Tényleg nincs miért aggódni
május 21, 2015

Egyre több a tehetséges rockzenekar Magyarországon, és Erdély sem szeretne lemaradni! Bevallom csak most ismertem meg a székelyudvarhelyi Face Today-t, de a foghúzásom miatt bedugult bal fülemet is csiklandozza zenéjük. Hallgasd meg te is és nyerj ajándék lemezt!

Az EP hangzása azonnal rabul ejtett. Azon méláztam, hogy tökre megnéznék egy Face Today, Middlemist Red, Ivan & The Parazol estet. Aztán az öreg Google barátunk segítségével rábukkantam, hogy megint csak Beke István keze van a dologban, de hát patent garázsrockhoz minőségi „sufnituning” illik. Állítólag a közös munka nagyon hatékony volt. Bex mindenre odafigyelt, így a bandának csak a zenére és a pontosságra kellett koncentrálni.

A másik dolog ami azonnal feltűnt az egy nagy adag Doherty beütés. Alapból Butu Arnold énekes-gitáros hangjában véltem felfedezni kis hasonlóságot, de az ‘I’ll Be There’ gitár riffjeit hallgatva, mintha csak a Babyshambles ‘Delivery’ című dalt gondolta volna újra a banda, csak picit dögösebbre véve a figurát. Lukácsi Előddel a zenekar gitárosával beszélgetve kiderült, ez csak a véletlen műve, nem is ismerték ezt a számot, ami egyrészről hiba, másrészről figyelemreméltó!

George Lucasosan haladva, ugorjunk vissza most az első számra. A ‘The Witness’ fokozatosan ívelő váza okosan konstruált. Olyan gyönyörűen építkezik, bontogat, hogy el kéne a Széna térre feketemunkásnak, bár a zenekar állítja,

nem tudatosan lett ilyen a szerkezet, hanem az egyik rész hozta a másikat.

Ha ilyen tehetségesen tudnak beletrafálni dolgokba, ajánlom az ötöslottót figyelmükbe.

A ‘Missing Home’ az elejétől a végéig elmenne egy  The Strypes számnak. Okos zenei és szerkezeti megoldások miatt lesz igazán egyedi és pazar. A vége felé bejövő delay-es, telt gitárt elhallgattam volna még egy darabig, ám hiányérzet nincs, max lejátszom még néhányszor. A „Just A Moment” egy jól táncolható lüktető nóta. Szinte látom a színpad előtt lötyögő-skandáló tinilányok és az önmagukról megfeledkező, vadul pogózó srácok kontrasztját. Ezzel szemben a ‘My Door’ az elszállósabb szóló orientált számok táborát erősíti, bár szerintem sokan lennénk akik erre is szívesen elugrálnak.

Nem szeretek ajnározni dolgokat, úgyhogy nem is ragoznám tovább. Összefoglalva a Face Today kihozott egy csak zseniális számokat tartalmazó EP-t ezzel magas mérce elé állítva saját magukat. Nekem nagyon bejön ez a kislemez, így nagy szomorúságomra nem tudok belekötni. A banda neve viszont nem tetszik, csak hogy magamat megnyugtatva valamit mégis szurkálódjak. Az általam rekordnagyságú 9-es pontszámot pedig lerontom, ha a következő kiadott anyag nem üti meg ezt a szintet! ;)

Ha neked is tetszik az EP, van egy jó hírünk! Hamarosan, limitált példányszámban, fizikai formában is elérhető lesz. Ha szeretnél első kézből szerezni egyet, akkor nincs más dolgod mint a cikk alá kommentbe leírni a kedvenc számod a kislemezről, két szerencsés pedig hazavihet egy-egy példányt!