A 2015-ös Kikeltető győztes zenekara, a The nobody elses basszusgitáros-frontembere, Fodor Dávid tavaly év végén feltöltötte első szólóalbumát Fodor Dávid Sings His Final Love Songs With The Doom Blues címmel Soundcloudra, ami most hivatalosan is megjelent minden zenemegosztó portálon. Májusban pedig érkezik a bakelit is, amely minden magyar zenerajongó számára evangélium, hiszen egy ilyen, a ‘70-es évek zenei világából táplálkozó lemezt bűn lenne nem kiadni ebben a formátumban. Ráadásul mindez a Szüliheti klubfesztiválunk pénteki napján kel először életre élőben is.
Ha valaki hallott már a The nobody elses-ről, az tudja, hogy a zenéjüket a hosszú gitárszólók, a klasszikus dobgroove-ok, rendkívül dallamközpontú basszusgitározás, tehát az instrumentalitás előtérbe helyezése jellemzi.
Jellemezhetnénk őket néha szörf, néha pszichedelikus, néha pedig egy progresszív rockzenekarként, a legutóbbi koncerteken viszont az előbb említett stílusok mellé befészkelte magát a ‘70-es évek funky-zenéje, amely a fiatal magyar zenekarok közül meglehetősen ritka, ebben az underground környezetben pedig egészen egyedülálló.
Ezek a stílusjegyek fellelhetők a most megjelent szólóalbumon is, de egy sokkal fogyszthatóbb formában, sokkal akusztikusabb hangzásokkal, amelyek tényleg a ‘70-es évek eleji szólólemezekre voltak jellemzők, mint például az Utazás Szörényi Leventétől vagy az All Things Must Pass George Harrisontól. Persze Fodor Dávid lemezében is megvannak azok a sajátosságok, melyekről fel lehet ismerni, hogy ez az övé, kalandozik a műfajok és a hangzások között:
„A szólóalbum ötlete már évek óta járt a fejemben, de a tavalyi év elején határoztam el, akkor már jópár számötlettel, hogy felveszek egy legalább 40 perces, műfajban, tempóban és hangulatban is gyakran változó lemezt.”
– mesélte.
Fotó: Hegedüs Ágnes
A műfaj, a tempó és a dalszövegek hangulatának sokszínűsége mellett mégis egy nagyon jellegzetes albumot kaptunk kézhez. Ebben talán nagy szerepe van annak, hogy ez tényleg egy szólólemez, tehát minden hangszert Fodor Dávid játszott fel, ő producerálta, mixelte és maszterelte a teljes anyagot.
Összesen három számban tűnnek fel egyéb szereplők, a Giliszta és a Mordái gitárosaként ismert Vértesi Ferenc szólózott egyet az ‘Inside Your Heart Again (Funky Man)’ című dalban, az Agavoidból ismert Huszár Kristóf (Cristopher Waver) pedig két másik dalban segédkezett.
„Fontos része az albumnak, hogy sok szempontból zűrös hónapokban készült, és javarészt ez inspirálta a szövegeket, amiket már szeptemberben, Budapestre visszatérvén kezdtem el írni. Ezután gyakorlatilag a teljes őszöm a lemezzel töltöttem: folyamatos éjszakázások a próbatermünkben, ahol egyrészt a még fel nem vett dalok felvétele, másrészt a már felvett alapokra való építés (főleg az énekek felvétele) történt. Az album keverését és maszterelését Budapest különböző pontjain végeztem (kocsmák, otthon, próbaterem), egészen december harmadikáig, amikor elhatároztam, hogy ‘oké, ez kész’, és kiraktam egyben az egészet Soundcloudra.”
– mesélte nekünk Dávid, aki azt is elárulta, hogy a lemez alapjait az erdélyi Lázárfalván egy kéthetes kiköltözés keretein belül vette fel, ugyanott, ahol például a The nobody elses ‘1‘ című számát rögzítették még az első kislemezükről.
Fotó: Hegedüs Ágnes
Most pedig az album hivatalosan is megjelent minden zenemegosztó platformon a Pluto Sound kiadásában, májusban pedig a legínyencebbek már rendes 12”-es lemezről hallgathatják az addigra már jól ismert dalokat a Draze Records jóvoltából.
Jöjjön pár dalkommentár, tudjunk meg mindent a dalok keletkezési körülményiről:
‘Doom Blues‘:
„Az album intrója egy rövid kis blues-szerű gitározgatás, ami eredetileg egy teljes számnak indult, de a szöveg és a többi hangszer valahogy nem jött már, így maradt az album elején ez az árva gitártéma (de azért figyelj a ‘Funkin Myself Up’-ban a gitárra néha).”
‘Rocky Man / Drive My Car‘:
„Egy kétrészes rakendroll-szám az éjszakai élet veszélyeiről, első fele a tipikus (rock)sztárság kifigurázása, a második pedig a ráeszmélés arra, hogy szórakozóhelyek végtelen programjai és a gyors élet helyett választható az egyszerű szeretet is. Itt belecsempésztem egy kis részletet a Beatles ‘Drive My Car’ c. számából (és itt is üzenem Paul McCartney-nak hogy imádom).”
‘Til The Day I Die (Sáskagyilkosság)‘:
„Szakítós szám, mivel a szöveg (nem is szándékosan a dalra) szakításkor íródott. Azért a refrénben ott van a kis remény, hogy valszeg jobb lesz, de szerintem ez az album szomorúbb számai közé tartozik. Az alcím onnan jön, hogy Lázárfalván a szám felvétele alatt megöltem egy sáskát.”
‘Looking For Something‘:
„Ezt a számot még először 2013 végén vettem fel, a nagy Los Growlers őrületem közepén, az akkori felvételen ezt nagyon jól lehetne hallani, ez a verzió már jóval pattogósabb, feszesebb (szerencsére egy picit hangszeres tudásom is fejlődött a két felvétel közötti 5 évben), illetve kapott egy-két új sort is, meg életem első hangról hangra megírt gitárszólóját (a közepén).”
‘Augusztus (September)‘:
„Ehhez akár oda is írhattam volna társszerzőnek Makai Edinát, legkedvesebb dobosomat (The nobody elses) és emberemet, akivel 2014 nyarán vettük fel először ezt a témát, a dal kb. teljesen érintetlen is maradt, semmit nem írtam át, még a szólót is próbáltam ugyanolyanra összehozni, a végeredmény igazából csak a felvétel minőségének szempontjából változott rengeteget.”
Lyric videó:
‘Iron Maiden‘:
„A dal egy basszustémából született, amit poénból mindig Iron Maidennek neveztem (mert picit Iron Maidenesnek éreztem, hehe), aztán ez annyira ráragadt, hogy mikor már kész volt a felvétel, írtam egy szöveget arról, hogy milyen rossz, ha az ember a saját hibáinak csapdájába kerül (a csapda ezesetben a vasszűz, ami egy régimódi kínzőeszköz), de akár arról is, hogy milyen nehéz leállni az Iron Maiden hallgatásával, ha egyszer elindítod a Powerslave-t.”
‘Maradj velem‘:
„Egy szám a kedvenc magyar zenekarom (Omega) legjobb lemezéről (Éjszakai országút). Az album előtt fél évvel már kiadtam egy felvételt róla, ám az túl lo-fi volt az album többi dalához képest, ezért újracsináltam. Hát, ez lett a végeredmény.”
‘Without You (Foto Nap)‘:
„Újabb sírós nóta, ez volt a lemez beharangozó kislemeze, és nekem ez az egyik személyes kedvencem. A gitártéma Kolozsváron íródott egy nagyszerű teraszon a napsütésben. Az alcím csak annyit jelez, hogy a számot azon a napon vettem fel, mikor az albumborítóhoz készítettünk fotókat kedves fotósbarátommal, Hegedüs Ágnessel.”
Fotó: Hegedüs Ágnes
‘Inside Your Heart Again (Funky Man)‘:
„Az albumra eredetileg egy funk-trilógiát terveztem, amiből végül két dal lett, ez az első: igazából ez az a dal, ahol meg akartam mutatni, mennyire imádom a Sly & The Family Stone-t, a végére még be is szúrtam az ‘If You Want Me To Stay’ c. dalukat (nagyjából, a szöveget átírtam hogy jobban működjön a sajátjaimmal) , ha már annyira hasonlított rá amúgy is.”
‘Funkin’ Myself Up‘:
„A ‘kétszámos funk-trilógiám’ második része, amit azután írtam, hogy rendkívüli mértékű inspirációt adott Lázárfalván Betty Davis ‘They Say I’m Different’ c. lemezének meghallgatása. Szövegében leginkább a Rocky Man-re akartam visszautalni.”
‘Village Slow (Goodbye)‘:
„A nagy finálé, ami az album kb. minden témáját (szöveg tekintetében) érinti. Másik személyes kedvencem, és az album legpszichedelikusabb száma (talán).”
‘Az utolsó szerelmes dal‘:
„A nagy finálé utáni zárójel, Karácsony János és Demjén Ferenc csodás szerzeménye az LGT fantasztikus Mindenki c. lemezéről, kicsit esetlenül eljátszva, épp ezért éreztem egy ilyen lemezhez jó zárásnak.”
Fotó: Hegedüs Ágnes
- Ha élőben is meghallgatnád a lemezt, ezt péntek este megteheted az Aurórában, a Szülihét keretein belül!
