Kikeltető PÉNZ
“Nagyon komolyan vesszük azt, hogy berántsuk az embereket a zenével” – Diszkóvágás előtti interjú a Freakin’ Discóval

“Nagyon komolyan vesszük azt, hogy berántsuk az embereket a zenével” – Diszkóvágás előtti interjú a Freakin’ Discóval

Számomra a nyár legnagyobb felfedezése a Freakin’ Disco volt. Három hibátlan koncertet láttam tőlük és ezzel bebetonozták magukat a kedvenc magyar koncertzenekaraim közé. Tipikusan egy olyan együttes, ahol képzett zenészek szabadon engedik a fantáziájukat és olyan zenét csinálnak, amit ők is szeretnek hallgatni. Mégis, van valami sejtelmes is a zenéjükben, úgyhogy ezen, illetve a közelgő második AZVLM-n felbuzdulva (ahol ők lesznek az egyik főfellépő) feltettem egy csomó kérdést nekik, azaz Csizmás Andrásnak, Komjáti Áronnak, Szabó Sipos Ágostonnak, illetve Keresztes Gábornak, az együttes négy tagjának.

Egy kívülálló számára, aki csak koncerten lát titeket, lehet nem teljesen egyértelmű, hogy ki mit csinál a színpadon, kinek mi a pontos feladata a zenekarban?

András: Alapvetően én basszus szólamokat játszom, próbálok ehhez minél több eszközt bevetni – nagybőgő, basszusgitár, Moog szinti, ez van a tarsolyomban. Mostanában koncerteken a nagybőgő ki szokott esni, de van rá esély, hogy visszakerül, hiányzik is, de praktikus szempontok miatt is most így alakult. Amúgy meg tőlem is jönnek effektek laptopról, meg egyéb kütyüzések, de tényleg alapvetően basszushangszerek.

Áron: Én gitározom és többen kérdezték már, hogy mit csinálok valójában, mert sokszor nem kihallható, hiszen nem gitárszerű hangokat játszom. Ezenbelül van témajellegű, kíséretjellegű játék és előfordul egy-két olyan dal, ahol a basszusfunkciót is erősítem. Mindenféle pedálokat használok, ebben van delay, reverb, ring modulator, torzító, octaver és egyéb nyalánkságok.

Ágoston: Azt lehetne hallani, amikor Áron nincs. Tehát ha kivennéd az Áront, akkor hirtelen tök üres lenne az egész. Az én szerepem viszont elég körülhatárolhatóan a dobolás, én is használok elektromos dobszerű valamit, arról néha jönnek nem dobhangok is. Gabi pedig billentyűs hangszereken játszik főleg, meg ő kezeli a takkjeleket, az ő laptopjához van szinkronizálva csomó minden, Andrisnak a Moogja is össze van kötve a Gabi laptopjával. Vannak csomószor ilyen szekvenciaszerű dallamok és azoknál fontos, hogy én is tempóban legyek, meg más is.

Áron: Én pedig elég pontosan be tudom állítani a saját delayemet a szám tempójához.

Ágoston: Gabi játszik témákat szintin, de csomószor atmoszférikus dolgokat is, kíséretszerűeket, szövegeket, meg a számítógép is néha zenélget.

Áron: És a Gabi még moduláris szintetizátorokon is játszik.

Azokat ott helyben dugdossa össze?

Ágoston: Igen, egy kicsit mindig más, hiszen nem tudsz menteni. Ott kábé tudod, mi fog történni, de egy picit mindig más.

Azért itt most elég sok minden volt felsorolva, mint hangszer és zenekari szerep…

Ágoston: Hány kezetek van?

Nem is feltétlenül a kivitelezésre, inkább az elképzelésre vagyok kíváncsi. Hogy zajlik az írói folyamat, és ez mennyit változott a második albumon az elsőhöz képest?

Andris: Igazából sok jammelésből jön ki egy-egy szám, de mostanában egyre többször van az, hogy készebb ötletekkel kezdünk el dolgozni. Mondjuk hoz a Gabi egy ötletet és azon akkor jammelgetünk próbákon, meg kísérletezgetünk, hogy mi szól jól.

Ágoston: Hoz egy számrészletet és hozzáíródik még közösen egy másik rész, ilyesmik vannak.

Andris: Például dolgozunk egy darabig egy számon próbateremben és utána visszamegyünk stúdiókörülmények közé, otthoni lehallgatás szintjére és ott dolgozunk tovább.

Ágoston: Ha a különbséget nézzük, a második lemeznél más volt a folyamat. Az első lemeznél inkább készebb számokkal mentünk a stúdióba és aztán nyilván ott is iszonyú utómunkálatok voltak, de a második lemeznél sokkal több olyan volt, hogy feljátszottunk a stúdióban valamit, és aztán utána az editálás után lett belőle az a szám, ami most hallható és azt utána visszatanultuk.

Andris: Szerintem sok szempontból az első nagyon kísérleti volt, stílusilag is szerteágazóbb és szerintem ez sokkal inkább egyben van a második lemezen.

Mindenképpen meg akartam még kérdezni, hogy élőben perpillanat hány százaléka improvizáció annak, amit csináltok? Gondolom, ki van előre találva az egész koncert, hogy mikor melyik szám jön, meg hogy mik az átvezetések. Mennyi az, amiben ti szabad teret adtok magatoknak?

Andris: Igazából azon vagyunk, hogy ami működik, azt úgy megcsináljuk, ahogy működőképesnek gondoljuk. Mellette meg jó érzés szabadnak lenni, de próbáljuk úgy alakítani, hogy ha egy impró van, akkor is A-ból B-be kell eljutni, és azt tudjuk, hogy mi az A meg mi a B. De, hogy hogyan jutunk el, az már szabad.

Ágoston: Meg ez számonként is változik.

Van olyan szám, ami 90%-ban mindig hasonlóan vagy ugyanúgy van eljátszva, nyilván ez nem vonatkozik ilyen apróságokra, hogy egy picit máshogy formálja meg az ember a témát.

És megjött a Gabi. Már elmondtuk, mit csinálsz. Meg pont egyébként az átvezetéseknél picit mindig más a koncert, abban sok az ott történő dolog. De mindenki tudja, hogy mi a feladata, hogy mik az irányok. Szóval azért a koncerteken most már nem olyan sok az impró, de vannak azért szólók.

Régen több volt?

Áron: Régen több volt, de szerintem azért van most kevesebb, mert talán jobban érezzük már, hogy ezek az átvezetések mikor parttalan szólózgatások, és mikor olyan épülő közös improvizációk, amik valahonnan valahova eljutnak.

Ágoston: De mondjuk a ‘Tomorrow’ című számunkban van gitárszóló meg szintiszóló is.

Még mielőtt elindítanám a tavalyi Monster című második lemezeteket, szembejön az, hogy a számok hossza teljesen egyenetlen. Ha azt nézzük, szinte két részre van osztva a lemez; van egy első négy szám, meg van egy ötödik. Hosszban pedig hasonlóan jönnek ki, az első négy szám olyan huszonöt, az ötödik pedig húszperces. Ez hogy alakult ki?

Gábor: Nekem egyszer beugrott, hogy egy húszperces gigantikus eposzban mennyire máshogy lehet mesélni, és hogy miért nem csináljuk ezt meg.

Volt egy tudatossága annak, hogy csináljunk egy akkora számot, amiben nagyon sok mindent el tudunk mondani arról, hogy mi mit tartunk most olyan zenének, ami lefedi a gondolkodásunk és az ízlésünk nagy részét. Egy ív, ami egy történet.

Tehát akkor nem is véletlenül került a lemez végére.

Gábor: Igen, a számnak is volt egy olyan befejezése, ami eléggé lemezbefejező a hangulatában.

Andris: Meg az is fontos ennél a számnál, hogy ez lényegében full impróból alakult ki, ami otthoni improvizáció volt. A Gabinál voltunk a mozdítható hangszereinkkel, tehát akusztikus dob nem volt nálunk, meg nagybőgő sem. Több ilyen session volt, amikor improvizáltunk, aztán ezt a Gabi kezdte el összeszabni, ő csinálta meg az oroszlánrészét, aztán még együtt finomítgattuk.

Én most nyáron láttalak titeket először, és akkor már gyorsan meg is néztelek titeket még kétszer, és úgy éreztem, hogy sikerül valami olyat elérnetek a közönségnél, amit nem nagyon szoktam másnál látni. Van egy olyan fajta felszabadultság, amit én talán még a Bohemian Betyarsnál érzek, de máshol nem. Ezt ti belülről milyennek érzitek? Vannak ilyen szempontból különbségek koncertek között?

Ágoston: Azt megkérdezhetem, hogy melyik koncerteken voltál?

Aha, Bánkitón, Dürerben, és UbikEklektiken voltam.

Ágoston: Jó szériát fogtál ki.

Andris: Igazából hiszünk abban, hogy a koncert íve az fontosabb, mint részekre lebontva a számok, és lehet, hogy ebben rejlik ennek a válasza, hogy folyamatosan próbálunk építkezni számról számra és eljutni a katarzisig, amit aztán ki lehet engedni. Tényleg nagyon fontos az ív és a felépítés.

Ágoston: Igen, a számsorrenden nagyon sokat agyalunk, meg az átvezetéseken. Nagyon komolyan vesszük azt, hogy berántsuk az embereket a zenével. Szokott olyan élményünk lenni, hogy olyan helyen játszunk, ahol még nem játszottunk.

Például voltunk egy-két olyan vidéki helyen vagy külföldön, ahol nem ismernek minket. Ilyenkor előfordult, hogy kettő embernek kezdtünk el játszani, tök szar hangulatunk volt, mert esett az eső, meg egy folyosón kellett játszani és aztán a végére óriás buli lett.

Valahogy szerintem ez is a koncert ívének tudható be, de hogy mitől van felszabadult hangulat…

Andris: Pont az UbikEklektiken az egész fesztivál annyira egyben volt, mindenki alapból nagyon felszabadult volt és ha ehhez még jön egy energikus tánczene, ami ott az ízlésekkel egyezik, ráadásul nagyon jó idősávban játszottunk… Ez ilyen szempontból könnyebb terep volt. De ettől még bennünk nem könnyebb, nekünk ez mindig nagyon komoly munka igazából, és talán itt van az, hogy mi nem feltétlenül érezzük a közönséget.

Jó, hát amikor négy csaj táncol a szubládán és őrjöngenek, akkor valamit sejtünk, hogy nem lehet olyan rossz a buli, de alapvetően azért eléggé benne vagyunk abban, hogy minden flottul menjen.

Ágoston: De ez nem azt jelenti, hogy például amikor nem jó a hangulat, azt ne éreznénk. Szóval azt érezzük, hogy jó a hangulat, meg jön az energia a közönségtől – amikor nem jön, akkor sokkal jobban dolgozni kell valahogy.

Gábor: Belül kell dolgozni, szóval nem az, hogy máshogy kell zenélni, hanem azt az energiát, ami tök jó lenne, ha feljönne, de nem jön fel, azt belülről kell valahogy kiszedni.

Ágoston: Azt azért megfejtettük, hogy annyi energiát nem lehet belülről megcsinálni, tehát hogyha jó a buli kint, akkor nyilván mi is sokkal jobban bulizunk és buliztatunk. Csak akkor én is kérdezek egyet, hogy nem fura az, hogy mi tulajdonképpen így bele vagyunk a hangszereinkbe fordulva?

Hát pont téged nyilván kevésbé látlak, de például Áron, te azért ki szoktál nézni a közönségre, az az, ami a legnyilvánvalóbb. Nyilván, te oda vagy rakva középre, szóval ilyen szempontból nem érzem, hogy ti annyira magatokba lennétek fordulva.

Áron: Régebben kaptunk, azt hiszem, ilyen kritikát, hogy nincsen frontemberünk. Ez egyértelmű, ez egy instrumentális zenekar, felvállaltan az is akar lenni és nincs egy showman, hanem mindenki csinálja a dolgát, de szerintem ez változott. Nekem az az érzésem, hogy felszabadultabb lett a zenekar ebből a szempontból is.

Október 5-én szombaton a Dürer Kertben játszotok az AZVLM-n, készültök-e valami különlegessel?

Gábor: Hát az AZVLM készül, ők fognak hozzátenni tőlünk függetlenül valami meglepetést. Két táncoslány lesz, akik már elkérték a setlistet.

Ágoston: Már a lépéseket gyakorolják a ‘This Time’-ra állítólag.

Utolsó kérdés, készültök-e valami nagy dobással még az év folyamán?

Igen! Készülünk, de most csak ennyit mondhatunk el.

  • A FREAKIN’ DISCÓT LEGKÖZELEBB TEHÁT OKTÓBER 5-ÉN TUDJÁTOK ELKAPNI A MÁSODIK AZVLM-N A DÜRER KERTBEN, ILLETVE TITKOS HÁTTÉRINFORMÁCIÓK SZERINT A KÉT ÜNNEP KÖZÖTT MÉG KÉSZÜLNEK VALAMI NYALÁNKSÁGGAL.

Koncertfotók: Benke Hunor

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.