A magyar post-rock szcéna legígéretesebb feltörekvő zenekara, a TÖRZS október 18-án jelentette meg Tükör című lemezét, mely anyag az utóbbi idők egyik legizgalmasabbjának mutatkozik. Különlegessége több jellemzőjében is megragadható, a rendhagyó felvételi körülményeken túl a zenekar történetének szempontjából is vízválasztó az album, hanganyaga mellé pedig egy koncertfilm is érkezik most, amolyan testközeli dokumentációjaként a felvételek megszületésének.Ahogyan arról a srácok már meséltek nekünk nemrég, még a megjelenés előtt, az új, sorban harmadik albumukon a szabad kreativitás és a kísérletezés került előtérbe: az alkotófolyamatban a dalokról mostanra lekoptak a szövegi tartalmak, csak instrumentális, alapjaiban a klasszikus post-rock vonulathoz visszanyúló szerzemények kaptak helyet a lemezen.

Az élő atmoszféráért pedig Aggtelekig utaztak, majd leereszkedve a Baradla-barlangba több mint húsz órán keresztül dolgoztak a felvételeken, a teljesen organikus visszhangkörnyezetben.

A kemény munka természetesen nem maradt eredmény nélkül, a lemez minden másodperce rendkívül emberközeli, a bravúrosan pontos hangokat a környezet akusztikai sajátosságaiból eredő visszhangtextúrák töltik meg élettel, amit a felvételen olyan hűen sikerült megörökíteni, hogy valódi audiofil csemegét köszönthetünk az anyagban. Ebben a zenekar segítségére volt Ligeti Gyuri, aki egészen a próbateremtől kísérte a földalatti stúdióig a dalokat:

„Amikor először hallottam a számokat egy próbán, és elmondták a fiúk, hogy hol akarják rögzíteni a lemezt, már akkor tudtam, hogy milyen folyamatot fog igényelni a felvétel. Igazából nekem elég egyszerű dolgom volt: lerakni a mikrofonokat a megfelelő helyre, hogy pontosan azt rögzítsék, amit a srácok játszanak, a lehető legtermészetesebben szólva, mintha valaki a barlang közepén állva hallgatná őket ott és akkor, a felvétel pillanatában – a kulcsszó tehát a természetesség volt.”

Mindemellett a szövegek elhagyásával a zenekar hallhatóan rátalált egy olyan sodrásra zenei alkotás terén, amibe belekerülve letisztult módon tudtak hangokba önteni őszinte gondolatokat, összetett belső hangulatképeket, túltervezettség és giccs nélkül.

Erre vezethető vissza a dalok bensőségessége – ritka érzékeny művek, amik ugyanakkor nem tartanak az intimitástól, bátran újrahallgatható, általánosan szerethető szerzemények kerekedtek az ötletekből.

Ezek fényében nem csoda, hogy a TÖRZS dalaira felfigyelt a nemzetközi post-rock közeg is: kapcsolódási pontjuk ezelőtt is volt a srácoknak külföldi orgánumokkal és közösségekkel, a Tükör megjelenésének idejére azonban akkora lett az irántuk való érdeklődés, hogy gond nélkül landolhatott mind az előzetesen kiadott dalok, mind az egész album premierje amerikai online médiumoknál, és ez koncertfilm is ott debütál.

A Tükör tehát egészen nagy ugrást jelent a TÖRZS történetében, így nem is volt kérdés, hogy az alkotófolyamatot filmre vegyék, és némi zenéhez simuló fényjátékkal kísérve vizuálisan is elénk tárják az album világát.

„Fontosnak láttuk, hogy a hangfelvételen túl képanyag is készüljön a nem mindennapi helyszínről, mivel a barlang elválaszthatatlan része lett az albumnak. A hangzáson egyértelműen érződik a hatalmas tér, viszont jobban tudatosul, ezzel együtt talán jobban ki is hallatszik, ha vizuálisan megjelenik előttünk.

Ez a session film jól dokumentálja a felvétel folyamatát, ami egy egészen különös érzés volt – a monumentális terek és földöntúli formák között megszólaló dalok egészen máshogyan hatottak ebben a közegben, mint a próbateremben, kaptak egy különös, időtlen keretet. Valahogyan így képzelem el azt, amit a több ezer éve élt emberek tapasztalhattak, amikor megszólaltatták ősi dallamaikat egy-egy ilyen helyen. A sziklafalra vetített vizuálok is a több ezer éves barlangrajzokat idézik egyébként, ezzel is a barlang és a művészet kapcsolatának időtlenségét hangsúlyozva”

– mesélte Balázs Soma, a zenekar gitárosa.

A koncertfilm pedig tökéletes kivonata lett a zenekar autentikus módon fölfogott, korábbi anyagoknál is tetten érhető „vissza a természetbe” törekvésének, közel negyvenhárom percnyi tömény művészetet kap a fülünk és a szemünk, méghozzá úgy, hogy tényleg szinte a bőrünkön érezzük a barlang párás, hideg levegőjét, és földöntúlian sötét, mégis ismerős atmoszféráját.

A film egyébként nemcsak a zenekar szerelemgyermeke, a rendezőként, vágóként és operatőrként is jelenlévő Szombath Máténak régi álma teljesült a Baradla-session felvételével:

„A forgatás nyilvánvalóan emberpróbáló volt, gyalog lecipelni a rengeteg technikát húsz perceken át a hideg, sötét és nedves barlangba, ott beüzemelni mindent és egyben tartani a csapatot egy ekkora térben elég fárasztó volt, főleg úgy, hogy magam is operatőr voltam, aki ráadásul a legtöbb távon rohangált kamerával.

Viszont az, hogy szem- és fültanúi lehettünk ennek a lemezfelvételnek, az páratlan élmény volt. Annál is inkább, mivel régi vágyam volt, hogy egyszer egy hasonló volumenű és műfajú zenei film projektem lehessen, mint amilyen például a Pink Floyd – máig sokakra hatással levő – Live at Pompeii session filmje. Valahogy úgy voltam vele, hogy ehhez itthon biztosan nem lesz se jó zenekar, se elég költségvetés, jó helyszín még kevésbé… Úgyhogy elég szerencsés együttállás volt ez, minden megvalósult, amit elterveztünk.”

Ennek az együttállásnak a gyümölcsét végignézni és végighallgatni egyértelműen olyan érzés, mintha a zenekar odahívná a nézőt/hallgatót ahhoz a bizonyos szimbolikus tűzhöz, ami mellett rituális körülmények között ünnepel, és amiből egyben a dalok legbelső intuitív magját is származtatja.

• Egyedülálló az ötlet és egyedülálló a megvalósítás, a lemez anyaga pedig bizonyosan nagyszerűen hangzik majd szemtől szemben is – legközelebb a TÖRZS zenekart november 7-én, a Robotban csíphetitek el, a holland GOLD zenekar társaságában.