirror a fesztivál LMBTQ tematikus helyszíne, ahol szintén izgalmas programokba lehet belefutni, idén például különösen erős a kortárstánc line-upjuk.

Pro tipp: Magic Mirror VIP.

A Music Boxon és a Petőfi Színpadon tudjátok elcsípni a legtöbb hazai fellépőt – ha ez valami, amit a Szigeten szeretnél csinálni. Utóbbi sokkal kisebb és eldugottabb helyre került, a korábbi „magyar zenei nagyszínpad” helyét a bejárat mellett pedig a retro színpad kapta meg, ahol első este például Szandi lépett fel. Hogy ez mit árul el a Sziget hazai és külföldi közönségéről, annak a megítélését az olvasóra bízom.

A zenei programok mellett számos kulturális és egyéb programok is kitelepülnek a Szigetre, a Cirkuszi programok például egészen legendásak, az Artzone nevű területen különböző képzőművészeti csoportok és kezdeményezések települnek ki, illetve idén is számos civilszervezet van jelen a pszichológiától a társadalmi ügyeken át a környezetvédelemig széles körből merítve.

Vájbok, emberek, konszumer-utópia

Engedd meg, hogy az objektív kalauzolás mellett megosszam a szubjektív benyomásaimat a Szigetről. Bár sokan még mindig emlegetik, amikor régen a punkok meg a krisnások voltak a fesztivál meghatározó arcai, azért ez már sok éve nem róluk szól, hanem a külföldiekről, főleg nyugat-európaiakról, de igazából a világ minden tájáról idejövő sokaságról. Elsősorban azért vonzó számukra itt megnézni Billie Eilisht, és nem a Lollapaloozán vagy Glastonburry-n, mert a Sziget árai a nyugati árak mellett még mindig olcsónak, vagy legalábbis megfizethetőbbnek bizonyul számukra, még utazással együtt is. Ebből adódik egy nagyon jól körülírható réteg, akik idejőve egy homogén masszát alkotnak, és hát az őszintét megvallva, ezek többségükben azok az arcok, akik számára Budapest a végtelen és belátástalan baszatás miatt vonzó, és akik miatt sokan elviselhetetlennek tartják például a bulinegyedet.

Emiatt egy kicsit fura érzés magyarként a Szigetre jönni. Itt el lehet csípni olyan nemzetközi fellépőket is, akik amúgy a saját turnéikkal legfeljebb csak bécsig jönnek, valószínűleg a legtöbb helyi számára ez a fesztivál legvonzóbb tulajdonsága, de közben könnyen érezhetjük magunkat idegennek, vagy akár oda nem valónak a saját városunk közepén. Érdekes összevetni a Szlovák Pohoda fesztivállal, ahol egyébként Sziget kaliberű fellépők szoktak lenni minden évben, azonban főleg egy helyi közönséget mozgat meg, 130 eurós árával elérhető a legtöbb, könnyűzene iránt érdeklődő szlovák számára, simán lehet ismerősökbe futni, erősen jelen vannak a helyi fellépők, és furcsán néznek rád, ha szlovák tudás híjján angolul szólalsz meg.

Én még emlékszem, amikor a Sziget is valami ilyesmi volt, azonban ma már nem feltétlenül nevezném kulturális rendezvénynek, hanem inkább egy kőkemény üzleti vállalkozásnak, egy jól meghatározott célcsoporttal, erre a célcsoportra szabott árakkal, nem feltétlenül egy vizionárius kuráció szerint, hanem pénzügyi érdekeket előtérbe helyező szempontok szerint összeválogatott fellépőkkel. És nagyon kedves, hogy a hétköznapi magyar közhangulat és a fasiszta geci kormányunk mellett a „Love Revolution” és hasonló, utópisztikusnak ható hívószavaival próbálja emberarcúnak, befogadónak, progresszívnek eladni magát, az egész egy marketingfogássá redukálódik a határtalan piaci logika által diktált konszumerizmus szigetén.

Ez volt a cinikus és pesszimista nézőpontom, ami után jogosan merül fel, hogy de akkor mégis, miért jövök ki minden évben a Szigetre? Egészen biztosan nem azért, mert megengedhetem magamnak, hogy a VIP-ben jópofizzak a felső tízezerrel. De van itt valami, ami minden kényelmetlensége, átlátszó jófejkedése ellenére egy mégis szerethető, és fontos platformjává teszi a hazai kulturális életnek. Magyarként a Szigeten fellépni még mindig presztizs értékű. Nagyon büszke vagyok rá, hogy pl. a Carson Coma ugyanazon a színpadon mutathatja meg magát, amin aztán Lorde, Caroline Polachek és még más, A-lisitás név is fellép. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a Kikeltetőn idén már egy Sziget fellépést is tudtunk intézni egy kis, feltörekvő előadónak, idén Lenkkének.

Tök jó, hogy még ha egyre eldugottabban is, de még mindig van egy kifejezetten magyar zenei színpad, és vannak felelősen és jó ízléssel válogatott hazai fellépők nem csak itt, hanem a legtöbb más színpadon is. Nagyon fontos, hogy van LMBTQ sátor, és tele van rakva szivárvány zászlókkal az egész helyszín, mert még ha tudom is, hogy nagyrészt üzleti megfontolásból csinálják, komoly és fontos politikai üzenetet és állásfoglalást jelent ma magyarországon így beleállni ebbe.

Itt egy hétre egy kicsit megjelenik egy olyan Európa képe, amilyen nálunk talán soha nem volt, és valószínűleg a mi életünk alatt már nem is lesz.

És persze, jó koncertekre járni, jó bulizni, jó csak lógni a barátokkal, szóval összességében jó ennek az egész kibaszott hodálynak a részese lenni, még ha csak egy nagy, régóta vágyott fellépőt megnézve, egyetlen napra is.

Pro-pro tippek

A korábbi KERET fesztiválkalauzokban a szervezőktől kértem extra pro-tippeket, azonban ezúttal arra gondoltam, hogy a minden évben itt dolgozó médiamunkások tudnának olyan esszenciális tudást adni, ami jól jöhet minden új és veterán szigetelőnek is.

„A legjobb koncertek a FreeDome (ex-A38) sátorban történnek, mindenképp pörgesd végig az ottani lineupot! Ha egynél több napra mész, vigyél maszkot, vagy fogadd el a sorsod, hogy két hétig port fogsz köhögni. Az Auchanos alapozás pedig lehet nem elegáns, de költséghatékony és szép eleme a Sziget-élménynek.” – Csóka Ági, újságíró, phenom’, KERET

„Ha bizarr módon alapvetően tömegiszonyod van, mégis imádsz fesztiválozni, érdemes már délután kimenni a Szigetre kb. a hétköznapi csúcsforgalom előtt, tehát olyan 3-4 magasságában. Ilyenkor relatíve egyszerű bejutni, nem sokkol le a sorban állás, benn pedig végre normálisan körül tudsz nézni. Egyrészt ez az időszak emlékeztet leginkább a régi Szigetre, másrészt a legjobb dolog ismeretlen előadókba és programokba beleszaladni és könnyen lehet, hogy ezek után cirkusz- vagy klasszikus zene rajongóvá válsz.” – Bihari Balázs, újságíró, kulturális szakember, Dal+Szerző, MHRS

„Fekete fikával, köhögéssel, sőt gyakran lázzal is járó, akár egy hétig eltartó „sziget-betegség” ellen javasolt a porvédő maszk. Kényelmes cipő amit nem sajnálsz, ha ki kell dobni és pár energiaszelet hasznos lehet, olyan ételt pedig nem ajánlok, ami akár 5 percet is elöltött a pulton a fesztivál porában, ez igaz az italokra is,vagy legyen kupakja/fedele vagy nagyon gyorsan idd meg.” – Soós Berci, fotós, LEFOTÓZLAK!

„Nagyobb tömeg esetén előfordulhat, hogy elmegy a hálózat a telefonon. Ezért érdemes rögtön a bejáratnál kérni programfüzetet, amiben van térkép is.” – Sajó Dávid, újságíró, Telex

„Ahelyett, hogy egyesével próbálsz összefutni a haverokkal, szemérmetlenül dobálj be mindenkit egy groupcsetbe! Nem baj, ha nem ismerik egymást, majd most megismerik. Nálunk tavaly hatalmas siker volt a “kiholvanaszigeten’22” nevű beszélgetés, mindig leadta valaki a drótot a legforróbb infokkal és sosem kellett izgulni, hogy bárki egyedül kóvályog.” – Biczó Andi, sajtós, Budapest Park