Amikor tavaly a Rakéta fesztivál második napján kimentem az Auróra ötven fokos pincéjéből a friss levegőre, a lassan mozgó amorf tömegben szembe találtam magam – kis túlzással fiatalkori kedvencemmel – Varga Zsuzsával. Nehéz volt nem meghallanom, ahogy ő, és állandó zenésztársa és producere, Kovács Peti szuperlatrivuszokban beszél az éppen fellépett, kütyüzős elektronikát itthon a „legGrimes-osabban” meghonosító Imanexperimentről. Ekkor még nem gondoltam volna, hogy egy nap ők hárman együtt fognak zenélni, ezért is kaptam fel a fejem a Stopsonic zenekar tegnapi debütálására.
Ahogy Imanexperiment, azaz Nita a Recordernek fogalmazott, akkor és ott bizony „kinézték maguknak” az akkor már alakuló, új, kísérletezős, puha elektornikus projektjükhöz, és azóta együtt dolgoznak a dalokon, illetve a produkció színpadra állításán.
Ennek első fecskéje a most megjelent ‘Jewel Hunter’ című dal, ami első hallásra nekem egy fiók mélyére süllyesztett neo, vagy egy átgondolatlan Manoya demó érzetét keltette. Aztán ahogy fedeztem fel az apró részleteket, az egész dalon átívelő és a produkció vizualitásához remekül passzoló sci-fis atmoszférát, a szinte elolvadó ritmus szekciót, és a puha gitár betétet a végén, elkezdtem izgatott lenni a még idén megjelenő két EP-vel és nagylemezzel kapcsolatban.
A hozott anyag mindhárom zenész részéről tisztességes, az alapötlet ígéretesnek tűnik, reméljük, hogy ez már csak jobb lesz. Ha sikerül összerakni egy szuperszonikus élő szettet az egész köré, akkor a Stopsonic-ból akár az év egyik legjobb új produkciója is válhat. Én nagyon kíváncsian várom a folytatást.
