Mindig örömömre szolgál arról tudósítani, hogy újabb és újabb bandák bukkannak fel a hazai psych-stoner rock színtéren. A Lemurian Folk Songs a műfaj autentikus képviselője mind zenéjében, mind tagjai életvitelében. Nehéz pszichedelikus dallamok, néhol már-már hendrixes magaslatokban szárnyaló blues felhangokkal. Az ének remekül simul bele a muzsikába, amit Krisztina újabban effektekkel és szintetizátorral fűszerez. Mellette a klasszikus dob, gitár, basszus felállás és nem kevés pedál is helyet kap a színpadon. A monotónia eszközként jelenik meg. Repetitív riffek és a zene meditatív hullámzása ejtik révületbe a közönséget. Miután kellően kitáncoltam magam, beszélgetni is sikerült velük.Nem interjúra készültem az este, ráadásul a málnapálinkájuk is túlságosan itatta magát, de azért megpróbálom visszaadni, hogy miben vannak a srácok! Hangsúlyozták a spiritualitás jelentőségét az életükben illetve, hogy mennyire fontos szerepe van a tűzifa gyűjtögetésnek, ha az erdő szélén lakik az ember. Megkérdeztem mivel foglalkoztak korábban. Csavargással. Szóba került az utcazenélés, a guberálás közben talált holmik továbbértékesítése, a stabil szállás szükségtelensége, a sok száz gyalog megtett kilométer az Andalúz tengerpartokon, valamint a franciaországi szüretek. Kérdésemre, hogy milyen elképzeléseik vannak a jövőjüket tekintve, meglepetten és egy kissé talán sértetten hangzott el a válasz: „Mégis miféle elképzelés lehetséges a zenén kívül?!”

A négyesnek eddig két kiadványa született. Íme legutóbbi, a 2017-es Maro:

• Legközelebb február 14-én adódik lehetőségünk elmerülni a 70-es éveket idéző, igéző krautrock örvénylésében, Valentin-napon irány a Kuplung!

Kókai Márton tollából.