Kikeltető PÉNZ
Egy jó groove-ot hallottam a kocsma előtt állva, őket találtam

Egy jó groove-ot hallottam a kocsma előtt állva, őket találtam

A Dione csupa olyan fiatal zenészből áll, akik rövid pályafutásuk ellenére már sok elismerésben részesültek, kortársaik által elismertek. Mindannyian sok formációban játszanak – mint gyakorlatilag bármelyik jazz zenész – ebben a formációban most jelentetnek meg először hangzóanyagot. Íme.

Dione-ba teljesen véletlenül futottam bele; egy fülledt nyári délutánon egy még fülledtebb pincében, a lépcsőnek nevezett létráról próbáltam bekukucskálni, hogy mi is ez a csodás muzsika, és meglepve láttam az ismerős arcokat a színpadon.

Elsőnek Malacot, azaz Menyhért Mártont pillantottam meg, akinek neve a Choose Cheese formációból lehet ismerős (őket eléggé csipázzuk itt a KERET háza táján), mellette püfölte a dobokat Baranyi Bence, akit szintén Cheese-esként ismerünk. A rendezői balon álló Fannyt már sokszor láttam különböző formációkban és jam sessiönökön és mindig nagyon lenyűgözött a játéka – én lányt ilyen funkyn játszani még nem láttam. (Genderisták, kövezzetek!) Később kiderült, hogy ő az első magyar lány, akit felvettek a Berklee-re, aminél nagyobb elismerést egy zenész aligha kaphat. A énekesnő volt egyedül számomra ismeretlen: ő Szczuka Panka, aki mint kiderült, fiatal kora ellenére már egész szép sikereket ért el a hazai jazz színtéren. Első helyezett volt a II. Országos Jazz-zenei Versenyen szólóének kategóriában, 2018-ban pedig a Magyar Jazz Szövetség által megrendezett „Az év fiatal jazz-zenésze” verseny döntőjébe jutott. A zenekar tagjai mind megfordultak a konzervatórium falai között, így hát hangszeres-énekes tudásban nincs hiány, efelől ne legyen kétségünk. A zenéhez – arra szabadon reflektálva – Nagy Izabella kortárs költő készített szöveget.

A Finding Ground EP egy egyéves zenekar első kinyilatkoztatása, a lábujj belógatása a medencébe a csobbanás előtt.

Tulajdonképpen tökéletes címet sikerült találni az EP-nek, mert pontosan az az érzésem van végig, hogy egy elemeiben biztos entitás próbál egységnek látszani és valahol stabilizálódni.

A hangszerelés és a mix is nagyon steril, nem mutatkozik rajta kísérletezési kedv és/vagy szándék, kicsit még demo-fázisnak érzem. Az alap nagyon egyben van, az általam gitárosként ismert Gyarmati Fanny basszerből is csillagos ötösre vizsgázott, a sajtválasztó srácok pedig hozzák azt a jó stenket amire beindulnak a lábak és nyakak. Az ének viszont bátortalan, a négy szám egyikében sem ereszti el a hangját, pedig biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal több van benne. Ez sajnos azt hozza magával, hogy az egész produkció dinamikája le van korlátozva, mintha az egészre egy nagy metaforikus kompresszort tettünk volna. Talán az Izabella című szám az, ahol a legjobban sikerül kiengedni, emiatt ez tekinthető valamennyire a lemez tetőpontjának. A Back to You hoz egy kis izgalmat a végére az ének megsokszorozásával; ezzel a 40 másodperccel mutatnak egy olyan ízt, ami a továbbiakban nagyon sokat segíthet egy izgalmasabb-sajátosabb hangzás megtalálásában. Ehhez a számhoz session videó is készült, csekkoljátok:

A képeket Zsengellér Pisti és Gazsovics Krisztián készítették.

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.