Vida Vera elvileg egy tipikus szakma nélküli ember, de mégis kismillió zenei és nem csak zenei projekt köthető a nevéhez, a Toldi és a LÄRM programszervezője, többedmagával együtt pedig idén szervezi meg másodjára június legjobban várt eseményét, a Kolorádó Fesztivált. Alig két héttel a kapunyitás előtt, a legjobb időben ültünk le Verával, hogy átvegyük a legfontosabb dolgokat, de végül sokkal érdekesebb dolgokról is beszélgettünk, mint maga a fesztivál.

A Kolorádó már az első rendezés után az egyik legfontosabb kis fesztiválja lett az elsősorban budapesti underground közegnek. Idén pedig egy lökettel nagyobb érdeklődésre számít mindenki. Kérdés, hogy a VOLT és Sziget-szintű populáris fesztiválokra mennyire van szüksége ennek a körnek, vagy épp az is lehet, hogy ezek miatt az óriásfesztek miatt jöhetnek létre olyan kezdeményezések, mint a Kolorádó.

Van abban igazság, hogy gazdaságilag, rendszerszinten van egy egyensúly ezek között a fesztiválok között, de teljesen különválasztanám a két típust. A Bánkitón kívül nem volt eddig semmi olyan, ami a jelenlegi, belpesti generációnak szól. Hülyeség rangsort felállítani ezek között a kisfesztiválok között, mert van a Bánk, az UbikEklektik, a Kolorádó, egy-két még kisebb, aztán szevasz. Budapesten ottalvósból például a miénk az egyetlen.

Egy nem létező piac, nem létező versenyében a legfontosabb fesztiválnak lenni tök jó, de lássuk be, nem ezért érdemes dolgozni rajta.

Mindhárom fesztivál fontos, hogy van, ennyi a lényeg.

Akkor jól érzem, hogy nincs semmiféle verseny köztetek?

Beszéltem ugye három fesztiválról, de mindegyik tök más. A Bánkitó az nyilván sokkal nagyobb, kis túlzással történelminek is nevezhető rendezvény, az Ubik szerintem soha nem akar nagy fesztivál lenni, a Kolorádó meg talán valahol a kettő között van. Ha piaci szempontból nézzük, akkor a Kolorádónak egy budapesti hétvégén nem egy másik fesztivál a konkurenciája, hanem egy fasza nagy buli valahol a belvárosban.

vidavera (7 of 7)

Ez egy kicsit azért álszerénykedésnek tűnik nekem, mármint nehezen képzelnék el egy koncertet, vagy egy bulit, ami méltó konkurenciája lenni a mostani Kolorádónak például.

Jó, de ha mondjuk lenne az Akvárium nagyhalljában egy King Gizzard & the Lizard Wizard koncert azon a hétvégén, akkor a közönségünk egy  része tuti ott akarna lenni. A Kolorádónál a teltház táblát kb 3000 embernél kell kitenni.

Ha már Bánkitó és Ubik, akkor beszéljünk arról, hogy amíg ez a kettő törekszik a közösségi finanszírozás és az alulról szerveződő, nonprofit jellegét fenntartani, addig ti már tavaly egy elég széles szponzori körrel dolgoztatok, és ez idén sem lesz másképp. Úgy sejtem, hogy ezt az eleje óta vállaljátok, és nem csináltok belőle morális kérdést.

Nekünk Manekkal és Janóval ebben volt tapasztalatunk. Csináltunk az utóbbi jó pár évben egy csomó klubot és bulit, viszont fesztiválszervezésben nem volt semmi rutinunk. Mi is gondolkoztunk közösségi finanszírozáson, de nekem abszolút nincs morális válságom amiatt, hogy magunk mellé állítunk szponzorokat. Nyilván tök jó lenne, ha például lenne egy saját sörünk, amivel megkeresnénk azt a pénzt, amit most az adott sörgyárnak fizetünk, de így sem kell pirulnunk emiatt. Vannak persze kisebb vitáink, hogy melyik az a szponzor, ami még belefér, és melyik az, ami nem. Mindenesetre nem a fő célünk, hogy a rendezvényt civil keretek közé foglaljunk, mint amennyire az elejétől elengedhetetlen ez például a Bánkitónál.

Az, hogy mi gazdasági alapon csinálunk egy fesztivált, szerintem nem elítélendő dolog.

Nekünk sincs villánk Budán, valamicske kevés pénzt összekuporgattunk az életünk alatt (mondjuk ez nekem sose sikerül, a fiúk jobbak ebben), plusz ott vannak a kapcsolataink cégekkel, amit az elmúlt tíz évben alakítottunk ki a klubjainkon keresztül. Így tudjuk megszervezni ezt a fesztivált, “fiatal vállalkozókként”. Idén például az OTP is támogatni fog minket (péládul mert tök hasznos az ATM). Aki mindenáron kötözködni akar, az úgy is kötözködni fog. De azért remélem közben tök jót bulizik majd.

Ahogy utaltál is rá, az eddig megszerzett kapcsolataitokat próbáljátok minél hasznosabban kihasználni a Kolorádón. Az első nap line-upjában mi, vagyis a KERET segítettünk, de többek közt a Bar72, a Gólya, és a MOME ZAJ is, mint „alvállalkozók” beszállnak a programszervezésbe.

vidavera (3 of 7)

Minek szervezzünk egyedül fesztivált, ha lehet csinálni közösségben is. Tavaly ezzel kapcsolatban pont az volt az érzésem, mintha a saját életemet terjeszteném ki a Kolorádón, és feltölteném 3000 végtelenül szimpatikus félidegennel.

Egyszerűen úgy történtek a dolgok a szervezésben, hogy minden, amit jónak tartottunk, azokat összehoztuk egy tető alá.

Mostanában nagyon foglalkoztat egyébként, hogy hogyan mosódnak össze a különböző stílusközösségek. Korábban élesen külön lehetett választani például azt, hogy a “marxista hippik” (ahogy külső szemlélők bélyegzik őket sokszor) a Gólyába jártak, de nem mentek át techno buliba, és viszont.

Most viszont mintha összemosódnának, legalábbis nyitnának egymás felé ezek az ízlésközösségek. Szerintem erről fog szólni az elkövetkező négy év.

Nagyjából ezt a víziómat szerettem volna alátámasztani a Kolorádóval. Én például dolgozom a LÄRM-ban és a Toldiban, de bulizni, kocsmázni nem feltétlen ezekre a helyekre járok. Sokszor azt érzem, hogy a technósok között punk vagyok, a punkok között meg technós. Mintha ezt a fajta két szék között a padlóra esésemet egy fesztivállal szimbolizálnám.

Akkor ha így nézzük, a Kolorádó a te személyes szempontodból  egy önazonos fesztivál!?

Körülbelül tíz éve szervezek klubokat, bulikat, fesztiválokat, vendéglátókat. Az első időszakban volt az, hogy csak nagyon önazonos dolgokat csináltam, utána rájöttem, hogy milyen más piaci igényeket felmérve csinálni dolgokat, például egy rohadt fancy étterem koncepcióján dolgozni, ami lehet, hogy távol áll tőlem, de van egy sejtésem róla hogy, mit kell csinálni, a célközönség mitől fogja szeretni. Rengeteget tanultam ezekből a projektekből. Az utóbbi pár évben aztán jött egy újabb kanyar, és mostanában megint csak olyan dolgokat csinálok, amit én is fogyasztanék. Az, hogy a fesztivál line up-ját milyen közreműködőkkel állítjuk össze, nem piaci felmérés, vagy szakmailag megindokolható döntések alapján dőlt el, hanem inkább emocionális alapon.

Gondolom az is megkönnyíti a dolgot, hogy nem ütközöl nagyobb akadályokba a konkrét fellépők kiválasztásánál. Nagyrészt te és Manek feleltek a line-upért, igaz?

Annyi szabadságunk van, amennyit mi szeretnénk. Igazából csak egymást kell meggyőzni. Zenei kérdésben sosincs köztünk feszültség. Ő megbízik az én ízlésemben, elektronikus zenében pedig én bízok meg benne, persze azért folyamatosan egyeztetjük az ötleteinket.

vidavera (5 of 7)

Ahhoz képest, hogy a tavalyi volt a legelső Kolorádó, viszonylag kevés gyermekbetegsége volt a fesztiválnak. A legtöbben talán a buszos közlekedés nehézkességét említették, mint idegesítő tényező.

Amellett, hogy szerintem amúgy senki nem hal bele egy húsz perces sétába egy szép mezőn, tavaly nem lett volna semmi probléma a buszozásból, ha nem robban le két buszunk is főidőben. Idén amúgy nagyobb buszokat bérlünk, de ugyanúgy benne van, hogy egyszer csak felmond az egyik. Most lehet, hogy lesz egy külön jelölt gyalogút a fesztiválra. Ha ezzel mindenki aggodalmát eloszlathatom, akkor elmondom azt a mondatot, hogy idén mindent megteszünk azért, hogy a buszos közlekedés flottul menjen. Én egyébként amellett ágaskodtam, hogy egyáltalán ne legyen szervezett közlekedés idén, legyen a fesztiválozók által önszerveződő, de végül leszavaztak a fiúk.

Pesti fesztivál a budai hegyekben. Ez volt a mottótok tavaly, és ez maradt idén is, bár ennél némileg többről van szó. Mennyire érzitek helytállónak a szlogent így egy év után?

Tavaly nem csak a belpestiek jöttek el, hanem voltak külvárosiak és vidékiek is. Meg külföldiek is ki-kitévedtek… A mottónk legfőképp egy zenei biztosíték, és nem feltétlenül a célközönséget választja ki. Egyszerre festi le tökéletesen, és közben valahol kritizálja is magát a rendezvényt az, hogy „Pesti fesztivál a budai hegyekben”.

Annyira borzasztóan pici város Budapest, hogy folyamatosan egymásnak csinálunk konkurenciát, és ugyanazt a 2-3000 embert pofozgatjuk át egyik helyről a másikra.

Egyébként a jó ízlésű zeneipart is lefedi a szlogen, mert sajnos a fasza bandák és dj-k 80 %-a Pestről jön. Szóval nagyrészt helytálló a mottónk, hiszen szól már elég fesztivál a csángórajongóknak, vagy a kolbászrajongóknak, de alig van valami azoknak, akik az általunk képviselt a zenékért, és ezért a hangulatért rajonganak.

vidavera (4 of 7)

Bele lehet amúgy fáradni ebbe? Nyilván bele lehet, de személy szerint te hogy állsz a dolgaiddal most?

Én azt hiszem most egy klasszikus életközép-válságban vagyok… Az a baj, hogy egy csomó minden, amire régen nagyon vágytam, és tepertem azért, hogy érdeklődést és figyelmet kapjon, az mára megtörtént.

Ijesztő az, hogy amit az elmúlt években csinálok, arra tényleg figyelnek az emberek és könnyen eléri a közönségét. Ez egyszerre elképesztően áldásos és pokoli. Van egy olyan érzésem, hogy elmentem a falig, és nem látom, hogy milyen kihívások lehetnének ebben itthon előttem.

Ezzel pedig sokszor a motivációmat is veszítem. De tudom, hogy az sem megoldás erre, hogy ha elköltözöm. Mivel egzisztenciális félelmeim igazán sose voltak, kenyéren és vízen is elélek, viszont klasszikus értelemben nincs szakmám, így talán elkezdek foglalkozni valami olyan dologgal is, amihez még kevésbbé, vagy egyáltalán nem értek. Valamivel, amiben új tudást szerezhetek, új embereket ismerhetek meg, és kőkeményen kell dolgoznom azért, hogy ne basszam el teljesen. Tök hálás vagyok, hogy ilyen szerencsés életem van.

Fotók: Komróczki Dia

Kövesd a KERET BLOGOT!
Akvárium keltető a38 ivan & the parazol fran palermo Irie Maffia middlemist red képek kikeltető galéria lemez koncert pécs fesztivál volt fesztivál ep Sziget keretblog.hu kritika interjú album heti bontás budapest Bánkitó Kaktus