Az érzékszerveink és lelkivilágunk nyugalmára zuhanó Landing Venus zenéje talán elsőre súlyosnak és kaotikusnak hathat, ám amint közelebbről megismerkedünk vele, kibontakozik igéző, harciasan nőies, elemi erejű énje. Szabad improvizációs szeánsz; kísérletezés a konkretizmus, az avant-garde jazz, a nowave, a posztpunk, a pszichedelikus rock és a zajzene erdeiben, két boszorkányos énekesnő vezényletével.A friss formáció tagjai egyébként nem ma landoltak a zenei életben. Mellékprojektjeik többek között: Gentry Sultan, Pásztorz, Asphaltbreath, Tape Kebab, Hipermarx, Grencsó Open Young Ensemble, FUNKorporation, i m p o r t, Rehab Nation, Roncsipar, Odett. Kisgyörgy Ilka és Horváth Hannah, a kísérletező énektechnikák sámánasszonyai ráadásul jazz szakon végeztek.

Doromboló fekete mágiájukról korábban már beszélgettünk Ilkával és Rajmunddal, akkor így foglalták össze a banda esszenciáját: „Mindig a hangulatteremtésre törekszünk, a hangdizájnra. A témákat is arra használjuk, amikből kiindulunk, hogy megadjanak egy kerethangulatot, legyen mondanivaló, amiből kibontakozunk, de az első helyen nem maga a téma van, vagy a dallam, hanem, az, hogy hogy szólal meg, milyen hangulatot, milyen textúrát tud megteremteni.”

A hangzásra jellemző kötetlen formával és különös hangulatok dzsungelével ellentétben a szövegvilág nagyon is tudatos. Társadalmi problémákra reflektáló, kliséket, skatulyákat sutba dobó gondolatok kapnak erőre az ősi energiák lüktetésében. A „Homophobe Parade” kifacsart post-punkja kirángat minket a komfortzónánkból, a tolerancia témáját járja körbe különböző szituációkon keresztül. Személyes történet ihlette: „Egy barátnőm inspirálta, aki a szerelmével, a nő nemű szerelmével az ELTE könyvtárában élte a normális, elfogadható szerelmi életét és lett belőle egy rendőrségi balhé, aminek a végén elnézést kértek tőlük. Ez volt a fő inspiráció, meg az is, amit látok magam körül. Meg hogy például az emberek hogyan reagálhatnak a biszexualitásomra.”

Bár erőteljes trackről van szó, a Landing Venus személyiségéről teljesebb képet kapunk, ha a Live at Kékló koncertlemez egészét feltérképezzük. A különös atmoszférájú anyag valamennyi  száma más-más kontextusba emel, ugyanakkor mégis végigkíséri a zenekar jellegzetes, sajátos hangzása és az, hogy a kollektív improvizációba mindenki belepakolta a saját világát. A srácok tavaszra tervezik a For 7 days I was a butcher’s lover című album megjelenését, melynek tematikája személyesebb, főként a szerelem kereséséről és ennek szimbolisztikájáról, abszurditásáról szól majd.

Bár kíváncsiságomat egy ideje felkeltették, koncerten még nem láttam őket, így amire igazán kíváncsi vagyok az az, hogy, milyen lehet élőben megtapasztalni az improvizatív rituálét.

• A Landing Venus is benne van az idei Kikeltetőben és már szavazhattok rájuk ezen az oldalon, hogy felléphessenek november 1-én a Toldiban.