A 2015-ben alakult ötfős formációt Tim Atkins, Horváth Soma, Springer Marci, Pongor Márton, Stanfel Péter alkotja, és már két EP-jük is megjelent, előbb a No Longer Blue, majd idén év elején a Run With The Devil .

A Ten Years Before-ral indultak, majd az Ivan And The Parazol vette őket a szárnyaik alá úgyhogy nem először koncerteznek az A38 Hajón, csakhogy ezúttal saját bulijuk lesz, ugyanis december 8-án mutatják be hétfőn megjelent nagylemezüket (mely stílszerűen a The Luckies’ First Album címet kapta). Ennek apropóján megkérdeztük a srácokat a dolgok állásáról.

Legutóbb talán a Middlemist Red kapott ekkora figyelmet, milyen érzés ennyire hamar berobbanni?

A célunk alapvetően az volt, hogy minél jobb zenét írjunk, az már csak hab volt a tortán, hogy ez ennyi embernek tetszik. Az alapgondolat az volt, hogy közösen alkossunk zenét. Most az az idő jött el, amikor még több munkát kell beletenni abba, hogy egyre több helyen ismerjenek minket és megmutassuk magunkat.

És a következő album is ezt az újító szellemet hordozza?

Ez az album valójában sokkal jobban megmutatja hogy mi a The Luckies, benne van például a ‘Smoking Lisa‘ is, ami az egyik első számunk volt, de vannak olyan dalok is amik teljesen előremutatóak és azt az irányt körvonalazzák, ami felé haladni szeretnénk. Több visszajelzésből is hallottuk, hogy jobban egyben van és érezni rajta a beletett munkát. Ugyanakkor a 12+1 dalból észrevehető, hogy melyik dalokat írtuk fél éve és melyiket most, melyik strukturáltabb és melyik könnyebb jellegű.

Hazai viszonylatban milyen elképzeléseitek vannak?

Nyilván az van, hogy egyre többet ismernek minket így

a legnagyobb feladat az hogy ne álljunk le és tartsuk ezt a szintet

amit eddig diktáltunk a közönségnek. Ugyanakkor kell még Facebook-like számot növelni, de ezt nem egóból, hanem a visszajelzések miatt. Sajnos vagy nem sajnos, de a közösségi médián terjed leggyorsabban az információ, úgyhogy ott a legkönnyebb kommunikálni a közönségünkkel.

Vannak terveitek külföldi megjelenésekkel kapcsolatban?

Az a legnagyobb bajunk, hogy nincs még külföldi bookerünk. Egy közembernek nem lehet csak úgy kikerülnie, persze vannak olyan lehetőségek mint a gigmit, ahol koncertlehetőségeket kapunk egy havidíjért, de jobb egy olyan ember akinek kapcsolatai vannak. Mindenekelőtt szeretnénk egyre több showcase fesztiválra kijutni ahol tudnánk mi is networkingelni a külföldi zenei élet szereplőivel.

Mennyire egyezik meg  a zenei ízlésetek?

Mindannyian különféle zenét hallgatunk ami szerintünk nagyon jó, máshogy eléggé unalmassá válna a közös munka. Ugyanakkor vannak közös pontjaink is, folyamatosan mutogatunk egymásnak új zenéket és nyitottak is vagyunk egymás ízlésére. A zenekari szerepek is meghatározóak abban, hogy ki mit hallgat, mert például Pongor kedvenc zenekara a RHCP, ami basszusban nagyon erős. Soma és Marci pedig olyat hallgat, amiben a gitár van előtérben.

Az új albumon mennyire jelenik meg az eddig rátok jellemző bluesos vonal?

Mivel sokkal kiforrottabbak ezek a dalok, a tradicionális blues már nem is jelenik meg annyira, mint az első EP-n. Most inkább egy modernebb felfogás tükröződik vissza. A második EP-nél kezdett is eltűnni a bluesos hangzás, a ‘First Album’-ot pedig inkább az indie-beat-rock vonalon helyezném el valahol. Tele van slágeres lüktető refrénnel, de akad tremolós indie-s megőrülős rész is.

Csütörtökön lesz a lemezbemutató koncertetek. Készültök valamilyen különleges dologgal?

Az a leglényegesebb hogy nem a megszokott The Luckies koncertet kap most a közönség. Váloztattunk egy kicsit a koncertjeink struktúráján és a mi hozzáállásunkon is. Játszottunk már az A38-on korábban, de most először vagyunk mi a főzenekar, úgyhogy ki is fogjuk használni ezt a lehetőséget. Lesznek improvizatívabb részek, illetve dolgoztunk az átkötéseken a számok között, hogy egy egész show-t kapjon az, aki eljön csütörtökön. Lesz három vendégünk is, Sashegyi Soma a Tej zenekar billenytűse, Schoblocher Barbara a Blahalousianaból és Magnus a Mongooz and The Magnetből csatlakozik be hozzánk.

Mi alapján választottátok őket az együttműködésre?

Soma a névrokonom (mondta Soma), eszméletlenül üti a billentyűket. Barbi meg azért, mert egy olyan számot írtunk amire az ő hangja illik, Magnus pedig áthívta egyszer Marciékat zenélni és annyira jó volt hogy úgy gondoltuk, ezt meg kell mutatni mindenkinek. Velük amúgy is nagyon jóban vagyunk, úgyhogy kicsit adta is magát a dolog. Mindkettőjükkel feldolgozást fogunk eljátszani, ami meglepi lesz, és azért mondtunk kettőt, mert Sashegyi Soma a fél koncertet a színpadon fogja tölteni velünk, hiszen a nagylemezen is van pár dal amire tettünk szintetizátort.

Hogyan találtátok ki ezt a koncepciót?

A legfőbb része, hogy jobbak az átvezetések a számok között, nem csak dalokat játszunk egymás után hanem egymásba folyó show-t adunk. A vizuált és a látványt még nem szeretnénk lelőni, nem lesz tűz meg ördögszekér, de sokkal jobban egyben lesz a zene és a műsor, ráadásul új outfitjeink is vannak amit az új promóképeken lehet látni.

A közös kinézeten is dolgoztok ezek szerint…

Van egy egység, hogy zakókban vagyunk. Megbeszéltük, hogy mi legyen a fazon, de mindenki magának választotta ki az ing és a zakó színét-mintáját, így mindenki megmutathatja egy kicsit a saját egyéniségét. Valakinek női ruhákat vettünk, mert alacsonyabb mint a többiek, úgyhogy bementünk a női H&M-be ahol jól kinéztek minket. De legalább Tim kurva jól néz ki és magabiztosnak is érzi magát. Ki még annyira férfi, hogy női ruhákat hordjon?

Az előzenekarotok a The Bluebay Foxes. Hogyan kezdődött a közös munka?

Nekik is nagyon nagy a tempójuk, még nincsenek meg egy éve de nagyon összeszedetten dolgoznak, a Facebookjuk és a megjelenésük is nagyon rendben van. Játszottunk együtt a Kuplungban és a Müpában is. Ott kezdődött a barátságunk, hogy kölcsönadták a basszusgitárjukat Pongornak meg a dobverőt beálláskor. Aztán nagyon jóban lettünk és plusz öröm hogy ez a két dolog működik együtt. Szeretnénk mi is azt a segítséget nekik tovább adni, amit mi is kaptunk az Ivan and The Parazoltól mert azt látjuk, hogy ez működik itthon. Ne késsetek, mert nagyon jól be fogják gyújtani a színpadot!

Mi a legjobb élményetek eddig a zenekari életetekből?

Játszottunk egyszer a Deák Bill Gyulával és annyira megszeretett bennünket, hogy felhívott következő héten és elvitt minket még egy koncertjére. Erre már elhívta a nagy spanjait, hogy milyen jó előzenekart hozott.

Jó látni, hogy a fiatalabbaknak nagyon bejön amit csinálunk, de ha az idősebbeknek is jelent valamit – esetleg a gyerekkort – az egészen felemelő érzés.

Aztán a Volt  fesztiválon is játszottunk pont azon a napon, amikor az Iron Maiden is, úgyhogy tele volt a fesztivál bőrdzsekis szakállas emberekkel. Amikor elkezdtük a koncertet egyszer csak megálltak és odajöttek hallgatni minket, másnap pedig a facebookunk tele lett üzenetekkel, mert az a generáció még olyan, hogy megírja ha tetszik neki valami.

Akkor lehet, hogy a hajós koncertetek egy generációs olvasztótégely lesz?

Igen, ez pont egy családbarát koncert lesz, lesz elkerített játszóház meg jutalomfalat a kutyáknak.

Fotók: Komróczki Dia