Kikeltető PÉNZ
Csontig hatoló karcossággal érkezik a Beach Beach & The Boogey Mango bemutatkozó EP-je

Csontig hatoló karcossággal érkezik a Beach Beach & The Boogey Mango bemutatkozó EP-je

A karcos riffekre építő, a szörfrock és a pszichedelikus rock mezsgyéin járó, ám azokon jóval túlmutató Beach Beach & The Boogey Mango kétségkívül az egyik legígéretesebb zenekarként mutatkozott be a legutóbbi Kikeltető mezőnyében. Ősszel már hallhattuk Cracks In The Tunnel című dalukat, mellyel elnyerték zsűrink tetszését, azóta pedig elkészítették első kislemezüket is, amin a már ismert dal mellett három új szerzemény kapott helyet.

A négy dal egységes hangulatvilága magával ragadó, az említett szörfrock és pszichedelikus elemek mellett felsejlik a súlyos riffekbe ágyazva egyfajta bluesos-westernes borongás, ami kiemeli az anyagot az utóbbi évek zenei vonulatából.

Ezzel együtt elengedhetetlen hozzávalóként van jelen a régmúlt korszakaira való reflexió – mindjárt az első dalban kitűnik ez a visszakacsintás, hiszen a lemez bevezetésének egy instrumentális szerzeményt szántak a srácok, amivel egy ízben mintegy összefoglalják, honnan jöttek és mit akarnak a következőkben.

Igen bátor húzás tehát egy első kislemez felütéseként az Eastern című dal, ám kifogástalanul működik, a keleties motívumokkal megtűzdelt dallamvezetés lendülete még a következő, Pipe Dream című dalban is érezhető, sőt, még egy fokozattal fentebb kapcsol a zenekar: a refrén torzított gitárjátéka egészen a stonerig vezet, mellette a légies slide-hangzás tartja a kijelölt úton az agresszív dobjátékkal megfejelt hangorkánt.

Sorban a harmadik Inhale/Exhale lassabb vizekre evez, a blues-rock felé kikacsintó dal tökéletesen tölti be a már-már kötelezővé lett „A lassú szám” szerepét a dalcsokorban – egészen négy perc huszonhárom másodpercig, amikor is egy olyan gyors váltás következik, hogy a fennmaradó egy perc elteltével csak pisloghatunk, ugyanakkor sikerült úgy egybesimítaniuk a két témát, hogy nem merül fel a véletlen dalátugrás gondolata.

A koherens anyag zárásaként a már említett Cracks In The Tunnel áll, aminek összhangzásán finomított a zenekar, de számottevő változás nem történt, ami nem véletlen – ahogyan a zenekar frontembere, Ökrös Sándor fogalmazott: „Az anyagnak ez a legfontosabb száma, mert ez terelt minket arra az útra hogy még többet írjunk.”

Ugyanakkor – összefoglalván a zenekar stílusbeli kalandozásait – hozzátette:

„A jelenlegi felállással ‘18 tavaszán megpróbáltunk találni egy alapkoncepciót, ami eredetileg nem akart szörfrock lenni. Én nagy rajongója vagyok a delta blues zenének, a pszichedéliának és a garázs rock zenének, ezek voltak amolyan közös nevezőink a zenekarral. Érdekes módon bennünk ez a “szörfösség” csak akkor tudatosult igazán, amikor a zsűri beválasztotta a demónkat és elolvastuk a reviewkat.”

Többek közt valószínűleg éppen ez a „szándékolatlan szörfösség” az, ami a négy dalt átlengve hitelessé és egyedivé teszi ezt a debütlemezt, és remélhetőleg inspirációt is nyújt a zenekar számára, hogy legközelebbi anyagukat is ilyen izgalmasra faragják.

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.