Kortárs közéleti problémák női rap-szövegekben? Ilyet se nagyon élt még a budapesti underground színtér. Ez most nem punk, nem is alter, hanem kőkemény piaci rés.

Konsiczky Dávid és Kemény Zsófi nevét valószínűleg nem kell bemutatnunk sok mindenkinek. Dávid a Csaknekedkislány és a Ricsárdgír gitárosa, Zsófi pedig a kortárs magyar irodalom és slam poetry egyik legfeltűnőbb alakja. Viszont ez az első alkalom, hogy ebben a párosításban is találkozhatunk velük. Ahhoz, hogy megértsük, mi a rendhagyó kollaboráció célja, elég meghallgatnunk a Piaci Rés című itt debütáló négyszámos lemezt, vagy akár csak szimplán kimennünk az utcára. A két alkotó hangot adott nemtetszésének, annak a bizonyosnak, ami miatt több tíz ezren vonultak fel a Parlament előtt egész tavasszal, és ami miatt a női egyenjogúság jelképeit rajzolgatjuk a kocsma WC-k falaira.

A különleges projekt kapcsán magával Sophie Hard-dal beszélgettünk.

Hogyan ismertétek meg egymást? Hogyan jött az ötlet, hogy elkészítsétek ezt a produkciót?

Ismertem Dávidot a Csaknekedkislányból, nagy rajongója vagyok a zenekarnak. Mikor kitaláltam, hogy egy antiszexista rap-albumot szeretnék csinálni, először hivatásos beatmakerrel akartam dolgozni, de aztán a munka során kikristályosodott egy olyan behatárolhatatlan stílus, amitől nyilvánvalóvá vált, hogy ezekhez a szövegekhez semmi profi, bejáratott és hivatásos nem illik. Így jutottam el Dávidhoz, aki zenész, és a CSNK-n kívül is zeneszerző ugyan, de hip-hop beat-et még nem csinált.

Zsófi, ez az első alkalom, hogy a zenében is kipróbálod magad? Mennyiben más élmény dalszöveget írni, mint verset vagy slam szöveget?

Tizenkettőtől kábé húszéves koromig volt egy zenekarom a nővéremmel, a Kisszínes. „Kis, alternatív izé”-ként definiáltuk magunkat: dalokat írtunk, elénekeltük és elgitároztuk őket. Voltak koncertjeink is, például kétszer játszottunk a Quimby előtt az A38-on, de felléptünk a Gödörben, a Keleti Blokkban, a Dürer kertben, a Jelenben és más alter helyeken is. Dallammal együtt szöveget írni kicsit olyan, mint szánkóval repülni, repülsz ugyan, de a végén beleállsz a földbe: az a szöveg csak a zenéjével együtt létezik. De a rap a szövegről szól. Mondom, amit akarok, és alatta majd megy valami beat. Szóval először kitaláltam, hogy miről fog szólni a szöveg, utána megírtam, aztán átküldtem Dávidnak, hogy van-e kedve kezdeni velük valamit.

Mindegyik dal erős politikai tartalmat közvetít. Feladata-e egy zenésznek a véleményformálás? Szerintetek fontos, hogy a zene reflektáljon az aktuálpolitikára?

Szerintem mindenkinek feladata a véleményformálás. A hip-hop kultúra pedig elsősorban a véleményről szól. Nem feltétlenül kell aktuálpolitizálásba csúszni, épp elég, ha a körülöttünk lévő világról beszélünk. De ha a konkrét hétköznapokat annyira meghatározza az aktuálpolitika, mint most Budapesten, akkor ezt szerintem nemigen lehet kikerülni. Vagy nem érdemes.

Mit gondoltok az ország jelenlegi helyzetéről, várhatunk változást?

A tüntetések, a forradalmi hangulat reméljük, nem csitul el – legfeljebb, ha győzünk – , de kevés, ha csak reménykedünk, hiszen kizárólag akkor tart ez ki, ha nemcsak távolról szemléljük, hanem részt is veszünk benne. A négy dal közül legalább kettőt ilyesfajta részvételnek szánunk.