Ha valamire allergiás vagyok, az az átgondolatlan és indokolatlan hozzányúlás a népzenei hagyományainkhoz. Számtalan balul sikerült folk-projektet láttam feltűnni, majd megérdemelten alábukni az érdektelenség posványába. Egy-két üdítő kivétel persze mindig akad, pláne akkor, ha egy elektronikus zenével foglalkozó gitáros véletlenül csinál egy népzenei remixet.

Mindig izgalmas és nem kevés kockázattal járó vállalkozás olyan zenei projekteket indítani, amelyek egymástól merőben különböző stílusok, stíluselemek vegyítését célozzák meg. Ez a fajta kísérletezés, a különböző közegek közös nevezőinek keresése az, ami idővel új irányvonalat adhat a zenében, rámutatva arra, hogy bár sok mindent megírtak már a világon, de közel sem mindent. Ezen szellemiség lenyomatát vélhetjük felfedezni Ben Mornin bemutatkozó lemezén, amelynek előterébe főként a chill-out beatek, hanghatások és a gitárzene ízléses és kifinomult házasítása került.