Nem titkolom, 2018 egyik kedvenc megjelenése volt számomra a Rien du Sol zenekar debüt száma, a ‘Saola’, amelyről itt volt szerencsém írni korábban. Az igazán atmoszférikus hangulatú dal hallható volt az M4 által közvetített Forma 1 Kanadai Nagydíj összefoglalója alatt is. A zenekar célkitűzése az volt, hogy elkészítsék első lemezüket, valamint, hogy színpadra vigyék az eklektikus produkciót – legnagyobb örömömre mindkét ígéretet sikerült beváltaniuk.

A közösségi oldalakon követtem a srácok tevékenységét, láttam mennyi időt és energiát fektettek a stúdiómunkálatokba, amelynek eredménye a már kész bemutatkozó EP. Ennek előfutára a ‘Martyrs (SOS)’, amihez egy videoklip is készült:

A szám stílusában követi elődjét, hasonlóképp építkezik, ellenben sokkal upbeat-ebb, reményteljesebb hangulatú, mint a ‘Saola’ volt, már ami az instrumentális részét illeti –  ám a ‘Martyrs’-t is átjárja a kétségbeesett/melankolikus atmoszféra. A szöveg és a zene közti dualitás és ellentét megadja azt a keserédes közérzetet a műnek, amivel nagyon könnyű azonosulni.

„Show me some sympathy,
I’d love to suffer in silence.
What if I like it?
What if I don’t?”

A hangszerek a helyükön vannak és szebben szólnak, mint valaha – az elektronikus és szerves eszközök is tökéletes egyensúlyban épülnek egymásra, amit az énekdallam finoman egyben tart.

A dal abszolút csúcspontja természetesen a gitárszóló, amihez nincs mit hozzáfűznöm – meg kell hallgatni.

A dal keletkezéséről Kovács Martin, a zenekar gitárosa mesélt nekünk:

„…úgy egy éve született amikor a Saolán dolgoztunk és épp megakadtunk az írásban. Manuel (ének/gitár) elkezdte játszani gitáron az elejét és elég hamar rápörögtünk. Aznap este befejeztük az intróját és Manuel még annyit mondott, hogy azt szeretné, az ambivalencia legyen a fő motívum. Nekem ez nagyon megtetszett és ezt próbáltam a szám egész koncepciójának felhasználni.

Számomra nagyon jó emlék és izgalmas kihívás volt hisz sosem írtam ilyen ‘boldog’ számot. Az jutott egyből eszembe, hogy valami olyan refrént akarnék neki, amit ha elképzelek, akár fesztiválon ugrálva táncolhatnak rá az emberek, miközben észre sem veszik, hogy milyen szomorú, ami épp megy alatta. A szöveg tulajdonképpen az öngyilkosság szatírája.”

A klipet Ladányi Jancsó Jakob rendezte, aki korábban kis játékfilmekkel foglalkozott és ez az első munkája a zenekarral.

„Amikor először meghallgattam a számot, rögtön tudtam rezonálni azzal az árnyékvilággal, amit a srácok a Martyrs-ban megfogalmaztak és erre született meg a történet. Az elnyomott és elnyomó pokoljárását fogalmaztuk meg egy szürreális, szimbolikus történetben, aminek a homályos, arc nélküli kívülállók kényelmes díszletet adnak az agresszoroknak és segítenek az áldozatoknak is megtalálni önmagukat ebben a szerepben. Ideig-óráig…” – Jakob a videó koncepciójáról

A helyszínek kiválasztásánál fontos szerepet játszott, hogy a hétköznapi közegekkel kontrasztban álljon a szürreális páros. Így esett a választás a Rózsavölgyi Szalonra, a Bem mozira és egy ismerősük lakására, valamint az utcai helyszínekre, amelyek felvételére az Aquincum-nál és a Raktár utcánál került sor.

• A zenekar We’ll See, Father-re keresztelt első EP-je január 12-én jelenik meg, a lemezbemutató január 26-án a Dürer Kertben lesz, a Planemo és a Fleet Goes North társaságában.

Rien du Sol:
Casasola Manuel: ének / gitár
Divényi Márió: dob / ütős hangszerek
Kovács Martin: gitár / elektronika / vokál

Rendező: Ladányi Jancsó Jakob
Operatőr: Almási Bence
Vágás és Utómunka: Etherno Studio
Szereplők: Alte Mira, Öskü Bálint