Már most is, de később biztosan sokat fognak beszélni a nagy 2010-es évek generációváltásáról a magyar könnyűzenében, annak pedig arról a feléről, akik nem angolul, hanem magyarul próbálták újradefiniálni az altert a hátizsákos, lyukasztós „Kispál búcsúkoncert” bérlettel felszerelt fiataloknak. Na ennek a szcénának az aktív formálói mellé léphet fel a kísérletezősebb Cappucino is.

Valahol  a tumblr-Vittula tengelyen kétdimenzióban csapongó tinilányok kedvenc hatásai csapódnak le a szerintem fülessel hallgasd EP első hallgatása közben. Egy kis Homeshake (‘Intro’), egy kis Ariel Pink féle „glamdiszkós” múltidézés, megküldve az örökké itt kísértő Bérczesi Robival meg a kilencvenes évek darálós, de komikus rappelgetéseivel (‘Spacejam’). Simán átjön szerintem mindenkinek elsőre, hogy itt sok hatás érvényesül, de összegyúrva azért van benne valami ködös, laza önirónia, ami egyben tartja az egészet.

Azért tudni kell, hogy a projekt mögött a Felső Tízezerből is ismert Korándi Dávid áll, és Balogh Gallus segítette a felvételeket. Épp ezért is lehet, hogy a ‘kedd esték’ már érezhetően tartalmaz Mayberian Sanskülotts hatásokat, és a fent említett szcénára jellemző alteros, egyszerű helyzeteket elmesélő dalszövegeivel Cappucino simán feliratkozott a Sallai-Szabó páros mellé, azok klubjába, akik még harminc forintért vették a fagyit, később négyötvenért a cigit, aztán pedig focipályákon sétáltak át éjszaka, gyógyszert szedtek, naplót írtak és keddenként kipörgették a srácokkal a megszokott helyeket. Ezekért a hétköznapi sorokért nagyon könnyű rajongani, és rohadt nehéz megírni.

Talán ezért instrumentális a következő dal, a ‘lehet, hogy jó megázni, de az is lehet, hogy nagyon rossz’ című, de hagyjuk is, mert a következő a lemez abszolút csúcspontja. A ‘végül, miután kioffolódtam, mérhető leszek darabszámokban’ azt a baromi egyszerű pop punk témát hozza, amit egyszer nagyon eltaláltak a nyugati parton, aztán a merészebbek meg merték küldeni elég kórussal a gitárokat, és ha ezt Nathan Williams mellett valaki itthon is csinálja, akkor annak adjunk már Csehtamást!!

De a kellemes hatások, az abszolút eklektikus kitekintések nyálcsorgatva hallgatásán túl nem mehetünk el a profán szórakozás mellett sem. Ez a kis négyhúszkor megjelent EP a legszórakoztatóbban összepakolt kísérletezgetés jelenleg, vagy egy alpárén rajtamaradt, de azért otthon korrekt zenéket is hallgató tinilány legvadabb álma. Ami viszont halálbiztos, hogy a ‘Spacejam’ talán irónikusan hosszú szólójára marhára okkult módon, jó kedélyűen lehet tenni-venni a lakásban.

• Ma este 7-től pedig közösen meghallgatjuk az anyagot a KERET főhadiszállásán. Gyertek el, hogy megtudjátok, lesz-e pogácsa!