Thoma David hajnalban írt mélabús szörfrockja felhőtlen, zártkörű koncertvideóval érkezik

Cikk

október 9, 2019

Orbán Kata

601

Mi kell egy jó estéhez? Buli, barátok és mélabús szörfrock. Ezt mutatja be Thoma David új klipje.

A videóban egy baráti társaságban töltött, laza iszogatós, zenélős, bulizós éjszaka került rögzítésre, a maga színtiszta valójában, a megszokott cukormáz és zsánerképek nélkül. Hangulatában visszaadja a fiatalság könnyedségét, ahogy szinte minden vágóképen mosolygós, alkoholt kortyolgató embereket látunk vagy éppen azokat a barátokat, akik a zártkörű koncerten mulatnak. Persze, a legkülönbözőbb helyekre adott autogramok bemutatása sem maradhat el. A dal vidámságát azért a szöveg jóleső melankóliája árnyalja. Dávidnak egyébként nem ez az első ilyen jellegű klipje, nyár elején debütált ‘Sorrow című dala a blogon.

„Igazából ez a klip is egy mondhatni átlag életképet rögzít az életemből. Az alapkoncepció az volt, hogy tartottam egy zártkörű kis koncertet a barátaimnak, amit egy buli követett, itt készítettünk egy live session felvételt több kamerás barátom segítségével.”

A képi anyag megkreálásához Bélik Márk és Manhertz Gergő kezelték a fix kamerákat, míg a Carpe Diem klipjét is készítő Guba Attila a mozgó vágóképeket rögzítette. A most debütáló videoklipet ez alkalommal is Attila készítette el.

A ‘Dreamin’ című szám, ami most bemutatásra kerül, a Lonesome Moans EP  harmadik dala. A szimpla, néhol kézikamerás felvételek nagyon szépen kiegészítik a kellemes gitárdallamot. Ha a képi világ nem is nyújt akkora kielégülést a külső szemlélőnek, mint egy bennfentesnek, a dal biztosan magával ragadja a maga egyszerű, de nagyszerű valójában.

„A dal maga elég pörgős, menő gitár riffekkel és szólókkal egész vidámnak hat, amit a szöveg szomorít kicsit el és így illik bele a Lonesome Moans EP hangulat világába. Mivel a szöveg egy hajnal 3-kor ágyban álmatlanul fekve megírt, reménytelennek tűnő szerelmes dal. A hangzás kicsit előre vetíti a következő, éppen készülő EP-met, ahol lesznek zeneiségben kicsit pörgősebb dalok, de a szövegek valószínűleg továbbra is elég mélyek és személyesek maradnak majd, mint a Lonesome Moans-on.”