‘Szívszakszervezet‘ címmel jelent meg a hónapban a Sezlony legújabb lemeze. Az Aurórában rendszeresen megfordulók biztosan találkoztak már a nagyjából 2007 óta működő zenekarral. A főleg alt-rock vonalon mozgó zenekar most megjelent albuma talán az eddigi legkomplexebb és legterjedelmesebb anyag amit kiadtak. A tizenhárom dalból álló lemez tematikájában az elmúlt három év káoszát, járvány, háború, válság járja körül, próbálja meg feldolgozni.

A dalok hangulatfestése jól leképzi a ma húszas-harmincas éveikben járó fiatalok hétköznapjait, félelmeit, kapunyitási pánikját, kollektív traumáit. Ez elsőre kicsit túl általánosítónak hathat, de egyrészt annyira szerteágazó témákban születtek a dalok hogy leginkább ez fogja össze őket, másrészt az utóbbi időben nekem ez az anyag lett a legkedvesebb a témában. A hangszerelés is izgalmas, minden dal jól táncolható és ugrálható lett, külön pacsi a trombitáért és a kongáért!

Nagyon szeretem amikor egy magyar zenekar magyar nyelven énekel, és a Sezlony ezt különösen jól csinálja, nagyon frappánsan, humorosan és intelligensen épülnek egymásra a sorok, a refrének pedig fülbemászóak, a zenekarral könnyen együtt ordibálhatók. A személyes kedvenceim a ‘Flóra’ és a ‘Miss Ambivalencia‘ lettek az albumról, az előbbi szerintem egy ilyen tipik ‘reggel a zuhany alatt dúdolom’ szám, az utóbbira pedig bármelyik fesztiválon szívesen ugrálnék mezítláb a nyáron.

Valamilyen szinten olyan a Szívszakszervezet lemez, mint maga a zenekar, rengetegféle gondolat és hangulat keveredik egy enyhén bohém kavalkádban, ami egy egységet alkot. Azt gondoljuk, hogy részben azért lehet könnyen kapcsolódni az albumhoz, mert a karantén megélése, a szorongás, a négy fal között zajló időszak hangulata, ezeknek az érzéseknek a megszólaltatása bármennyire is szubjektív, nagyon ismerős lehet a legtöbb ember számára. Az elmúlt évek és a “furcsa új világ” hangulata azonban inkább csak egy összekapcsoló elem a számok között. A teljesség igénye nélkül, a részleteket nem érintve van olyan dal, amit a mai Magyarországon élő mentális betegek kilátástalan helyzete és a szociális háló teljes hiánya ihletett, van amelyik egy házibuliban történt bántalmazást és annak elbagatelizálását igyekszik a sorok között elmesélni, van amelyik az éjszakai életben történő elveszést és ennek belső indítékait bontogatja, van amelyik az ismerkedés, szerelemkeresés 21. századi furcsaságairól szól, és olyan is, ami egy víziló testbe zárt kedves pilléről.

meséli a zenekar

Az albumnak két előfutára is volt, a ‘Szénsavak’ és a ‘Ha ennek egyszer vége lesz’, ezek dalszövegvideóként jelentek meg korábban az évben, a hozzájuk készült animációt és az albumborítót is Balázs Borbála készítette.

• A hétvégén volt egy online koncertjük, erről felvétel is készült, amit itt tudtok megnézni, és reméljük mihamarabb bulizhatunk élőben is az új album dalaira!