A 2018-ban alakult FLOO zenekar ütős stílusegyvelegével a feltörekvőben lévő bandák egyik legenergikusabb és legígéretesebb képviselője. A Krajnyák N. Bence és Fodor Gábor alapította zenekar legutóbb Downtown című dalával rázott fel minket a szürke hétköznapok csendjéből, amely dalt egyúttal afféle lezárásnak tekintették a srácok, ugyanis már akkor megérett az elhatározás, miszerint egy ideig felhagynak az angol nyelvű dalok írásával, hogy helyette magyarul, a szövegre nagyobb hangsúlyt fektetve alkothassanak. Ennek jegyében született meg a LO/VE/ című kislemez, mely izgalmas és merész sorokkal hozza a már-már elvárt, magával rántó lendületet.

Az angol nyelvről anyanyelvi dalszövegekre való áttérés folyamatára számtalan példát hozhatunk a magyar könnyűzenében, egészen a ’90-es évektől kezdődően: a jellemzően az alternatív rock olvasztótégelyében mozgó zenekarok távolodni kezdtek a külföldi példaképektől, angolszász területről érkező hatásoktól, ennek a szakításnak pedig sarkalatos pontja volt a magyar dalszövegírói hagyományokhoz való kapcsolódás. Ennek háttere természetesen minden bandánál más, ám közös vonásként mindannyiszor azzal a megállapítással találkozhatunk, hogy a zenekarokat a magyar nyelv segítette saját hangjuk kialakításához, és ezt idővel népszerűségük is igazolta.

A FLOO esetében ez a folyamat azért is különösen érdekes, mert az általuk játszott keményre gyúrt, stoneres lüktetésbe oltott indie- és garázsrock jobbára csak angolszász előképekből építkezik, így vajmi kevés útmutatás adódott stílusuk magyar nyelven való megszólaltatásához. A LO/VE/ készítésekor viszont sikerült mindezt a dalok előnyére fordítani, ahogyan Fodor Gábor mesélte a szövegekről:

„Egyszer csak elkezdtek magyarul íródni a dalok, és nagyon üdítő volt, mert először éreztem, hogy végre közvetítek valamit. Nem bírtam már több üres angol szót elénekelni úgy, hogy közben tele voltam gondolatokkal. Rájöttem, hogy a zene rezgése mellett a kimondott szó képe és információja ugyanannyira fontos, mint a ritmus és a dallamok, és miután ezt felfogtam, villámgyorsan rám talált a stílusunkhoz passzoló nyelvezet.”

A LO/VE/ szerzeményei az erős iramot diktáló, gitárközpontú zene és a részben jelenkorunk problémáira reflektáló, részben ironikus felhangú önreflexiókat tartalmazó dalszövegek szerencsés keresztmetszetét alkotják. Hangzásukban egységesen hozzák az eddigi dalokban is jelenlévő feszes dobjátékkal egyben tartott, agresszív gitártorzítással és fülbemászó riffekkel megidézett világot, amiben nagy segítségére volt a zenekarnak Petik Barnabás is, aki a FLOO hangmérnökeként gondozta a felvételeket.

Az első, ’Nagyapa’ című dal szövege körvonalazza az EP részint társadalomkritikai témáját, és az anyag címét is kontextusba helyezi egy frappáns sorban: „Tudod, a lóvé a lényeg, ékezet nélkül”. A ’Nembiznisz’-ben ér össze legjobban a súlyos hangzás és a kendőzetlen kritika, melyet jól eltalált pontokon oldanak a srácok némi könnyeden közbeszőtt „popos” fogással, egyben ironikus színezetet is adva a számnak. Az utolsó dal a ’Nettó’, aminek felütésére igencsak felkaphatjuk a fejünket: a nem kirívóan, inkább üdítően szokatlan gitárhangzás modern hatása tovább árnyalja a kislemez összhatását. Szövegében felsejlik korunk emberének kafkai elmagányosodása, a kapcsolatok elhidegülése, egyfajta végkifejletként kapcsolódva az első két dalhoz.

A FLOO épp jókor nyit az új közlésforma felé az anyaggal: a szerzemények egységes és viszonylag kiforrott mögöttes gondolatokat tükröznek. Mindent egybevetve a LO/VE/ egy olyan új útra tereli a zenekart, amin haladva nem csak izgalmas projekt marad, de kis szerencsével akár szélesebb közönséget is kiszakíthat magának a hazai alternatív rockért lelkesedők soraiból.