Igazi post-punk csajbanda a múlt századi Angliából. Legalábbis első hallásra ezt hihetnénk. Valójában, bármilyen meglepő mindössze 2011 októbere óta beszélhetünk a Savages létezéséről. Első koncertjüket pedig 2012 januárjában adták. Hangzásügyileg az egész valahogy visszacsatol a Riot Grrrl nevű feminista punk mozgalomban működő zenekarokhoz. De magában hordoz valami modern – mondhatom, Angol – eleganciát. Szóval, aki arra szavaz, hogy a 2000-es évek beköszöntével meghalt az értékelhető zene hazudik. Vagy meglehetősen szűk látókörű.

Első albumuk a Silence Yourself 2013 május 6-án látott napvilágot, a Matador Records (Interpol, Pavement) gondozásában. Az album egy rövid filmbéli dialógussal indul az Opening Nightból (Cassavetes 1977). Egy színésznő karrierjének folytatására irányuló elképzeléseit mutatja be. A szabályok ellen harcol, melyek korlátozzák az életét. Ez a mondanivaló ragadta meg Jehnny Beth-et, a zenekar énekesét is. Ez a korai punk zenékre jellemző hangulat, erősen érzékelhető a Silence Yourselfen is. Társul hozzá egyfajta ismerős, nem túlbonyolított hangzásvilág hitelessé téve az egész performance-ot. Mondhatnám, Jehnny Beth szavaival élve, „Trying to talk to people about themselves…”.

Mindezek mellett még rendkívül sok film és rendező gyakorolt nagy hatást a zenekarra. Többek között olyanok, mint Hitchcock, Philip K Dick és John Cassavetes. Például utóbbi egyik filmjéről kapta nevét a ‘Husbands’ (2012), a banda első kislemeze. Ez mind nem meglepő, ha Beth francia származását és szüleinek színházakban véghezvitt rendezői tevékenységét vesszük alapul.

A Silence Yourself alapjaiban komor, de hihetetlenül őszinte, aktuális és egyáltalán nem korunkbeli.  Én önhatalmúlag megszavazom nekik a „Punk band of the year” címet.