A perpētuum első olyan klipjét, amit magyar nyelvű dalhoz forgattak, az Alas!-szal közös keddi koncertjükön már el lehetett csípni premier előtt, tegnap pedig hivatalosan is megjelent a ‘Napban‘, melynek rendezője a Cannes-t is megjárt Szelestey Bianka volt. A jazzes kezdetek után jelenleg elektronikus fűszerezésű alt-popban utazó csapat áprilisban jelentette meg első nagylemezét, de máris gőzerővel dolgoznak az újdonságokon. Elkaptuk őket egy interjúra.

Hogyan született a ‘Napban’ című dalotok?

Takács Dani: Fruzsi után született 26 évvel, kellemes környezetben.

Girincsi Fruzsi: Tavaly nyáron született, kb. 5 perc alatt. Otthon pötyögtem a zongorán, ahogy mindig szoktam, ha nem megyek épp valahova, és egyből megfogalmazódott bennem a dalszöveg a harmóniákat hallgatva. Mikor szabadon írok, sosem tervezem el, hogy az adott dal angol vagy magyar nyelvű lesz-e, de az utóbbi időben nagyon élvezem az anyanyelvemen való megszólalást. Először a refrén fogant meg és a versszakok utána csatlakoztak a dalhoz. Természetesen ez még csak a zongora-ének verzió volt, utána készítettem egy kezdetleges elektronikus alapot, majd a fiúk adták meg hozzá az igazi „Napban-érzést” a ritmikusan eltolt gitárral, a basszusszintivel és a dobbal.

Mit jelent számotokra ez a szerzemény?

Telek Attila: Számomra egy lüktető érzést, ami visz előre.

Dani: A ‘Napban’ egy impresszionista dal, alapvető érzéseket és érzelmeket zenésít meg.

Ez az első olyan klipes dalotok, ami magyar nyelvű, ez azt sugallja, hogy szövegileg is extra közel áll a szívetekhez. Milyen a története ennek a szinte mantraszerű, szenvedélyes szövegnek?

Fruzsi: A létezésünk egy ősi formáját szerettem volna reflektorfénybe hozni, amikor még az archetípusok, a természet képei határozták meg az életünket. A szöveg absztrakt hasonlatokkal, metaforákkal van teletűzdelve. Szerettem volna a mulandóságot szembeállítani a végtelennel. Megjelennek benne fontos szimbólumok, mint a nap, a szív, a fény, a láng vagy az árnyék. A ‘Napban’ egy intenzív lebegés a létezésünk körül, ahol a tünékenység végtelenjében táncolva elveszhetünk egymásban.

Nem olyan régen kaptatok rá a magyar nyelvű dalokra, mennyiben más megalkotni őket, mint az angol társaikat?

Fruzsi: Magyar nyelven alkotni gyönyörű dolog, de sokkal nehezebb, mint angolul. Amikor elkezdtem dalokat írni és a kezdeti csírákat megmutattam másoknak, konkrétan azt éreztem, meztelenre vetkőzöm előttük. Ez a magyar dalszövegek bemutatásával hatványozottan így van:

Olyan érzés mintha a bőröm alá látna a hallgatóság. Mégis, az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre szabadabbnak érzem magam ebben az őszinte közegben, és sokkal közelebb tudok kerülni a közönséghez. Azáltal, hogy én megnyílok, ők is megnyílnak előttem.

Ezt az áttörést a ‘Félek’ című dalunk hozta meg nekem, és mostanában több magyar nyelvű dal születik meg bennem, mint angol.

A ‘Napban’ különleges videóklippel debütált, melyben a mondanivalót egészen absztrakt módon támasztja alá a látványvilág. Ehhez többek között lyukkamerát használtatok. Meséltek kicsit erről a klipről?

Dani: A klipforgatáson volt az asztalon egy kis doboz, aminek az ötletgazdája azt tanácsolta, dugjam bele a fejem és nézzek fel az égre, csak előtte menjek ki az ajtón. Így is tettem, és amennyire hülyén nézhettem ki kívülről, olyan szép látvány fogadott a dobozban. Ez volt az óriási lyukkamera elődje, és szerintem a klipnek is ad egy érdekes hangulatot. Ez a fajta kísérletezés jellemezte a klipforgatást.

Fruzsi: A videóklip a fény-árnyék kapcsolatát boncolgatja. Amiről azt hisszük, hogy meghatároz, hogy láthatóvá tesz bennünket, az valójában eltüntet, láthatatlanná teszi a valódi énünket. A kétnapos forgatáson a fény-árnyék kapcsolatával kísérleteztünk, és ezt a kísérletezést erősítette a Dani által említett doboz, a lyukkamera használata is.

Kikkel dolgoztatok együtt ennél a kisfilmnél?

Fruzsi: Szép kis csapat állt össze a videóklip megalkotásához: Szelestey Bianka volt a rendező. Az operatőr Krulik Marci, a vágó Balla Gábor, a fővilágosító Füzesi Tamás, a focus puller Kotsis Gergely, a világosító Szebeni Tamás, a sminkes Magyar Bernadett és a 1stAD Dóczé Péter.

Biankát hogy ismertétek meg, és milyen volt vele a közös munka?

Fruzsi: Már dolgoztunk együtt, tavaly nyáron a nagylemezünk címadó dalának a videóklipjét is vele forgattuk. Már a ‘White Canvas’ szinopszisának az olvasásakor is megfogott az, hogy van egy sajátos látásmódja, amivel teljessé tudta varázsolni a dalt, és Wrochna Fanni játéka is elképesztő abban a videóklipben. Úgy gondoltam, szeretném vele folytatni a közös munkát a következő klipünkön is, így pontosan egy évre rá ismét együtt forgattunk, teljesen más közegben, más energiákkal, több emberrel. A kétnapos forgatás nagyon gyorsan eltelt, főleg úgy, hogy az utolsó nap mindannyian rohamtempóban lyukasztottuk mind a kilencezer lyukat a lyukkamerához. 

Érzetben és tartalomban is más a ‘Napban’, és egy teljesen más videóklip lett a végeredmény, de amiben hasonlóak a ‘White Canvas’-szel, az az egyedi megjelenés, és hogy mind a kettő hozzáad egy plusz jelentést a dalhoz. Krulik Marci találmánya pedig egyszerűen zseniális. 

A dalaitok zömében egyszerre van jelen egyfajta szembenézés a saját mélységeinkkel és a bizakodás felemelő érzése is. És többször is nyilatkoztátok, hogy az emberek mentális egészségét szeretnétek javítani a zenétekkel. Honnan ered ez az indíttatás?

Ati: A zene mindig is sokaknak adott kiutat nehéz helyzetekből, egy-egy nehéz pillanatban mi is meghallgatunk olyan dalokat, ami számunkra a kiutat mutatják. Ugyanezt a lehetőséget szeretnénk megadni másoknak is a zenénk által mindamellett, hogy saját érzéseinket is kifejezzük benne.

Áron: Mivel a dalok is ezekről a mélységekről szólnak, talán a zenehallgatók tudnak kapcsolódni a saját problémájukkal hozzánk. Kicsit megismernek minket, ha hallgatják a számainkat, és tudják, hogy ha mi is találtunk megoldásokat, akkor ők is fognak.

Dani: Onnan, hogy mint bárki másnak. Nekünk is megvan a saját hullámvasútunk, amin próbáljuk leküzdeni a félelmeinket. Muszáj ilyen zenét írni és hallgatni is. Illetve nem muszáj, csak segít.

Fruzsi: Legtöbbször a dalaimban dolgozom fel az engem ért jó vagy rossz élményeket. Mindig is érdekelt a zeneterápia, és úgy hiszem a receptív zeneterápia is csodákra képes. Egy kicsit ez is érződhet a dalszövegeken keresztül.

Nem is olyan rég, április végén jelent meg az első nagylemezetek, a White Canvas. A ‘Napban’ már egy következő éra, egy új album gyümölcse?

Ati: Rengeteg munkánk és erőnk volt a White Canvas lemezben, de ahogyan a ‘Napban’ dalunk is robog előre, úgy robogunk mi is. Ahogy azt a hallgatók is észrevehetik, a dal egy kicsit más az előző nagylemezhez képest, ezért mindenképp elmondható róla, hogy valami újnak a kezdete. Mindig nyitottak vagyunk arra, hogy az előző daltól eltérőt hozzunk létre, számunkra a stílusok nem korlátok, hanem lehetőségek.

Tartalmas nyár áll mögöttetek, túl vagytok egy 13 állomásos turnén és gyerekeknek is tartottatok zenés foglalkozást. Meséltek kicsit az elmúlt fél-egy évetekről?

Fruzsi: Mindenképp a legnagyobb mérföldkő az első nagylemezünk megjelenése volt, ami sok energiát kivett belőlünk. Erre már nagyon vártunk, mert ezek a dalok még a pandémia alatt készültek, mi pedig folyamatosan alkotunk, tele vagyunk már megint kiadatatlan új dalokkal. Az idei nyár másképp volt pörgős, mint a tavalyi, más feladatok elé néztünk. Volt egy intenzív, interaktív suliturnénk a zenekar alteregójával, a PerpiJazz-zel, ahol a looper segítségével kész slágereket gyártottunk közösen a közönséggel, illetve felavattuk Áron megénekeltetős dalát, ami hamarosan helyet kap a perpētuum zenekari repertoárban is. Bemutatkozhattunk néhány fesztiválon, de inkább az alkotásra, az új hangzásvilág kidolgozására fókuszáltunk, aminek gyümölcseit még idén megmutatjuk a világnak.

Mire vagytok a legbüszkébbek a perpētuum eddigi pályafutásából?

Ati: Hollandiai turnénk mindenképp egy kiemelkedő pont az életünkben, rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, illetve mai napig hatalmas lehetőségnek tekintjük, hogy külföldön turnézhattunk.

Fruzsi: Én is mondhatnám a holland turnét, de én arra vagyok a legbüszkébb, hogy pici, naív zenekarból mára már egy tudatos zenekarrá váltunk. Sokáig kerestük az identitásunkat, de úgy hiszem, ez a nagylemez megjelenésére teljesen beérett. Zeneileg és emberileg is mindig számíthatunk egymásra, és ami a perpētuumot perpētuummá teszi, az a töretlen csapatszellem, amit eddig még az élet nehéz pofonjai sem rendítettek meg. Folyamatosan fejlődünk és növekszünk.

Korábban koncerteztetek már külföldön is, vannak hasonló tervek?

Fruzsi: Idén még tervben van egy holland turné, a nagylemezünk kiadójának szervezésében. A részletekről még semmit se tudunk, de ott tali!

Milyen terveket szövögettek jelenleg?

Fruzsi: A ‘Napban’ után érkezik majd egy meglepetés, amit egy norvég producer készített. Sajnos még csak annyit árulhatok el róla, hogy táncra fel, buli lesz! Ez október végén fog megjelenni, illetve Stámusz Ferivel is dolgozunk egy kislemezen, amit év végén fogunk kiadni. Ennek különlegessége, hogy főként csak magyar nyelvű dalok lesznek rajta. Többet sajnos erről se árulhatunk még el, de idén unatkozni nem fogunk, és jövőre szeretnénk ezeket a dalokat sok helyen bemutatni élőben is.

Milyen zenekarokból ismerhetünk titeket? Jelenleg vannak egyéb sideprojektjeitek is?

Fruzsi: Nekem a perpi a fő projekt, így hogy ideiglenesen én vagyok a menedzser, kiadó, dalszerző, énekes, nem sok időm van másra. Azaz ez túlzás, mert ott van a Frundi Németh Bendegúzzal a gyerekeknek szóló interaktív PerpiJazz, és tervben van 2023-ban a szólóprojektem bemutatása is, ami bár meglepő, de teljesen más lesz, mint a perpētuum.

Ati: Flanger Kids, Paulina, Böbe, Macskin Dávid Trió, Chameleon Jazz Band, GAB.

Áron: A saját projektem: ∆RONS. Zenekarok: Flanger Kids, GAB, Chameleon Jazz Band, Macskin Dávid Trió, Török Tilla Folk Experience, Up To The Surface.

Dani: Van egy főleg dél-amerikai származású zenészekből álló zenekar, a Marton and the Chimangos, aminek a frontembere, Márton épp Costa Ricára készül, ennek a zenekarnak szeptember 24-én lesz a búcsúbulija az Ellátóban. Áronnal együtt játszunk a Török Tilla Folk Experience-ben. Különböző duók egyik feleként is sokat játszom, illetve dolgozok egy szólólemezen is, ennek megjelenése 10 éven belül várható.

• A perpētuumot pedig október 28-án, Budapesten, a Király utcai K11-ben lehet megnézni élőben.

Fotók: Komróczki Dia