Az első álmodozások a külföldi karrierről minden zenésznek Amerikát, Angliát, esetleg más nyugat-európai országokat juttatja eszébe. Pedig az ex-keleti blokk szexibb, mint gondolnánk. A régió ráébredt a saját magában rejlő potenciálra, elindult több, országokon átívelő együttműködés, és a zenekarok is rájöttek, hogy nem csak nyugaton teremhet számukra babér. Összeszedtük, hogy miért menő Lengyelországban vagy Szerbiában befutni, amiben segítségünkre volt két, a témában jártas szakember is.

Nyilván sokkal menőbb azt mondani a haveroknak, hogy Angliába mész ötállomásos turnéra, mint azt, hogy Szlovákiába és Csehországba, de sanszos, hogy a zenekarod kevésbé profitálna a nyugati kalandból. Akár anyagilag, akár karrier szempontjából. Kezdjük az anyagiakkal:

Angliába embert és hangszert is reptetni kell, de ha nem is szállsz repülőre, és csak Németországba vagy Hollandiába mész, akkor is drágábban jössz ki, mintha a környéken koncerteznél.

A szállások és az élet is olcsóbb Közép-Kelet-Európában. A költségek persze faraghatók, lehet csótányos szálláson vagy buszban aludni és lehet párizsin élni. Ettől függetlenül az már önmagában erős érv a környező országok mellett, hogy errefelé könnyebben és olcsóbban leszervezel egy klubturnét, mintha hangzatosabb nevű régióban játszanál.

Persze ez csak az egyik szempont. Azt sem szabad elfelejteni, hogy angolszász területen, de Nyugat-Európában is minden sarokra jut egy olyan zenekar, mint a tiéd, akik talán vadabbak a színpadon, több a pénzük, vagy kiterjedtebbek a kapcsolataik. Most persze sarkítottam, egyáltalán nincs kizárva, hogy valaki ezen a területen sikeres legyen, de felesleges ragaszkodni ahhoz, hogy ott kezdődjön az építkezés.

A környéken már annyi lehetőség van showcase-ekre, hogy nem kell búsulnia annak, aki nem jut ki a Eurosonicra. A szlovéniai MENT, a lengyel Springbreak, az osztrák-szlovák Waves, a cseh Nouvelle Prague, a Tallinn Music Week, vagy a tavaly óta létező Budapest Showcase Hub mind-mind olyan zenekarokat vonultat fel (nagyrészt), akik közép-kelet-európai országokból jöttek. A tallinni eseményen kívül ráadásul utazni sem kell túl sokat egyikre sem. A szakmai események mellett pedig a régióban is van sok klub, rádió és platform, amiket meg lehet csípni.

Make Eastern Europe Great Again!

Hogy teljesebb képet kapjunk a témáról, a Budapest Showcase Hub két szervezőjét, Horváth Renátót és Somló Dánielt kérdeztük, akik már évek óta a nemzetközi zeneiparban dolgoznak – eastaste nevű cégük elsősorban licenszeléssel foglalkozik (röviden: reklámokba, sorozatokba adnak el zenét és különböző márkákkal működnek együtt), de több zenekart vittek már ki, illetve hoztak be külföldről, meg hát ugye ott van nekik az előbbieket is magában foglaló BUSH. Szinte nincs olyan zeneipari rendezvény a régióban, amelyen ne vennének részt, és hisznek abban, hogy a volt szovjet blokkot lehet a „menő” országok pozicionálni.

„Évek óta látjuk, hogy minőségileg egyre jobban jönnek fel a zenekarok, az emberek egyre nyitottabbak, és a zene minőségében is egyre kevésbé érezni azt a fajta szakadékot, ami azelőtt megvolt.”

Renátó is elismeri, hogy sokan pont a nemzetiségükre és a nyugatiak számára fura kulturális sajátosságaikra játszanak rá (lásd az észt trash hip-hop Tommy Cash, vagy a bolgár Dena produkcióit), viszont növekszik a környéken azoknak a zenekaroknak a száma, akik nemzetközi szinten helytálló popzenét csinálnak akár gitárokkal, akár számítógépekkel.

Renátó és Dani hisznek abban, hogy igenis termelhet ki menő zenekarokat a régió, ennek bizonyítására az eastaste-en belül létre is hozták a „New Kids from the Bloc” platformot, ami egy máig frissülő havi playlist új közép-kelet-európai zenékkel, de annyira bejött ez a szlogen, hogy szinte külön márkát építettek rá. Most indult el egy YouTube-csatorna, amelyre majd régiós zenekarokról kerülnek fel – nem csak – zenés anyagok, és mivel más országok szervezőinek is hasonló törekvései vannak, egyre többen használják a #newkidsfromthebloc hashtaget új zenék posztolására.

Magyar sikernek könyvelhetjük egy másik új platform, a V4 Roundabout összehozását is. A cseh zenei exportirodát vezető Náray Márton ötlete és koncepciója EU-s támogatást kapott arra, hogy a Nouvelle Prague szakmai konferencia nulladik napján összehozza a V4-es országokat, plusz Ausztriát, hogy közösen agyaljanak és workshopoljanak az őket érintő kérdésekről. Minden résztvevő ország tíz-tíz zeneipari szakembert és két-két újságírót küld Prágába november 2-án, hogy megvitassák, hogyan tudják szorosabbra fűzni egymás zeneiparai közötti az együttműködést. Több magyar zenekar jut majd ki ennek köszönhetően a Nouvelle Prague-ra, ami a hosszú távú esélyeiket is megnövelheti.

Mire mehetnek a magyar zenekarok?

Semmivel sem indulnak rosszabb helyzetből, mint mondjuk a szomszédos országok fiai. Amikor Renátót és Danit a magyarok lehetőségeiről kérdeztük, egyetértettek a következőben:

„Nincs sem előnyünk, sem hátrányunk. Az a jó, hogy egyre több menedzser és zenekar van, akik felismerik a kritikus pontokat, amelyeket meg kell ugrani az előrejutásért.”

Fix recept viszont nincs, mindenkinek tudnia kell, hogy számára mi lenne a hasznos, és hogyan építheti tovább az elért eredményeit. „Kapirgálni kell és helyzetfelismerést végezni, ami alapján el tudod dönteni, hogy mit hogyan építesz be a stratégiádba, aminek lennie kell, ha normális karriert szeretnél” – állítják. Arra is felhívják a figyelmet, hogy érdemes egységben gondolkodni, nem csak vakon a saját dolgunkat tolni: a produkció pályafutása úgy épülhet hosszú távon, ha együttműködik másokkal, meghívja a saját országába turnézni, ad neki telefonszámot rádiós szerkesztőkhöz, satöbbi.

Forráskereséshez érdemes figyelni az NKA és a Cseh Tamás Program pályázatait is, melyek segítségével anyagi támogatáshoz jutahtnak mind a külföldi turnéra vágyó zenekarok, mint a konferenciákon networkingre vágyó menedzserek.

Ahogy már korábban is megírtuk, az észtországi Tallinn Music Weeken a magyar delegáció volt a legnagyobb, és a MENT-en is kiemelkedő számú szakember képviselte a hazánkat. Ezt többek között a Hungarian Oncoming Tunes ernyőszervezet tette lehetővé, amelyet közösen hívott életre a Cseh Tamás Program támogatásával az eastaste, a Gold Record kiadó és a Campus fesztivál. A HOTS megalapítását azért kezdeményezte a CSTP, hogy létrejöjjön Magyarországon egy olyan zenei export brand, amelyen keresztül futhat minden olyan projekt, ami a magyar zenék külföldre juttatásával foglalkozik.

Piciben kezdeni, nagyra nőni

Nem állítjuk azt, hogy a régió kánaán lenne a gonosz nyugathoz képest, itt is sokáig és kitartóan kell gürcölnöd azért, hogy növekedjen a neved. Eljutni a lengyelországi Open Airre vagy a csehországi Pohoda fesztiválra (ezek nagyjából a helyi megfelelői a Szigetnek) viszont már belépőkártya lehet a nyugati nyitásra is, de pár eredményes showcase-szereplés is bőven hozhat a konyhára.

A cím természetesen direkt túlzó. A lényeg csupán az, hogy Közép-Kelet-Európa egyre menőbb hely, és növekszik azok száma, akik igyekeznek azzá tenni. Egyelőre sok projekt van kezdeti szakaszban, de a szándék és a lelkesedés vitathatatlan. És nem lehetetlen bekerülni a körforgásba.

Renátó szavai foglalják össze a legjobban azt, amit mi is szívesen látnánk a jövőben: az optimista jövőkép szerinte az, hogy simán lehet hívószó egy előadó neve mellett a (POL) vagy a (HUN) felirat pár éven belül egy fesztivál line-upjában.

A szöveg szerzője: Balázs Konrád

Fotók: @inmusic, @lilyhatesroses, @nouvelleprague