„Már most úgy érzem magam mintha legalább egy hete itt volnék…”
július 17, 2015

Természetesen idén is kivonult a szerkesztőség a Bánkitó fesztiválra, hogy feltérképezzük a viszonyokat, mennyiben változott szeretett fesztiválunk a tavalyi állapothoz képest.

Egy sikeresen túlélt éjszakát követően rá kellett döbbennem, nagyon sok dolog maradt a régiben, maximum mi lettünk annyian így féltávnál, mint tavaly a fesztivál végét jelentő napokban. Újdonság, hogy van mobilnet a táborban és aránylag jól fogható wifi hálózat is fel lett rántva a fő meetingpointunk közelében. Sátorhelyet esetleg találhattok még napsütötte helyeken, de nyugalom, a dolgozói kempingben se találnátok árnyékot, így a legtöbben már korán reggel szaunában ébredtek.

A Tószínpadhoz érvén a szokásos foodtruckokkal találkoztam, de idén például van gnocchi is, és itt van a Budapest Bakering trolija is finom ringekkel. Később figyelemreméltó mondatokat sikerült elcsípnem a pulton támaszkodva, megnyugtató érzés, hogy rajtam kívül akad itt még valaki, aki az első hivatalos programnap eljövetelével már úgy érzi magát, mintha egy hete itt lenne. Már a reggeli órákban minden létező helyen töltődő telefonok tengerével szembesültem, ja meg a mellettem ülő valamit nagyon több laptoppal programozgató sráccal, aki nem úgy tűnt, mintha a helyzet magaslatán volna.

Akinek elkerülte a figyelmét, idén nagyobb kivitelben épült fel az S*10 Űrcirkusz és a Bar72, néhány streedfood kocsival is gazdagodtak a fesztiválozók- méltányoljuk majd, hogy kevesebb ideig kell várnunk a fröccseinkre – és random előbukkanó platós klasszik technopartyt szolgáltató kocsik helyett megkaptuk imádott Robur Busunkat is. Ha valamilyen okból kifolyólag pedig bringa nélkül jöttetek volna, kölcsönözhettek a Kerékpárosklub sátránál amit a Tószínpad közelében találtok meg.

_MG_9625

Végezetül íme néhány tavalyi tapasztalataink alapján íródott jótanács:
– Jól lesd meg hol hagytad a bringát, ne járj úgy ahogy én, hogy másnap reggel majd a csalános túlsó oldaláról függőlegesbe fordítva köszön rád. Mai napig kérdés, hogy miért?
– Az utolsó hűtött vízért folytatott reménytelen küzdelmet koránkeléssel és olyan tempóval van esélyed megnyerni, mint amit futárkét húzós napokon melóban szoktam produkálni néha napján. Megjegyzem, így se biztos, hogy sikerül.
– Kétszemélyes függőágy és a fent említett strandmatrac is nélkülözhetetlen kellék lehet, minden kényelemtől eltekintve. Mára az utóbbi nélkül valószínűleg egy kőhöz hasonlóan merülnék el a hullámok között.