Duke Bluebeard április végén lepett meg minket utoljára 4:20 elnevezésű anyagához kiötlött frappáns kampányával. Aztán egy időre eltűnt a radarunk alól, de a napokban visszatért, hogy lerántsa a leplet új projektjeiről – ráadásul egy szexi, vörös fátyolszerűség segítségével.

A pénteken megjelent Love maxi két dala a kiadvány címéhez hűen és szuggesztív, melengető ütemeinek köszönhetően garantáltan belefészkeli magát a mellkasodba és a füledbe egyaránt, hogy aztán jólesően ott lüktessen napokig. Az új single mellé egy megújult imidzs és egy vadonatúj, titokzatos kiadó is született – ezekről beszélgettünk vele.

Mondhatni a Love SP előszeleként az utóbbi napokban felütötte a fejét a közösségi felületeken a Left To Die Rex nevezetű lemezkiadód. Erről mit lehet tudni? A Lone Waltz Records utódja?

Azt nem mondhatjuk, hogy a Lone Waltz Records utódja. Az attól volt az, ami, hogy Upor András és Misota Dániel is benne voltak, mint hivatalos alapítók. Azt együtt vittük, ez pedig eddig csak az én agymenésem.

A Left To Die Rex-ről pedig annyit lehet tudni, hogy egy teljesen önmagáért való dolog. Nem tudok most még konkrét tervekről mesélni. Megmaradt a “kapcsolati tőkém” és megvan a dolog “infrastrukturális háttere”, mint a Believe Digital vagy az MZK Publishing, de nem látom pontosan, hogy mi lesz például a következő kiadvány.

Kik csatlakoznak még a legénységéhez? Akár mint csapat, akár mint előadó. 

Eddig senki. Csak Duke Bluebeard van, mint “szerződött előadó” és egyedül csinálom. Persze eközben megint másokkal dolgozok együtt. Például Trifusz Sára Borbálának köszönhető a kiadó logója.

A 4:20-nak több közreműködője is volt – Skiing, Perrin, Stas – ezúttal kikkel dolgoztál együtt?

Godzsák Dáviddal közösen készítettük el a felvételeket és ő rakta össze dobsávot a ‘You Don’t Really Love Me’-n, a ‘She’s a Lady’-n pedig Everett Darling aka Skiing szerepel fúvósokkal. Az egész fotósorozat Komróczki Diána keze munkája, ami a BrightlabStudio-ban készült.

Az új SP hangzásilag és a karaktered számára stílusilag is változást hozott – ez egyfajta Duke Bluebeard újjászületés?

Az, ahogy megszólal ez a két új anyag, végső soron a Dry Wet Sound-os, – Aluphobia-ként is ismert – Kiss R. Barnabás érdeme, miközben azt gondolom, hogy ez az én részemről szintén egy “kikacsintás”. Ez tulajdonképpen az izgi belülről ebben a két utolsó kiadványban. Nekem is új terep külön-külön mind a négy dal. Mondhatjuk, hogy újjászületés, még ha nem is teljesen új dolog a fejemben ez a többhangszeresség, mert mostanság hallható először ilyesmi.

A You Don’t Really Love Me különösen másfelé mozdul az ’egyszálgitár’ alapú szerzeményeidhez képest – hogy születtek ezek az új dalok?

Tulajdonképpen ugyanúgy. A ‘She’s a Lady’-t még valamikor 2017-ben írtam meg. Az én esetemben ez egyszerűen úgy néz ki, hogy leülök a székbe. Semmi különös dolgot nem tudnék mondani. A ‘You Don’t Really Love Me’ először csak egy “riff” vagy “lick” volt, ami nem akart eltűnni, aztán meg jött rá az első verse és kicsivel később a többi. Persze, az ezt követő folyamat, amikor kerülnek még rá esetleg sávok, az utóbb több teret kap, és tök érdekes feladat több hangszert belevonni, de a dal magja vagy alapja ugyanúgy születik.

Ez a két dal a 2019 elejére tervezett Ani Konnichiwa nagylemez beharangozója?

Nem egészen. Független kis darabok, amik önmagukban “értelmezendőek”. Nagy híve vagyok a maxi/single formátumnak és azt gondolom, hogy úgy teljesül csak be, ha a rajta lévő dalok nem kerülnek rá EP-re vagy LP-re.

Közben valamelyest igen, nyilván szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy történik valami és hamarosan érkezik egy nagyobb terjedelmű anyag is.

Mikor hallhatunk legközelebb élőben?

Nem tudok rá pontosan válaszolni. Legközelebb az Ani Konnichiwa fog útnak indítani, de kérdés, hogy mekkorára.

Fotók: Komróczki Dia