SOMA: Az volt a megfontolásunk, hogy ennek a lemeznek olyan mondanivalója van, amit minden ember máshogyan érzékel, és máshogy értelmez – többek között ezért sincsen szöveg.

A ’Tükör’ nagyjából azt jelenti, hogy ez egy belső reflexió: hallasz valamit kintről, és ez megfogalmazódik benned valahogy, de ez mindenkinek egyéni.

Miért csak instrumentális dalok szerepelnek a lemezen?

DANI: Egy házibuliban játszottunk egyik ismerősünknél a nappaliban – ami egyébként elég fasza volt, csak a legvégén jöttek ki a rendőrök, aztán meg is várták a végét kedvesen… Szóval ott nem volt hangosítás, ezért nem is lehetett volna ének, aztán megbeszéltük, hogy  valójában így még jobban is élveztük a koncertet…

S: Meg ez a saját értelmezéssel is nagyon jót tesz.

Nem mondja meg senki, hogy mire kéne gondolnod, hanem zenehallgatás közben rájössz magadtól.

Miben volt más ezen az albumon dolgozni az előző kettőhöz képest?

ZSOMBOR: Minden lemezzel egy kicsit tapasztaltabbak és megfontoltabbak leszünk, tudatosabbak azt illetően, hogy hogyan készülünk fel magára a lemezre. Az egyik különbség szerintem az, hogy többet dolgoztunk rajta, most több időt hagytunk magunknak, mint az előző albumokkal tettük – ez nagyon fontos volt. A másik meg, hogy összeraktuk ezt az egész barlangos ötletet, megvártuk, hogy az egész összeálljon a fejünkben.

Honnan jött a barlang ötlete?

ZS: Megtetszett az ötlet, hogy a koncertjeinknek az élőségét, amit nagyon szeretünk, az albumra is odapakoljuk. Így arról kezdtünk el beszélgetni, hogy tök jó lenne élőben felvenni a lemezt, úgy, mintha éppen előadnánk valakinek. Úgy emlékszem, miközben azon gondolkodtunk, vajon milyen helyszín lenne erre tökéletes, egyszer csak beugrott a barlang – az akusztika miatt is – és ekkor összeállt az egész.

D: Rögtön megfogalmazódott bennünk, hogy természetközeli helyen szeretnénk felvenni, nem épületben. Gondolkodtunk, hogyan lehetne ezt megvalósítani, és mivel a zenénkben amúgy is elég fontos a visszhang, a delay, a reverb meg ezek, arra gondoltunk, hogy király lenne, ha a természetes visszhang is megjelenne valahogyan.

S: Az egész lemezt Ligeti Gyurival rögzítettük, mint minden albumunkat eddig, a filmet pedig Szombath Máté rendezte, forgatta és vágta.

Volt valamilyen új keletű inspirációtok miközben ezt a lemezt írtátok?

S: Nálunk mindig előbb van a zene, minthogy elhelyezzük. Az, mondjuk, tagadhatatlan, hogy elég sok post-rockot hallgattunk abban az időben, amikor ezt írtuk – talán még most is, bár én sajnos egyre kevesebbet. Könnyű volt utána rámondani, hogy ez post-rock… de nem volt egy konkrét zenekar, vagy előadó.

D: Mi sosem úgy csináltunk zenét, hogy „Ú, de király lenne csinálni egy olyan zenekart, mint az a másik zenekar!”, és sosem voltunk stílushoz kötve.

Persze szoktunk hallgatni ezt-azt, és az organikusan ránk ragad… Ha már itt tartunk, a post-rockon kívül nekem volt még egy dolog: a Pink Floyd: Live At Pompeii koncertfilm.

Nem nagyon hallgattam ezt a lemezt, de mikor megmutattuk Ligeti Gyurinak az új dalokat, akkor ő azt mondta, hogy kicsit hasonlítanak rá. Ekkor kezdtem el jobban hallgatni, rá is jöttem, hogy mennyire jó.

Hogyan alakul nálatok a dalírás folyamata?

D: Amikor megszületnek a számok, az sosem egy tudatos folyamat, hanem inkább csak amolyan mediátorok vagyunk, mintha csak közvetítenénk a dalt.

S: Utána ennek nagyon sok rétege van. Valaki lehozza az ötletét, megnézzük a próbateremben, összepróbáljuk, van, hogy készítünk hozzá vázlatot, aztán vissza a próbaterembe, eljátsszuk újra…

ZS: Szerintem nagyon érdekes a számírási folyamatban, hogy bármelyikünk fejében megfogalmazódik egy ötlet, mire az átmegy mindenkin, lehet, hogy teljesen más lesz, mint eredetileg volt.

D: A ‘Hatodik’ például pont úgy született, hogy jött egy ötlet, megmutattam a srácoknak, azonnal rájátszottak, és amit most hallasz a lemezen, az ugyanaz mint ami legelőször elhangzott. Ez a ritkább eset, de ezt a dalt valahogy mindannyian egyszerre értettük.

Gyakran előfordul, hogy külföldi médiában jelenik meg a munkátok. Ez az erős idegenbeli jelenlét hogyan alakult ki nálatok?

S: Az előző klipünknél például az volt, hogy Dani írt egy Facebook csoport adminjának, akinek egyébként egy post-rock zenékkel foglalkozó YouTube-csatornája is van, feltette, és azóta megy magától a dolog.

D: Meg van egy srác, a promóterünk, aki a külföldi megjelenésekkel segít nekünk, őt kértük meg, hogy keressen nekünk kiadót, megjelenési felületeket. Nagyon lelkes, szorgalmas és iszonyat jó fej, ő keres nekünk ilyen lehetőségeket. Úgy találtunk rá, hogy egy csomó Facebook csoportba beírtam, hogy keresünk ilyen-és-olyan embert, erre mondták, hogy „Hé, ez a gyerek pont ezt csinálja”. Jó érzés, hogy csomó pozitív visszajelzést kapunk külföldről.

S: A post-rock közönség egyébként is elég nyitott olyan szempontból, hogy könnyen befogadnak új előadókat a műfajon belül.

Milyen ennél hosszabb távú céljaitok vannak?

ZS: Szeretnénk külföldi fesztiválokra kijutni és nagyon sok emberhez eljutni élőben.

D: Azt szeretnénk, hogy minél több olyan embernek tudjunk játszani, akik értékelik a zenénket.

• A lemez megjelenése előtti napon, október 17-én a srácok lemezbemutató koncertet adnak Budapesten, a TOLDIban. Ne maradjatok otthon!

Fotók: Papp Csilla Fanni