Pesten hagyott életek
május 9, 2017

Fodor Gábor korábban több zenekarban is frontemberkedett, jelenleg a Fubarite a prior bandája, de futotta idejéből és pénzéből egy igazi indies szólólemezre is. Nálunk debütál az Elvitelre című kétszámos anyag, mely akár egy korai – magyar nyelvű – Alex Turner demóként is megállná a helyét.

Az Elvitelre sajnos csak hat perc harminchét másodperces lett, tehát két dalt hallgathatunk rajta, de ennyi is elég ahhoz, hogy felfedezzük a kétezres évekbeli Anglia indie rock hagyományait egyébként egy hamisíthatatlan, kétezertízes pesti milliőben.

„Kíváncsi voltam, milyen teljesen egyedül, végre kompromisszumok nélkül dalt írni. Néhány lefogott hangból megteremteni pár percnyi önálló univerzumot, amibe nem szól bele senki, és végigvihetem pont úgy, ahogy a fantáziám előhozta.”

Gábor először írt magyar nyelven dalt, a tematikát pedig az emberek testén kívüli helyeken való időtöltése adta, vagyis a kalandozások a múltban és a jövőben.

„Ebben a két dalban, olyan élethelyzeteket hozok elő, ahol a talán legsablonosabb képzelgésfajta jelenik meg: A lány, annak hiánya, és felidézése. Szóval a cím: Elvitelre.”

Hogy miért kétszámos az EP, az nagyrészt pénz és időhiánynak köszönhető. A hangmérnöki sufnimunkát egyébként Illés Nándor végezte, a dobok mögé pedig Huszár Gábor ült be.

„Jelenleg leszarom a minőségi hangzást, és rámegyek az itthoni felvételre, és ha lesz, akivel eljátsszam koncerten, vagy kiadó, akivel felvegyem, akkor a jobbakat feltoljuk igényes soundon is.”

„Mindig is szerettem volna egy zenei családot alapítani, ahol jó a hangulat, pörög a dalszerzés stb., de nem túlzás azt állítani, hogy egy jól működő zenekart létrehozni hasonlóan macerás vállalkozás, mint egy jól működő párkapcsolatot, már csak azért is, mert itt legalább négy emberről van szó.

Jelenleg a Fubarite-tal kicsit zúzósabb, fuzzosabb rockot játszik, de korábban Gábornak voltak hasonló zenei világot képviselő projektjei, de egyik sem volt túl hosszú életű.

„Működni azért működtek, és később meg nem működtek a korábbi zenekarjaim, mert túlságosan egocentrikusan irányítottam őket. Minden próbán az aktuális érzelmi állapotomat játszottam és énekeltem el, amit elvártam, hogy kövessenek. Ment is a dolog, de az inkább rólam szólt, mint rólunk. Persze, nem csak ez volt a gond, de az egyik legjobb formációnak főként ezért lett vége.”