Kikeltető PÉNZ
A Csaknekedkislány hercegnőkkel, Micimackóékkal és a Véres Csontvázzal farsangozott

A Csaknekedkislány hercegnőkkel, Micimackóékkal és a Véres Csontvázzal farsangozott

Manapság természetes létét képezi életünknek az a jelenség, hogy leugrunk egy koncertre, eljutunk egy fesztiválra vagy akár elkezdünk zenét tanulni. De nem szabad elfelejteni, hogy sokak élnek olyan élethelyzetben – gyerekek, felnőttek idősek egyaránt – akik számára ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges. A zene mindenkié projekt erre ad egyfajta választ, vagy úgy is mondhatnánk megoldást azzal, hogy megpróbálják minél több szociális és alapítványi otthonba illetve klinikára eljuttatni a (szeretet) zenéjét, amely egy napon könnyen válhat a zene szeretetévé.

Nem mellesleg az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok igenis kortól és nemtől függetlenül formálhatják egy ember személyiségét, látásmódját és talán a valahova tartozás élményét is erősíthetik.

Így ezzel a kis “csomaggal” és nagy örömmel léptünk be mostanra már negyedik alkalommal a TEGYESZ (Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) I. sz. Befogadó Otthonának kapuján, aminek falain színes és nagyon szép gyermekrajzok néztek vissza ránk. Ez alkalommal a Csaknekedkislány zenekar vállalta magára azt a nemes feladatot, hogy dalaikkal örömöt, nevetést és sok-sok szeretetet vigyenek az itt lakó gyerekek hétköznapjába.

A kis apróságok nagy izgatottsággal vártak minket. Kedves dolog volt látni, ahogy a visszatérőket nagy öleléssel fogadták, de az újakat is gondolkodás nélkül befogadták maguk közé. Az alkalom különlegességét az adta, hogy farsang idején látogattuk meg őket. Így történhetett meg az, hogy találkozhattunk a mindig édes mackóval, Micimackóval, jó barátjával, Tigrissel, az örökmozgó Pókemberrel, a legkedvesebb Véres Csontvázzal, illetve csodaszép hercegnőkkel egyaránt. Tényleg szuper jelmezekkel készültek a kicsik, akárcsak a zenekar, akik az énekes által készített gólyafejdíszekben, már-már gólyacsaládként kezdték meg a zenélést.

De még mielőtt bármi elkezdődött volna, a kicsik gondos figyelemmel segítettek az előkészületekben, még az erősítő beüzemelésében is, majd pedig dalról dalra odakucorodtak a zenekar tagjai közé. Olivér ügyesen és hamar megtalálta velük a közös hangot. Megbabonázva követték minden mozdulatát, a figyelemre teljes őszinteséggel vágyó boldog mosollyal arcukon. Szinte játszi könnyedséggel vonta bele őket a közös éneklésbe. Akadt olyan is, aki Ambrusnak – a zenekar dobosának – segített be a ritmusszekcióban.

A gyerekek gyakorlatilag pillanatok alatt a zenekar részévé váltak. Már bármiféle instrukció nélkül, maguktól kezdték énekelni, hogy „Én a nyúl vagyok!”

Aztán lassacskán, de közeledtünk az előadás végéhez. Majd ahogy az utolsó taps, az utolsó “még egyszer” felkiáltás is elcsendesült a gyerkőcök energiái nem csillapodtak és őszinte figyelemmel – már-már megható érdeklődéssel – tették rá a hangszerekre a kezeiket. Olykor- olykor kedves közelharcot vívtak, ki melyik gitárt próbálja ki következőnek. “Tekerjük fel olyan hangosra, mintha az ég zúgna!” – hangzott el sokszor a kérés. Ez időre még Pókember is letette kardját, amit korábban, Véres Csontváz úrfitól vett kölcsön.

De ahogy az lenni szokottk elérkezett a lefekvés ideje, mi magunk is elkezdtünk összepakolni, miután Tigris még pengetett egy utolsót az általa nagyon megkedvelt basszusgitáron. Felnézett ránk, majd a következőt kérdezte:

“Holnap is jöttök, ugye?”

Összességében el kell mondjam, hogy egy csodálatos kezdeményezés indult útjára. Igazán megtisztelő részt venni benne. Jómagam is ilyen korban találtam rá az “igazi zenére”, így ma nagy bátorsággal jelenthetem ki, hogy a zene életeket ment. Ezért is tartom nagyon jónak azt, hogy ilyen korán megismerkedhetnek vele. Feltár előttük egy olyan világot, amiből meríthetnek, amibe bármikor visszatérhetnek vagy akár csak erre a boldog pillanatra visszaemlékezve, segítheti őket előttük álló útjukon.

Tigrisnek pedig üzenjük, hogy ha nem is holnap, de azt megígérjük, hogy hamarosan visszatérünk!

Hogyha segíteni szeretnétek a videóban szereplő központ munkáját, ezt ruházat, különböző fejlesztő-, és társasjátékok, édességek adományozásával is megtehetitek – látogassátok meg honlapjukat a további információkért. Illetve, ha csatlakozni szeretnétek a zenés akcióhoz – akár helyszín ajánlásával, akár mint zenész, írjatok nekünk a zene@keretblog.hu címre!

  • Hamarosan ismét jelentkezünk, addig is nézzétek vissza az első, második és harmadik gyerekotthonos örömzenélést is!
A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.